A PÁRBAJHŐS, AKI FELFEDEZTE KARÁDY KATALINT: EGYED ZOLTÁN ÉLETE

Az élete során ötven párbajt vívott. Ő a vitriolos tollú színikritikus, Egyed Zoltán, aki Karády Katalint is felfedezte nekünk.

1894-ben egy kis erdélyi faluban, Válaszúton született. Az édesapja itt volt állomásfőnök és ő is vasutasnak készült, ám az írás már korán izgatta. Az I. világháború előtt erdélyi lapoknak írt, mellette pedig 1913-ban megalapította a Dési Színházi Újságot. A háborúban az orosz és az olasz fronton is harcolt (több kitüntetést is kapott a hősiességért), s közben már pesti nagy újságoknak küldött írásokat, sőt, egy színdarabot is papírra vetett a fronton, amelyet aztán a Modern Színpad Kabaré be is mutatott nagy sikerrel. Egyed Zoltán nevét megismerte Budapest, akkor pedig végképp, mikor 1919-ben megalapította a Rivalda című színházi lapját.

Tudta hogyan kell célkeresztbe állítania az újságját, ezért nekiment a nagy rivális Színházi Életnek, pontosabban a főszerkesztő Incze Sándornak, akiről azt suttogták, hogy pénzt kér azért, hogy a színésznők fotóval is bekerüljenek a lapjába. Több sem kellett Egyednek, megbízott valakit, vigyen be egy fotót Kovács Magda zombori primadonnáról (nem létezett ilyen…) és tudakolja meg, mennyiért kerülhetne be a Színházi Életbe a kép. Incze 120 koronát kért és még nyugtát is adott. Egyed aztán a Rivaldában hozta a nagy leleplezést, a cikkben pedig még rúgott is egyet a neves riválison: „Nincs gyomrom tovább tűrni ennek az Incze-Pincinek uralmát Budapest színházi vidékein.”

Egyed remek színházi kritikákat írt, egyedi stílusban és kendőzetlenül, s ha egy darab nem tetszett neki, kegyetlenül tudott fogalmazni. Jöttek is a párbajok szépen sorban… Többek mellett a híres színésszel, Csortos Gyulával is kardpárbajt vívott, mert nem a legszebb jelzőkkel illette cikkében Csortost. A párbaj végül sebesülés nélkül végződött. Egyed Zoltánt valahogy mindig megtalálta a botrány. 1926-ban például verekedésbe keveredett. Történt, hogy a Royal Orfeumban Szokolay Oli, ismert primadonna öltözőjébe sietett, hogy elhívja vacsorázni. Mikor belépett, ott találta Harmath Imre kabarészerzőt, aki kijelentette, Oli nem megy sehová! Egyed tudomásul vette, már a kijáratnál tartott, amikor a portás utolérte és közölte, Harmath az öltözőben többször megütötte a művésznőt. Egyed erre visszament és alaposan helybenhagyta a nőverő kabarészerzőt, majd a primadonna társaságában elment vacsorázni. 1928-ban megérintette a halál Egyed Sándort. A svájci Alpokban autózott a híres színésznő, Fedák Sári társaságában, amikor valaki viccből szikladarabokat dobott a nyitott autóra. Fedák megúszta az esetet, Egyed viszont súlyos sérüléseket szenvedett és hosszú ideig tartott a felépülése.

1931-ben Csortos után a kor másik népszerű színészével, Jávor Pállal is csaknem párbajra ment. Jávor Titkos Ilonára tett megjegyzést egy társaságban, mindez eljutott a színésznőhöz, aki sértésnek vette. Egyed pedig Titkos nevében bejelentkezett a revánsra. Már karddal a kézben álltak Santelli vívótermében, amikor Jávor végül kijelentette, nem állt szándékában megsérteni Titkost és bocsánatot kér. Egyed a színésznő nevében elfogadta az elégtételt. A Reggel című lapba jelentek meg Egyed sokszor vérrel írt kritikái. Ahogy a lapok fogalmaztak az írásairól: „harcos, merész, frappáns, kitüntetéseket és sebeket osztó, de mindig igazságot kereső.”

Nem mellékesen ő fedezte fel Hajmássy Ilonát, aki később Ilona Massey néven lett világhírű Hollywoodban. A hölgy nem volt hálás, hiszen mikor Egyed a szerelme után utazott Los Angelesbe, nem volt hajlandó találkozni vele, egyszerűen kidobatta a filmstúdióból. Egyed elegánsan fogalmazott a lapokban, amikor azt mondta: „A Metro filmgyár alternatíva elé állította Ilonát, hogy válasszon köztem és a karrierje között. Bölcsen a karriert választotta.” Egyed Hajmássy mellett Karády Katalint is felfedezte nekünk, egy budai, füstös mulatóban látta meg először, s onnantól kezdve a menedzsere lett. Még a Karády nevet is ő adta neki, hiszen a színésznő Kanczler néven született. Később vele is sikerült összevesznie, s egy bántó levelet írt neki, amiért Karády beperelte a bírságon. 1938-ban aztán ismét párbajt vívott, ekkor Pásztor Bélával, a Royal Filmszínház igazgatójával, mivel lesújtó kritikát írt Pásztor filmjéről, a Piros bugyellárisról. Egyed párbajsegédje amúgy nem volt más, mint a tragikus sorsú vívóbajnok Petschauer Attila, aki a II. világháborúban az ukrán munkaszolgálat során halt meg, s akinek életéről Szabó István megalkotta a Napfény íze című csodás filmet.

Az igazságkereső kritikus a II. világháború alatt sem rejtette véka alá a véleményét, nyilvánosan is kifejtette, hogy németellenes, így nem csoda, hogy amikor 1944-ben a nácik megszállták Magyarországot, Jávor Pál és Karády Katalin mellett őt is letartóztatta a Gestapo és a sopronkőhidai börtönbe szállította. Többször is félholtra verték, megkínozták, Egyed alig élte túl az ütlegeléseket. Olyannyira megviselték a kínzások, hogy igazán sosem épült fel belőle s végül 1947-ben, csupán 53 évesen hunyt el a legendás színikritikus (a Fiumei úti sírkertben pihen), aki ötven párbajból győztesen jött ki, ám a nácik ellen nem volt esélye…

Nyugodj békében, Egyed Zoltán!