Fotó: Fortepan/Hunyady József

Szenvedéstörténet. Vagy sokkal inkább szenvedélytörténet. Mindkettő illik Fejes Endre munkásságára. A XX. század második felének kiemelkedő írója egész életében a kisembert „kínálta fel” az olvasónak, a kisember életét boncolgatta, a kisembert tette olykor naggyá.

 „Láttál már csodát, mesék birodalmát? Én ott születtem. Túl az Üveghegyen, az ezerszer áldott nyolcadik kerületben. Három éves voltam, kis taligát loptam az óvodából. Négyévesen almát a fűszerestől, tízévesen tanultam a törvényt. Nőnek nem lehet igaza. Bal zsebemben pénz legyen, jobb zsebemben rúgós kés. Senkitől ne kérjek, senki el ne vegye. Dolgozót szánni, betörőt becsülni, besúgót hazavágni, koldust leköpni. Ilyen világ nevelt föl, mást nem ismerem. És még egy apróság. Barátunk feleségét, börtönben ülő ember asszonyát nem keféljük…”

Fejes Endre egy 1980-ban készült felvételen.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

Fejes Endre a Józsefvárosban született 1923. szeptember 15-én. Tanulni akart, talán mindennél jobban szerette volna, ha a tudomány s a mélyenszántó gondolatok elsajátítása jellemzi majd az egész életét. Aztán elvégzett négy polgári osztályt, majd leérettségizett, később pedig beállt szabóinasnak. Hogy mennyire élvezte a szabás-varrást, a szövetekkel, selymekkel, kelmékkel való bíbelődést, a tű és a cérna szerelmetes kapcsolatát, az nagy kérdés. Bár a választ lehet sejteni a folytatásból: nem sokkal később már vasesztergályos-tanuló volt és tett sikeres szakmunkásvizsgát. Később aztán ennek komoly hasznát vette, amikor az élet, mint valami felfújt strandlabdát, úgy dobálta ide-oda, egyik országból, egyik munkahelyről, egyik nyomorúságos pillanatból a másikba.

Fejes Endre szenvedéstörténete hiteles – ennél már nem is lehetne hitelesebb. A zseniális író olyan hosszú, és megpróbáltatásokkal, hullámvölgyekkel, kilátástalan pillanatokkal teli életutat kapott a teremtőtől, hogy az cserébe rengeteg „munícióval” szolgált a regényei, elbeszélései írása közben. Kisemberekről írt, miközben ő maga is közéjük tartozott. Józsefvárosi zsiványokról írt, és ő is tudta, mi a dörgés. Angyalföldi melósokról írt, és ő is a Bosch Klubban itta a savanykás, olcsó sört, miközben már szólt a rock&roll. De addig még szólt más is: a gépfegyverek. No meg az őrök ágyúdörgéshez hasonlító hangja, amely csendre és rendre intette őt. Fejes Endrét 1944-ben besorozták, és talán meg sem áll a frontig, ha nincs benne annyi lélekjelenlét, vagy inkább bátorság, hogy megszökjön. A katonaszökevényekre halál várt, bár úgy gondolhatta, bujkálni legalább egy esély – esély a túlélésre. Budapesten megannyi helyen húzta meg magát, a harcok végéig, és sehol sem találtak rá. Aztán amikor elhallgattak a fegyverek, világgá ment. Négy éven keresztül dolgozott külföldön. Senki sem irigyelhette tőle Európa legmélyebb bányáját, Charleroi-ban, ahol nap mint nap, szó szerint pokolra szállt. De bírta, és talán nem csak fizikálisan, de lelkileg is megerősítette, és az járhatott a fejében: túléltem a háborút, túléltem a bánya rémisztő sötétségét, gyerünk tovább!

Mintha valamiféle tanulmányút lett volna ez. Tanulmányút az élethez. S aztán jött a párizsi Renault gyár, a segédmunka, a tedd ide, tedd oda beosztás. Talán ott lett elege abból, hogy utolsó Keletről jött trógernak tartják, és inkább hazajött. 1949-ben ért vissza Budapestre, és az angyalföldi Bosch gyárban helyezkedett el vasesztergályosként. Ha esetleg valakinek ismerősebb, akkor az Autóvillamossági Felszerelések Gyára volt ez. Fejes nem panaszkodott, pedig sehol sem találta a helyét. Sem külföldön, sem itthon.

A Rozsdatemető színházi plakátja.

Megint mehetnékje volt, csakhogy 1951-ben, szökés közben a határ közelében elfogták. Tiltott határátlépés kísérlete miatt Kistarcsára száműzték, hivatalos néven internálták, és négy évet töltött ott, megaláztatások közepette. Amikor szabadult, visszament Angyalföldre segédmunkásnak. Aztán egyszer csak híres író lett belőle. „Minden méltóságunk a gondolatban rejlik. Ez által kell feltámadnunk, és nem térben, és időben. Legyünk hát azon, hogy jól gondolkodjunk: ez az erkölcsi kiindulás…” A fiatalon, 39 esztendősen elhunyt francia gondolkodó, Blaise Pascal gondolata lehetne Fejes írói munkásságának alaptézise. Csakhogy az író sokkal inkább közérthetően, egyszerű nyelvezetet használva fogalmazta meg a gondolatait, és vetette papírra hosszabb-rövidebb írásait. Ezt írták egyszer róla: „Egész életművében ragaszkodott ahhoz a megválaszolhatatlan kérdéshez, amelyet már első novelláiban feszegetett: felelős-e az ember azért, ha a létfeltételek szorításában beszűkül, és lassan elveszíti értékeit…?”

Napközben esztergált, este holtfáradtan hazaérve írt. Így ment ez egy ideig. És Fejes, mintha kettő lenne belőle, helytállt mindkét fronton. Becsülettel tette a dolgát a gyárban, és ahogy az esztergapad csiszolta, alakítgatta a fémet, úgy tett az ő agya is, a témával, amelyet megírni készült: „Aztán egyszer csak abbahagytam az esztergálás, mert munka közben szüntelenül másra gondoltam, csakis a történetekre. így lettem író.” 1955-től nevezhetjük igazi írónak Fejes Endrét, merthogy onnantól kezdve jelentek meg publikációi, eleinte irodalmi lapokban, folyóiratokban. Első rövidebb lélegzetű művei közül jó néhány csak évekkel később jelent meg, miután országosan ismert, sőt elismert művész lett! A Rozsdatemető. Kultikus mű a magyar irodalomban. Kultikus mű, de még annál is több. Az 1962-es téli könyvvásár szenzációja volt. Olyan kritikai visszhanggal, amelyre sem az író, sem a közvélemény nem számított. A könyv első, második és harmadik kiadását is mind-mind felvásárolták, és több mint húsz nyelvre lefordították. Azt írták a könyvről: „Már-már szenvtelenségig tárgyilagos hangvételű, egy jegyzőkönyv rideg pontosságával íródott családregény, az oknyomozó riport és krónika eszközeivel tárja fel a külvárosi és kispolgári Hábetler család több generációjának történetét…” A magyar Forsyte Saga.  

Jó estét nyár, jó estét szerelem! Halász Judit és Harsányi Gábor.

De sántít, nagyon is sántít a hasonlat: ahhoz nagyon is az akkori Magyarország kellett háttérnek. A fojtogató, beszűkült élettér, a melóba hajszoló, megélhetésért, a túlélésért küzdő ember prototípusa. Az kellett a Rozsdatemető sikeréhez. No meg Fejes tehetsége, írói vénája. A regényből természetesen színdarab készült, amelynek az ősbemutatójára 1963 novemberében került sor a Thália Színházban, méghozzá Kazimir Károly rendezésében, Szabó Gyulával, Madaras Józseffel és Horváth Terivel a főszerepben.

Fejes büszke volt és riadt. Azt mondogatta akkoriban: ennél magasabbra ő már nem érhet. S igaza lett. Mert jött ugyan 1969-ben a Jó estét nyár, jó estét szerelem című kisregénye, amelyből felejthetetlen, időtálló és felkavaró kétrészes filmet forgattak, Harsányi Gáborral, Tordai Terével, Törőcsik Marival, Molnár Tiborral a főszerepben. De ez már meg sem közelítette a Rozsdatemető sikereit. A Rozsdatemető, amely valójában egy gyár roncstelepe. Több mint metaforikus helyszín. Fejes Endre kortársai szerint rejtőzködő személyiség volt, aki ritkán nyilatkozott, kerülte a nyilvánosságot. Az ötvenes években feleségével, Balázs Évával sem élt élénk társasági életet. Úgy élt sokáig, hogy délelőtt kilenctől egyig, majd délután négytől este tízig dolgozott, vasárnap pedig barátaival, régi cimboráival találkozott. Volt közöttük zsibárus, gépkocsivezető, látszerész, hajóstiszt. Józsefvárosi vagányok. Aztán egyszer csak csend lett. Hosszú csend. Mintha megszűnt volna létezni, mintha letette volna a tollat. Sokáig nem alkotott, pedig a Jó estét nyár, jó estét szerelemből nem csak film lett, de sikeres musical, Presser Gábor zenéjével, Marton László rendezésében. De már nem a zene volt a jellemző, hanem a lehalkított szimfónia.

Idős korára teljesen eltűnt. Pedig hosszú élete volt, 2015-ben 92 esztendősen érte a halál. A hamvait a XIII. kerületben, a Dráva utcai kikötőnél álló hajóról szórták a Dunába. S akik ott voltak, színészek, írók, barátok, rajongók azt mondták, ahogy a folyó magával rántotta Fejes Endre hamvait: útra kelt a Mennyország felé egy olyan író, aki megpróbáltatásokkal teli életutat kapott a Teremtőtől, mégis halhatatlan lett.

Nyugodj békében, Fejes Endre!

Előző cikkAKI JÓKAI MÓRT IS KARDVÍVÁSRA TANÍTOTTA: KERESZTESSY JÓZSEF ÉLETE
Következő cikkAKI CSUPÁN 37 ÉVET KAPOTT A SORSTÓL: PRÓKAI ANNAMÁRIA ÉLETTÖRTÉNETE