Olykor látom őt a szentendrei piacon. Valami hihetetlen báj és életszeretet sugárzik belőle. Ahogy válogat a friss, ropogós zöldségek között, ahogy megérinti a néhány órával korábban szüretelt paprikát, retket, paradicsomot, ahogy kedvesen szól ismerőshöz és ismeretlenhez.

Rendkívül közvetlen, csak semmi póz, csak semmi „fennkölt, televíziós allűr.” Egy kedves ember a tömegből. Pedig sikeres életút van mögötte és egy időben talán ő volt a legnépszerűbb televíziós személyiség szerte az országban. Aztán Endrei Judit váltott – életstílust, gondolkodásmódot, életfelfogást. S az sem véletlen, hogy leginkább a zöldséges standoknál látom őt… „Édesapám távozásakor mindössze huszonhét éves voltam, akkor találkoztam először testközelből a halállal. Sokkolt, és nagyon mélyen érintett. Édesanyám, a mai koromból nézve ugyancsak korán ment el, hetvenhat esztendős volt. Az ő elvesztése végérvényesen felnyitotta a szemem és azóta tudom, hogyan nem szeretnék élni. Ő sosem mozgott, nem evett zöldséget, gyümölcsöt, inkább a hagyományos, nehéz ételeket szerette. Mióta őt is elveszítettem, a korábbinál is jobban odafigyelek magamra. Tudom, hogy mindent meg kell tennem, hogy erős maradjon a szervezetem, elkezdtem keresgélni az interneten és ennek köszönhetően találtam rá egy speciális gyógynövénykúrára, amit rendszeresen szedek. Olyan erőben vagyok, mint a legfittebb éveimben…”

Endrei Judit és Horvát János.
Fotó: Fortepan/Rádió és Televízióújság/Sárospataki Györgyi

S tényleg. Figyeltem, ahogy végigsétált azon a hangulatos piacon, emitt házi méz, egy bohém, kalapos úriember kínálatában, amott friss rózsa, illatos, piros, sárga, rózsaszín pompában. Néhány méterrel odébb olcsó divatcuccok, pólók, könnyű nyári ruhák, fajsúlyosabb mackófelsők. Az egyszerű ember színes kavalkádja. S Endrei Judit, az egykori népszerű televíziós, hírolvasó, beleolvad a nyüzsgésbe, miközben élmény nézni, ahogy mosolyog, ahogy odabiccent, ahogy mond néhány kedves szót azoknak, akik óvatosan, udvariasan azt kérdezik tőle: „Drága Juditka, úgy hiányzik a képernyőről, ugye jól van…?”

Kevesen tudják, de Kurdics Judit néven született Szolnokon, 1953. május 7-én, napra pontosan 70 esztendeje. Egyszer azt nyilatkozta a gyerekkoráról, hogy nagy-nagy szeretetben nőtt fel, ám ezt a hihetetlen szeretetet soha, de soha nem fejezték ki szóban – sem a szüleik, sem ő. Szeretlek. Ez a gyönyörű, semmihez sem fogható kifejezés hiányzott a családi szótárból. Az élet aztán pörgött, forgott körülötte, és amikor felvették Szegedre, a Juhász Gyula tanárképző főiskolára, már pontosan tudta, hogy a míves mondatok és a szép beszéd viszi, viheti majd őt messzire, egészen messzire az élet útján. Ezért is végezte el később az újságíróiskolát és az ELTE magyar-orosz szakát. De nem csak tanult – már tanított is.

Egy mosolygós fotó 1983-ból.
Fotó: Fortepan/Szalay Béla

Igaz, nem szó szerint, csupán a lényével, az arcával, a beszédkészségével, a tekintetével, a gondolatgazdagságával. Tudniillik 1976-ban már a Magyar Televízió alkalmazásában állt. A csinos, intelligens, szép beszédű, tanult ifjú hölgy igazi főnyereményt jelentett a televíziónál. Olyan műsorokban alkalmazták, mint az Ablak, a Homokóra, a Vasárnapi turmix, s persze a tévéhíradó. De bemondóként szerette őt meg igazán az ország. S hogy miért lett Kurdicsból Endrei? „Nem sokkal a munkába állásom után az egyik televíziós vezető felvetette, hogy a nevem furcsán hangzik, nehezen megjegyezhető, jó lenne változtatni rajta. Először a családban lévő nevek közt kezdtem keresgélni. Sőt, könyvtárban is kerestem szépen hangzó neveket. Aztán szinte adta magát a megoldás, mivel már akkor is Szentendrén éltem, jött a felismerés: mi lenne, ha Szentendrei Judit lennék? Ezzel aztán Fischer tanár úrhoz be is kopogtam, s azt mondtam neki, megvan, én innentől kezdve Szentendrei Judit leszek. Ő meg csak nézett rám fejcsóválva, és csak annyit felelt, drága Juditkám, ez így hosszú, rövidítsük le, kegyed legyen Endrei Judit…”

Profi volt, a szó legnemesebb értelmében már az első pillanattól kezdve. Amikor elkezdődött a bemondói karrierje, azt mondta magában, majd kihasználja a két műsor közötti szünetet és közben tanul, folyamatosan képezi magát. Így történt, hogy vitte a televízióba kedvenc könyveit, a nyelvtan könyveket is, hogy minden egyes percét, óráját kihasználja az életének. De nem működött. „Hamar rájöttem, hogyha azt szeretném, hogy a néző, aki film végén érez valamit, és én megjelenek a képernyőn, akkor rajtam is azt lássa, hogy én vele együtt néztem azt a filmet, és bennem is az az érzés van, ami benne, otthon a fotelban. Ekkortól jött a kötő-korszakom, tehát kötögettem, kézimunkáztam, és kilencvenkilenc százalékban néztem a műsorokat…”

A nagy trió: Tamási Eszter, Endrei Judit és Radványi Dorottya.
Fotó: Fortepan/Gábor Viktor

Annyi kollégáját veszítette már el, annyi drámát élt meg, a televízió annyi bemondót eltemettek már fiatalon, hogy Endrei Judit mintegy utolsó mohikán maradt velünk – maradt a tévénézők számára. Azok számára, akik úgy élték az életüket, hogy hazatérve a munkából, az irodából, bekapcsolták a Kékest, leültek, lehuppantak fáradtan a fotelba, és jött a bemondó, mosolyogva és köszöntötte őket, mintha valami családtag szólt volna ki a dobozból. S közben persze fogalmunk sem lehetett róla, hogyan is él a kedvenc. Hogy boldog-e, hogy harmonikus-e az élete, rátalált-e a szerelem, szereti a férje, és az a mosoly, amellyel estéről estére megajándékozott bennünket, az valóban őszinte-e?

Endrei Judit immár jó ideje egyedül él. „Senkit nem hibáztathatok érte, ebben is benne van a nagy szabadságszeretetem. Ma egyedül élek és nem hiányzik, hogy legyen mellettem valaki. Sokan úgy gondolják, hogy a nő akkor kerek, akkor értékesebb, ha van mellette egy férfiember. Én azt mondom, hadd legyek önmagamban érték. Szerencsére szép lassan el is fogadta a világ hogy egyedül élek. Így érzem jól magam.” Ezt mondta néhány éve. S aligha van bármiféle póz vagy költői túlzás mondataiban. Hét évig volt férjnél, aztán elvált. Majd szerelembe esett, szült két gyönyörű gyermeket, Nóra 1991-ben, Laura 1997-ben látta meg a napvilágot. Az édesapjukkal 16 évig élt együtt nagy-nagy harmóniában, sosem házasodtak össze, aztán végül szakítottak. A két lánya az utóbbi időben már sokat van vele.

Hetvenévesen is csodásan néz ki.

Endrei Judit 1998-ban önként távozott a televízióból. Azóta szabadúszóként dolgozik, könyveket ír, megannyi programot szervez, számtalan közönségtalálkozóra jár, az ország minden pontján feltűnik és az is előfordul, hogy mediátorként is dolgozik. És kedvenc időtöltése a könyvírás és olvasás mellett az utazás. „Voltam Dél-Kínában, ott országon belül legalább háromezer kilométert utazgattunk, és ugye odáig eljutni, és hazajutni sem kevés. Utána jött Moszkva és Szentpétervár, de az Kína után már olyan, mintha átugrottam volna a szomszédba. Sokan azt gondolják, hogy gazdag nő vagyok, amiért ilyen sok helyre eljutok, pedig egy utazási iroda nagykövete vagyok, az ő segítségükkel jutok el a távoli helyekre.”

Egyedül él, de ott van a két lánya, Laura és Nóra, és megannyi kismacska és persze folyton azt kérdezik tőle, nem hiányzik-e számára a tévézés? Erre azt mondja: „Nem igazán, aztán ki tudja, lehet, hogy egyszer megkeresnek egy olyan elképzeléssel, ami tetszik. Csak a pénzért nem vállalok el ilyen-olyan versenyeket, vagy főzőműsorokat, akkor sem, ha éppen nehezebb anyagi helyzetben vagyok…” És talán a legfontosabb mondat, amit az utóbbi időben többször is kihangsúlyozott: „Mert szabad vagyok…”

Boldog születésnapot, Endrei Judit!

Előző cikkMIKSZÁTH ALBERT TRAGÉDIÁJA: NEM VOLT IDEJE AZ APJA NYOMÁBA ÉRNI
Következő cikkAKI 10 NYELVEN KÉSZÍTETT INTERJÚKAT: A TÉVÉS SUGÁR ANDRÁS ÉLETTÖRTÉNETE