AKINEK A FÉRJE OKOZTA A HALÁLÁT: 130 ÉVE SZÜLETETT BAJOR GIZI

1951. február 12-én a Kossuth rádió esti hírében a következő hangzott el: „Gyógyíthatatlan betegségben, tragikus hirtelenséggel elhunyt Bajor Gizi.” A tragikus hirtelenséggel az öngyilkosságra utalt a rádió, pedig azóta már tudjuk, a férje ölte meg morfium-injekcióval a huszadik század egyik legnagyszerűbb színésznőjét.

Kevés hiányzott hozzá, hogy Bajor Gizi ne itthon legyen ünnepelt színésznő. A nagypapája a szabadságharc idején Bem József vezérkari főnöke volt, az elbukott forradalom miatt pedig németországi emigrációba kényszerült. A szabadságharcosnak aztán fia született, aki viszont meglehetősen későn, csak 45 évesen döntött a házasság mellett. Egy szlovén gyökerekkel bíró olasz lányt vett el feleségül, a frigyből pedig megszületett a kis Gizi, 1893. május 19-én, már Budapesten (napra pontosan 130 esztendeje). Bajor Gizi – Beyerről változtatta meg a nevét a színház miatt – nem volt egy babaarcú szépség, az olasz anyja karakteres vonásait örökölte, de az elmélyült játékával minden szerepben tündökölt.

A férfiak rajongtak érte, ő pedig kedvére válogatott közülük. Az első vőlegénye Sztakoniczky Károly hírlapíró volt (később elesett az I. világháborúban a fronton), ám őt lecserélte a fiatal jogászra, Vajda Ödönre. 1920-ban házasodtak össze, ám hét év múlva Bajor Gizi úgy érezte, másra van szüksége. Őt úgy hívták, Paupera Ferenc. Mikor megházasodtak, jól menő bankigazgató volt, ám a világválság tönkre tette a bankot és a házasságukat is. Aztán egy fájós fül mindent eldöntött… Bajor Gizi ugyanis ismeretlenül toppant be dr. Germán Tibor fül-orr-gégészhez. Az orvost megbabonázta a színésznő és 1933-ban elvette feleségül. Bajor Gizi a színházi pályája csúcsán volt és azt sem bánta, hogy a filmes szakma keveset foglalkoztatta. Oda főleg divatos szépségeket kerestek, sztárokat, allűrökkel, ő viszont nem ilyen volt. Kerülte a partikat, a bulvárlapok alig találtak róla muníciót. Átlagosan öltözködött, a divat egy kicsit sem érdekelte. „Beljebb nem látnak?” – válaszolta egyszer arra a kérdésre, miért nem foglalkoztatja az öltözködés.

Germánnal jól éltek, később a II. világháború alatt a közös villájukban bujtatta a férjét, akire vadásztak a zsidó származása miatt. De nem csak őt, számtalan barátját rejtegette, még az első férje, Vajda Ödön is köztük volt. Aztán a háború utáni években valami történt. Bajor Gizi fülfájása egyre jobban aggasztotta a férjét. Ő kezelte, meggyőződésévé vált, hogy komolyabb baj, akár agydaganat is állhat a fájdalom mögött. Reggelente B-vitamin injekciókat adott a legendás színésznőnek és már az sem nyugtatta meg, hogy Bajor Gizinek elmúlt a fülfájása. Utóbb – sajnos csak utóbb – kiderült, valójában Germán volt súlyos beteg, előrehaladott agykéreg-sorvadásban szenvedett, ekkor már kevéssé volt beszámítható, de a környezete nem vette komolyan a jeleket.

1951. február 12-én reggel aztán a szokásos vitamininjekció helyett töménytelen mennyiségű morfiumot fecskendezett Bajor Gizi testébe, aki hamarosan meghalt. Germán aztán magába is szúrt a morfiumos fecskendővel, ami nem ölte meg azonnal, csak kora este a kórházban hunyt el. Valószínűleg a betegsége folytán már képzelődött és az agydaganat kínzó hatásaitól akarta megkímélni a feleségét. Pedig Bajor Gizinek semmi baja nem volt, a füle is meggyógyult korábban. Germán még egy búcsúlevelet is hamisított a színésznő aláírásával, amelyben az szerepelt: így nem lehet élni. A gyilkosság mindenkit megdöbbentett, utólag nyertek más értelmet Germán szavai, aki egyszer azt mondta egy társaságban, hogy a felesége elhúzódó betegsége miatt a legjobb lenne egy közös öngyilkosság. Bajor Gizi ezt hallván felnevetett és így válaszolt: Tévedsz, papi! Nem leszünk öngyilkosok!” Sajnos nem vették komolyan a már beteg Germán szavait. A színősznő csupán 57 éves volt mikor örökre elkábította a vitaminnak hitt morfiuminjekció.

Nyugodj békében, Bajor Gizi!