Stirlitz reggel 7 órakor megjelent az Újságmúzeum oldalán. Ekkor még nem sejtette, hogy összesen 8 pontban olvashatnak róla és a Tavasz 17 pillanata című szovjet filmsorozatról.
1. Stirlizet Vjacseszlav Vasziljevics Tyihonov alakította, valóban elsőrangúan. Stirlitz sármos, megközelíthetetlen férfi volt, aki minden európai nyelven beszélt, kivéve az írt és az albánt… Tyihonov a Tavasz 17 pillanatával befutott színész lett, a rendszer kegyeltje. Állami kitüntetésekből kapott egy vödörre valót, a Lenin-rend mellett a Szocialista Munka Hőse is lett, nem mellesleg pedig a Szovjetunió Állami Díjasa. A civil életéről annyit tudni, hogy a házasságából két gyermeke született, Vlagyimir és Anna. Tyihonov 2009-ben, 81 éves korában halt meg. Nem túlzás, a halálhíre után gyászba borult Oroszország.
2. A legenda szerint a premier előtt magánvetítésen nézte meg a filmsorozatot Jurij Andropov, a KGB akkori nagyfőnöke, aki 1956-ban Magyarországon volt nagykövet, később pedig 1982-ben Brezsnyev halála után szovjet pártfőtitkár is lett. Azt beszélik, ő hívta fel az alkotók figyelmét, hogy a KGB szakértőinek neve ne szerepeljen a stáblistán…
3. A szovjet állambiztonsági bizottság, vagyis KGB megrendelésére 1971-től csaknem három éven át forgatták a 12 részes filmsorozatot, jobbára a Szovjetunió területén, Moszkvában, Rigában, Tbilisziben, de még a magyarok lakta Beregszentmiklóson is. Még a készítők sem hitték volna, hogy ekkora siker lesz a szovjet James Bond. Olyannyira az oroszok kedvence lett, hogy a kilencvenes évek elején sokan a Stirlitzet megformáló Tyihonovot látták volna legszívesebben az ország elnökeként.
4. A film egy bizonyos Julian Szemjonov könyvéből született. A termékeny írót, újságírót sokan szintén a KGB-hez kötötték, ezért is tűnt hitelesnek a kémtörténet. Szemjonov 1993-ban, 61 éves korában halt meg.
5. A filmben Leonyid Bronyevoj alakította a náci vezetőt, Heinrich Müllert. Őt is pajzsra emelte a szovjet pártvezetés. Élete végéig jól tartotta a rendszer a színészt, aki 2017-ben, 88 éves korában távozott az élők sorából.
6. Nálunk 1974-ben mutatták be a sorozatot, nagy sikerrel. Remekül passzolt a film hangulatához a magyar narrátor, Both Béla hangja. Ő játszotta az 1969-ben készült Tanúban Bástya elvtársat, de mi ezt a szovjet film bemutatója idején nem tudhattuk, hiszen tíz évre betiltották Bacsó Péter remekművét és csak 1979-ben vetítették először.
7. Stirlitz minden mozgását dokumentálta a film („Stirlitz 12 óra 3 perckor kilépett az épületből és a gépkocsija felé indult”), ráadásul keveset beszélt, inkább csak magában morfondírozott, ami később remek viccek témája lett.
8. Zárásként következzék három a számtalan vicc közül. 1. Stirlitz kilépett a Gestapo épületéből. – Daszvidanyja – vetette oda az őrnek. Stirlitz rögtön tudta, hogy hibázott. 2. – Stirlitz! Hol tanult meg ilyen kitűnően autót vezetni? – kérdezte Müller. – A Vörös Hadseregben – válaszolta Stirlitz, majd elgondolkodott, hogy nem fecsegett-e túl sokat. 3. Stirlitz, mikor este átment a parkon, észrevette, hogy egy szempár figyeli. – Müller – gondolta Stirlitz. – Stirlitz – gondolta a bagoly.
