Szólhatna ez a fejezet az utolsó évekről, amikor a színésznő egyre rosszabb egészségi állapotba került. Szólhatna az utolsó hetekről, hónapokról, amikor már nem ismerte meg a betegágya mellett álló férfit, aki egykoron a férje volt. De a szeretet keresése fontosabb mindennél.
Mert tulajdonképpen ezért élünk, ezt kutatjuk, és tán ez tart minket életben. A színésznő, az akkor még fiatal hölgy, 1963. november 22-én Szegeden dolgozott. A helyi színházban imádták a játékát, a közönség vastapssal jutalmazta az alakításait. Azon a napon gyilkolták meg John F. Kennedyt, az Amerikai Egyesült Államok elnökét. És akkor történt, hogy a színésznő az egyik helyi szálloda presszójában ücsörgött. Voltak ott többen is körülötte, kollégák, barátok, és egy ismerős újságírónő is. S a férfi, az ismert televíziós személyiség egyszer csak betoppant oda a presszóba, és néhány perc múlva bemutatták őket egymásnak. A fiatal, csinos színésznőt és a népszerű, közismert tévést. Ők pedig beszélgetni kezdtek, tán épp a Kennedy-gyilkosságról, vagy az is lehet, hogy csak az élet apró dolgairól. Azon az estén a színésznőnek fellépése volt, a híres tévés pedig, ha már ott volt (másnap egy labdarúgómeccset kellett közvetítenie a Tisza-parti városból…) elment este és megnézte a színpadon délutáni kedves, vonzó beszélgetőpartnerét.
Fotó: Arcanum/Filmvilág/Film Színház Muzsika
Az első benyomása az volt róla, hogy egy szép arcú, konszolidált, visszafogott, stílusos ízléssel felöltözött, kellemes teremtés. Az előadás után valamilyen belső vágytól hajtva újra találkoztak a szálloda bárjában. Aztán táncolni kezdtek, és a zene ütemére, mintha egyre jobban és jobban átkarolták, átölelték volna egymást. Onnantól kezdve egyre csak mélyült az egymás iránt érzett kíváncsiság és vonzalom. Leveleztek, majd találkozgatni kezdtek. Olyannyira fontossá váltak a másik számára, hogy a színésznő felmondott a munkahelyén, pedig imádta a helyi teátrumot, és a Vígszínházhoz szerződött. Az akkori igazgató, a zseniális, nagy hatalmú Várkonyi Zoltán kerek-perec közölte vele: „Kollegina, jöhet hozzánk, várjuk szeretettel, ám azt tudnia kell, hogy nálunk, itt a Vígben, Ruttkai Éva mellett csupán epizodista lehet. Afféle másodhegedűs…”
De a színésznőt senki és semmi nem tartotta vissza. A szerelem közte és népszerű párja között mindennél fontosabb volt. Csupán egy, nem is aprócska sorompó volt közöttük: a férfi házasságban élt. De szerette a színésznőt, olyannyira szerette, hogy mindent elmondott a a feleségének. Bevallotta, hogy van valakije, hogy képtelen ellenállni a vágynak, így aztán a neje kinyitotta az ajtót, és búcsút intett neki. Csakhogy ez nem egy hollywoodi film volt.
Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal
A híres tévés miután megszületett a négy éves Tamás öccse, Péter – visszament a feleségéhez. Hosszú évtizedekkel később azt mondta a Story magazinnak: „Vívódtam, kínlódtam, végül visszaköltöztem a családomhoz. Rézi pedig csak annyit mondott: „Ők hárman erősebbek, nyertek…” A színésznő később szintén férjhez ment. Aztán megszületett a lánya, Orsi, ám ez a kapcsolat nem volt, nem lehetett tartós. Jött a válás, sőt, a második társ sem maradt mellette, annak a kapcsolatnak is szakítás lett a vége. Hogy ez csak a sors játéka volt-e, avagy egy előre megírt forgatókönyv (hiszen vallják sokan, hogy az életünk minden egyes lépése meg van írva…), azt mindenki döntse el maga. A színésznő és a televíziós 13 évig nem találkoztak, így aztán nem is beszéltek egymással. Ám a Vígszínház társulata egyszer csak Csehszlovákiába utazott vendégszereplésre, és ment velük a Magyar Televízió stábja is. S amikor a híres tévés az első kint töltött estén bement a bárba (akárcsak annak idején Szegeden…), épp a színésznő mellett volt egy szabad hely.
Ott, és akkor, mintha a végzet bukkant volna fel két pohár ital mellett. A televíziós néhány nap múlva újra bevallotta a feleségének az érzelmeit, a felbukkanó régi–új érzelmeit és akkor végleg szakítottak. De másfél évig kellett agglegényként élnie ahhoz, hogy a színésznő higgyen neki. Hogy elhiggye azt: valóban őt választotta! „Hogy mikor házasodtunk össze? Pontosan meg nem mondom, azt tudom, hogy a Tengerre magyar című, négyrészes filmet forgattuk és én a délkelet-ázsiai tengerről hívtam fel, és kértem meg a kezét. Akkor végre igent mondott…” Így emlékezett vissza azokra a pillanatokra a férfi. Tíz évig éltek harmonikus szerelemben. Tíz évig kapaszkodtak egymásba. S a tíz esztendő alatt tán eszükbe jutott mindkettőjüknek, hogy kár volt elvesztegetni azt a 13 esztendőt. Mert akkor úgy hitték, úgy érezték, hogy a Teremtő valóban egymásnak szánta őket. Hollywoodban ugye így, erre fordulna a cselekmény. De nem Budapesten…
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
A színésznő egyre inkább magába fordult, hiába volt tehetséges, hiába volt szép, nem olyan szerepek találták meg, amilyenekre vágyott. Amelyek valóban kielégítették volna vágyait. És ez gyakorlatilag tönkretette a házasságot is. A férfi, a híres tévés megismerkedett valakivel. „Rézi tudomásul vette a helyzetet, ma úgy érzem, sosem válunk el, ha nem beletörődéssel fogadja mindezt, hanem küzd a házasságunkért. Akkor talán egyetlen indulatos szó, egyetlen összezördülés nélkül éljük le együtt az életünket…” – fogalmazott a Storynak korábban a népszerű tévés.
De elváltak. Elváltak szép csendben. Az egyik jobbra, a másik balra sétált tovább az élet ösvényén, és újabb harminc esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megint találkozzanak. Harminc esztendő hosszú, irtózatosan hosszú idő. A színésznő akkor már súlyos betegséggel küzdött évek óta. Kórházba került, és a híres tévés, a mikor megtudta mindezt, meglátogatta. De a színésznő már nem ismerte fel. A tévés ott állt előtte, fogta a kezét, s azt mondta neki: „Rézi, gyere menjünk le a parkba sétálni. De a színésznő csak nevetett, hangosan nevetett, s azt kérdezte tőle: ki vagy te és mit akarsz tőlem…?”
A utolsó éveit a Mazsihisz Szeretetkórházban töltötte. Földi Teri 2020 nyarán hunyt el, 86 esztendősen. A halálos ágyánál ott állt a lánya, na meg a híres tévés. Vitray Tamás…
