A Panoráma egyszerre volt újító és értékteremtő. S Chrudinák Alajos a mikrofon mögött, mint egy filmsztár, különleges sármmal vezette be a nézőt a világ izgalmas történéseibe.
Több mint 170 dokumentumfilm. Óriási szám és rengeteg munka. Ha csak ennyi lenne Chrudinák Alajos hagyatéka, már erre is azt mondhatná bárki: tartalmas és utánozhatatlan. De sokkal többel ajándékozta meg az utókort, no meg persze a kortársait. Nem egy rövidke portré, inkább könyv kellene ahhoz, hogy közelebbről megismerjük a 82 éves korában, két esztendővel ezelőtt elhunyt televízióst. Járta a világot, és mindenhonnan izgalmas tudósításokkal jelentkezett. Hol Izraelből, hol Palesztinából. Az ars poeticája mindent elárult róla, amely így szólt: „A tájékoztatásnak egyetlen kritériuma lehet: az igazság.” Nos, a Kádár-rendszerben ez a szó leginkább tabunak számított. A tankönyvek, amelyekből tanultunk, a híradók, amelyeket estéről-estére láttunk, egy olyan világot festettek fel, amely egészen más volt valójában. Az úgynevezett gulyáskommunizmus csak egy illúzió volt.
Fotó: Fortepan/Rádió és Televízióújság
Chrudinák Alajos a budapesti Berzsenyi Dániel gimnáziumban érettségizett 1955-ben, majd Moszkvába utazott, ahol a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében tanulhatott 1955 és 1956 között. A szovjet fővárosban érte a hír, hogy itthon kitört a forradalom, és az ifjú Chrudinák nyíltan vállalta, hogy szimpatizál Nagy Imrével, a reformjaival, a szabadság iránti vágyával. Tüntetést szervezett Moszkvában a magyar nagykövetség előtt. És ezért kizárták őt az ország összes felsőoktatási intézményéből. Aztán jóval később mégis beiratkozhatott az ELTE-re, és nem csak tanult, de a József Attila szabadegyetemen óraadó nyelvtanárként is dolgozhatott. Több nyelven beszélt, például arabul is, s ezt később kamatoztathatta a munkájában. Fordításból is élt egy időben, majd 1963-tól már a Magyar Rádió munkatársaként dolgozhatott egészen 1972-ig. Onnan került a Magyar Televízióhoz.
Az ő „gyermeke” a Panoráma. Milliók nézték az 1981-ben indult műsort, amelynek később főszerkesztője is lett. Chrudinák külpolitikai műsoraival új korszakot nyitott. Kellett hozzá nem kevés bátorság, sőt, vakmerőség, hogy nyíltan beszéljen az addig elhallgatott, kényes témákról. Utólag nézve kész csoda, hogy hagyták lemenni a monológjait, a véleményformáló mondatait, a kritikus helyzetelemzéseit. Megismertette a közönséggel az újszerű, oknyomozó stílusú újságírást, a szókimondást, a szocialista társadalom nyílt színi bírálatát. Azt írta róla valaki, olyan jóképű volt, ha nem ide születik, hanem valahová az Egyesült Államokba, talán világhírű lett volna színészként, műsorvezetőként. De így is megismerte őt a világ. S nem valamilyen cowboy szerepében, hanem újságíróként.
Ha kérdés lenne valamelyik újságíró-iskolában, hogy ki az, aki felkészültségével, szorgalmával, bátorságával példa lehet a jövő tollforgatói előtt, akkor Chrudinák Alajos lenne az elsők egyike. Neki köszönhetjük például az 1989-ben leadott, erdélyi falurombolásról szóló dokumentumműsort is. És nem sokkal később a romániai forradalom idején itthon is látható, felkavaró eseményeket, majd a Nicolae Ceausescuról szóló filmfelvételeket. Hihetetlen, de igaz, a nyugati televíziós csatornák előszeretettel vásárolták az ő riportjait, interjúit. Németországban, Franciaországban, Angliában, megszámlálhatatlan helyen megismerhették a Chrudinák nevét. Kiemelni is lehetetlen, hogy melyik volt a legizgalmasabb beszélgetése. Kadhafi? Simón Peresz? Esetleg Jasszer Arafat? Ezer arcát mutatta a nézőnek Chrudinák Alajos. Hol a kérlelhetetlen riportert, aki nem fél a legkényesebb témáktól sem, hol a könnyedséget, hiszen olyan műsorokban is láthattuk, mint a Parabola.
Fotó: Fortepan/Szigetváry Zsolt
Aztán 1994 és 1998 között az MTV közel-keleti tudósítójaként élt és dolgozott, majd beválasztották a Magyar Televízió elnökségi tagjai közé. Hogy aztán talán visszavonulót fújva, a hangos, zajos világtól elvonulva, új életet kezdjen Mátracserpusztán. Élete utolsó éveit itt töltötte, valóban visszavonultan. A csend, a természet közelségében. Hosszú, súlyos betegség után, amelyet egyébként türelemmel viselt, 2020. március 11-én hunyt el, nem sokkal nyolcvanharmadik születésnapja előtt. Teljes életet élt. Felesége, gyermeke és unokái is voltak. És olyan űrt hagyott maga mögött, amelyet senki nem tölthet be. Nyugodj békében, Chrudinák Alajos!
