Van egy vígszínházi anekdota. A Hátsó ajtó című darabot mutatták be 1963-ban. Természetesen telt ház, zsúfolt nézőtér, öltönyös férfiak, kiskosztümben parádézó asszonyok.

Aztán egyszer csak megjelent a színpadon kombinéban egy gyönyörű angyal. Nos, a hatás nem maradt el. A Vígszínházban dolgozó büfés lányok egyöntetűen állították, hogy amikor a Hátsó ajtót tűzték műsorra, soha, de soha annyi konyak nem fogyott. A férfiak izgatottan, kissé zaklatott állapotban hörpintették fel a nyugtató italt.

Béres Ilona (balra), Domján Edit, Gombos Katalin és Sinkovits Imre. A fotó 1972-ben készült.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

Béres Ilona megbolondította a férfiakat. A kőszívű ember fiaiban Alfonsine egyszerre volt csábító, számító és vonzó. „Számos jó szerepet játszhattam el, ebben szerencsés vagyok. Van, aki azt mondja, hogy egy mázlista színésznőnek a pályafutása során legfeljebb három kiemelkedően jó szerep adatik meg. Nekem volt vagy tíz…!” – mondta ezzel kapcsolatban később. Varázslatos szerepek voltak azok. De már a kezdés is tökéletesre sikeredett. Aki látta Keleti Márton imádnivaló filmjét, az Esős vasárnapot, az talán emlékszik arra a szépséges fruskára, akit ő alakított. Béres Ilona 1964-ben végzett a színművészeti főiskolán. Szép volt, tehetséges, rögtön felvették. Pártos Géza osztályába járhatott, olyan társakkal, mint Tordai Teri, Szegedi Erika, Halász Judit. És ezt az évfolyamot gyakorlatilag felkérték, hogy szerepeljenek az Esős vasárnapban.

„Fantasztikus volt, hogy bár kezdők voltunk, még attól sem kellett rettegnünk, hogy magunkra maradunk idegen színészekkel, hiszen egyszerre vittek minket. Életre szóló kötelék alakult ki közöttünk, a mai napig heti rendszerességgel tartjuk a kapcsolatot egymással.” Csodálatos mondatok egy embertől, akinek nem a színészmesterség, a hírnév, a rivaldafény volt a fontos a karrierje során, hanem az emberi kapcsolatok, a barátság, az egymáshoz, a múlthoz való ragaszkodás. „Kalandos életút van mögöttem, sok mindent láttam ebben a szakmában, tehetséges embereket éppúgy, mint felelőtleneket. Sokszor voltam elkeseredve, de az sosem jutott eszembe, hogy hátat fordítsak a szerelemmel szeretett szakmának…”

Béres Ilona sűrűn a magazinok címlapjára került.
Fotó: Arcanum/Film Színház Muzsika, Filmvilág

Olyan rendezőkkel dolgozhatott, mint Fábri Zoltán, Várkonyi Zoltán, Keleti Márton. A Vígszínház lett az igazi otthona, amelyet akkor Várkonyi Zoltán irányított, és az ott eltöltött 15 esztendő alatt egy színpadon állhatott Ruttkai Évával, Latinovits Zoltánnal, Somogyvári Rudolffal, Benkő Gyulával, a korszak kiemelkedő művészeivel. 1984-ben szerződött a Nemzetihez – amelynek aztán örökös tagja lett. Megszámlálhatatlan emlékezetes szerep fűződik a nevéhez, Rozalinda az Ahogy tetszikből, a Három nővér Natasája, a Trójai nők Helénája. A közönség mégis a filmszerepei miatt rajongott érte. A Nappali sötétség, a Hattyúdal, az Álmodozások kora, az Aranyember, amelyben úgy tündökölt, mintha Claudia Cardinalét, vagy Gina Lollobrigidát látnánk. És ott volt még az Egy szerelem három éjszakája című klasszikus.

Bár ne lett volna ott… Merthogy ez a remek film gyakorlatilag megroppantotta a pályafutását. Történt ugyanis, hogy a film forgatásai meglehetősen durva körülmények között zajlottak. Egyes jeleneteket úgy vettek fel, hogy a stáb ragaszkodott hozzá, hogy mindent a legélethűbben mutassanak meg a közönségnek. Béres Ilonának akkor napokat kellett eltöltenie egy csónakban, a jeges Duna vizén. Súlyosan megbetegedett. Az a művész, aki világ életében színésznek készült, aki már ifjú leányzóként szavalóversenyeket nyert, és akiért rajongott a közönség. A fagyos, imbolygó csónak csaknem a halálba sodródott. Másfél évig járt kórházba a forgatások befejeztével és többször meg kellett műteni. A jelenet a karrierjébe került.

Béres Ilona és Mécs Károly
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

„A szocializmus kellős közepén én, huszonévesen, tíz filmmel a hátam mögött bepereltem a Magyar Filmgyártó Vállalatot, mert halálosan felháborodtam, hogy a színészeket nem biztosítják. Megnyertem a pert természetesen, a bíró mondta, hogy semmilyen retorzióval nem élhet a filmgyár. A filmgyár pedig azt mondta, hogy nagyon szeretjük Béres Ilonát, de sajnos nincs rá szükség…” Tizenöt évig nem szerepelt mozifilmben. Eltékozolt időszak, megmagyarázhatatlan önkény, és sunyi bosszú.” Maradtak a tévéjátékok, ott nyújtott maradandót. Sokan a pályatársai közül is megbélyegezték, mások hősként emlegették. „Azokkal, akik össze-vissza hazudtak a bíróságon, én találkoztam, mint stábtagok. Nem én hajtottam le a fejem, ők voltak zavarban, nem kértem tőlük számon semmit.”

Aztán a 15 esztendő múltán felhívta őt valaki a Filmgyárból és újra szerepelhetett, mégpedig az Elveszett illúziókban, majd később a Moszkva térben. Az elmúlt években olykor szerepelt a József Attila színházban, de egy súlyos vállsérülés miatt hosszú ideig nem léphetett színpadra. Az első férjéhez a diplomaosztójának másnapján ment hozzá, de tőle később egy viharos szerelem, a legendás színésztárs, Bessenyei Ferenc miatt vált el. Később 1973-ban újra férjhez ment és élete társával, Tamással azóta is harmonikus kapcsolatban él. Azt mondta róla: „Minden premierre vörös rózsát kapok tőle, és gyakran minden apropó nélkül a kandallópárkányon is vár egy szál vörös rózsa. Amikor pedig próbáim vannak, meleg étellel vár, ebédet készít nekem…”

A 80 esztendős Béres Ilona ma is varázslatos. Nekünk, akik láttuk a színpadon, vagy a filmvásznon, vagy akárcsak az utcán, az idők végezetéig az is marad…

Előző cikkAKI MEGŐRIZTE A GYERMEKI LELKÉT: MIKÓ ISTVÁN SZÜLETÉSNAPJÁRA
Következő cikkAKI ELVITT MINKET MESEORSZÁGBA: 100 ÉVE SZÜLETETT BÁLINT ÁGNES