Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

A Halál Velencében gyönyörű film. Képsorai, a színvilága, a zenéje, a mondanivalója, a szépség keresése elvarázsolja a nézőt.

Thomas Mann azonos című, 1912-ben írt novellája alapján készült filmet 1971-ben mutatták be a Cannes-i filmfesztiválon, ahol különdíjat nyert. Nem sok hiányzott hozzá, hogy azon a Cannes-i ünnepségen egy magyar színésznek tapsoljanak. Balázsovits Lajosnak.

A Halál Velencében főszerepét végül nem ő, hanem Björn Andrésen (jobbra) kapta.

A rendező Luchino Visconti a legenda szerint egész Európát beutazta, hogy ráleljen a tökéletes Tadzióra. Megszállottan kereste a szép fiatalembereket. Nos, Visconti ellátogatott Magyarországra is, merthogy az egyik jelöltje Tadzio szerepére a húszas évei elején járó Balázsovits Lajos volt. Csak érdekesség, hogy a világhírű olasz filmrendező magyar fővárosban tett útjáról még dokumentumfilm is készült, Alla ricerca di Tadzio címmel. Hogy Visconti miért nem a magyar színészt választotta, az azóta sem derült ki, helyette az akkor mindössze 15 esztendős Björn Andrésenre esett a választás, aki egy meglehetősen hétköznapi kamasz volt. Beatlest hallgatott és arról ábrándozott, hogy egy mélyhangú motorkerékpárja legyen. Pedig itthon megannyi hölgy gondolta: az igazi szépfiú magyar. S Balázsovits Lajos a tökéletesebbnél is tökéletesebb lett volna Tadzio szerepére.

Korán felfedezték. Nem csoda, hogy főiskolásként (ahová egyébként 1965-ben vették fel…) már szerepelt a Madách Színház előadásain. A Nagykanizsán született fiatalember hihetetlen önbizalommal és tehetséggel vetette bele magát a színészet ezer meg ezer kalandjába. A diploma megszerzése után is a Madáchban játszhatott, majd 1974-től átkerült a Vígszínházba, három esztendő múltán pedig a Mafilm társulatához szerződött. Ő lett Jancsó Miklós rendező állandó színészeinek egyike. S ezért is megdöbbentő, visszapörgetve Balázsovits Lajos pályáját, hogy viszonylag kevés filmfőszerepet osztottak rá. Rá, aki külsejével is vonzotta volna a nézőket. Aki látta az ifjúkori Balázsovitsot, bármelyik tévé, vagy mozifilmben, aligha vitathatja, hogy az ő megjelenésével szerelmes hősöket játszhatott volna el. Egyiket a másik után. A szépfiú skatulya valamiért elkerülte őt. Talán Tadzio szelleme akarta így.

Balázsovits Lajos (balra), Juhász Jácint és Vujicsics Tihamér.
Fotó: Fortepan/Főfotó

Természetesen így is emlékezetes karakterek fűződnek a nevéhez. Például Makk Károly Isten és ember előtt című drámájában Zoltán, az orvos szerepe, aki beleszeret egy görög emigráns lányba. Ám a szerelmük, a kapcsolatuk tragédiával végződik. A szerelem az életben is drámai körülmények között talált rá. Húszévesen vette feleségül a nála öt évvel idősebb Almási Évát. Mindez 1966-ban történt, és a gyönyörű párja akkor már foglalkoztatott dívaként szerepelt megannyi alkotásban. Balázsovitsot valami hihetetlen erő vonzotta a csinos kolleginához – apró szépséghibája volt a történetnek, hogy házas asszonyról beszélhetünk. Ők ketten egy színdarab kapcsán találkoztak először a Madách Kamarában. Együtt játszottak a színpadon, de az igazi nagyjelenet már a színfalak mögött játszódott le, amikor is Balázsovits odaállt Almási elé s azt mondta neki: „Szerelmes vagyok beléd!” Az ünnepelt művésznő akkor Vámos László, a színház akkori főrendezőjének, vagyis Balázsovits Lajos kollégájának, egyben főnökének a felesége volt.

De a szerelmesek már fogták egymás kezét. És azóta sem engedték el. Balázsovits Lajost nem érdekelte a karrierje. Nem érdekelte mit gondolnak róla az emberek, hogy az kollégái összesúgnak a háta mögött, hogy az erkölcscsőszök majd felháborodnak – ő Almási Évát akarta. Élete szerelmét. Azóta élnek együtt, harmóniában, nagy-nagy szeretetben, egymás kezét fogva. Gyönyörű lányuk, Balázsovits Edit ugyancsak elismert színésznő, aki büszke lehet a szülei pályafutására.

Balázsovits Lajos talán a sorsnak és a rendezőknek köszönhetően nem lett ügyeletes szépfiú, ehelyett játszott például a Fényes szelekben, Sára Sándor művében, a Feldobott kőben, és Rózsa János Bűbájosok című alkotásában, amelyben hallhatta a közönség az Illés, no meg Koncz Zsuzsa számait is. De Luchino Visconti sem felejtette el őt. Noha Tadzio szerepére a svéd fiút választotta ki, később talán az olasz direktor sugallatára Balázsovitsot választották ki a tibeti jógiról, Milarepáról készült olasz film főszerepére, melyben Paolo Bonacellivel játszhatott együtt. Liliana Cavani alkotását 1974-ben mutatták be. S ha a Halál Velencében-nel nem is jutott el Cannes-ig, a sors ebben is kárpótolta őt, merthogy a Még kér a nép című mozival, amelyben egy fiatal tisztet játszott, igenis eljutott a francia városba, mint a fesztivál egyik versenyfilmjének főszereplőjeként.

Balázsovits Lajos Almási Évával kötötte össze az életét.
Fotó: Fortepan/Bojár Sándor

A színész így beszélt korábban a pályafutásáról: „Ha még egyszer kezdhetném, biztosan nem lennék színész. Utazó lennék, mennék mindenfelé a világban. Vagy pilóta. Nagykanizsán nőttem fel, ott volt egy kicsi füves repülőtér, ahol időnként repülőnapot tartottak. Annyira megtetszett, hogy a következő héten elmentem a toborzóirodába, ahol sportejtőernyősnek jelentkeztem, de a második alkalommal már nem mehettem. Az anyukám megakadályozta. Filmen aztán lehettem pilóta, az Őrjárat az égen című sorozatban…”

Hetvennégy esztendősen kiegyensúlyozott, harmonikus életet él. Ha olykor a Cannes-i filmfesztiválra készült képeke lát, talán eszébe jut, mi lett volna, ha annak idején Visconti őt választja ki Tadzio szerepére… De hiányérzete aligha lehet.

A magánélet harmóniája talán a világ legcsodálatosabb „szerepével” ajándékozta meg.

Előző cikkÓ KAPITÁNY, KAPITÁNYOM!: ROBIN WILLIAMS ÉS A HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGA
Következő cikkALI MAHMUD, AVAGY A MONARCHIA EGYETLEN SZERECSEN KATONÁJA