106 éve halt meg a magyar sport elfeledett legendája, a labdarúgó-válogatott első szövetségi kapitánya, a kerékpározás, futás és evezés bajnoka, aki csupán 41 éves volt, amikor az I. világháborúban a románok elleni harcban hősi halált halt Erdélyben. Következzék Gillemot Ferenc élete.
1875-ben született Budapesten. Francia ősei voltak, ám már a nagypapája is Magyarországon élt és jó nevű rózsakertészetet vitt a fővárosban. A kis Ferenc ellenben a sportnak szentelte a nem túl hosszú életét. A Markó utcai általános iskolában egy bizonyos Hajós Alfréd mellé ültették, a két tízéves gyerek pedig életre szóló barátságot kötött. Hajósról tudni lehet, hogy 1896-ban, az első újkori olimpián két aranyérmet nyert Athénban, Gillemot viszont kezdetben kerékpárosként tört babérokra. Majd atlétaként, evezősként és ott volt a hazai labdarúgás születésekor is, az 1897-ben vívott első hivatalos mérkőzésen is pályára lépett.
Az újságok sokat írtak róla, hiszen sűrűn nyert kerékpárversenyeket, de ha nem azt, akkor futásban diadalmaskodott, később pedig a labdarúgás mellett játékvezetőként is tevékenykedett. Igazi sportman volt, aki bár a műegyetemen végzett, mindennél jobban érdekelte a versenyzés. Ő lett a magyar labdarúgó-válogatott első hivatalos mérkőzésének a szövetségi kapitánya is, a csapat 1902. október 12-én Bécsben, 500 néző előtt debütált és kapott ki 5-0-ra. A magyar-válogatott egyik csatárát pedig úgy hívták, Hajós Alfréd…
Gillemot aztán 1910-ben, 35 éves korában elvette feleségül a neves gyógyszerész. Sugár Marcell lányát, Olgát, majd két gyermekük született, László és Katalin. A sportról továbbra sem mondott le, majd Az Est nevű napilap sportújságírója lett, mellett pedig megalapította a Sportfutár című újságot. És jött az I. világháború. Gillemot számára nem volt kérdés, hogy bevonul katonának. El is mondta, közismert sportemberként nem maradhat távol, főleg, hogy veszélyben a haza. Tengerészként kezdett, majd elérkezett 1916, amikor is a románok betörtek Erdélybe. Gillemot egy percet sem hezitált, egy gépfegyveres alakulathoz jelentkezett és hónapokon keresztül védte a magyar hadi állásokat Petrozsény környékén.
November 9-én hajnalban, harcok közben kapta a halálos golyót, esélye sem volt az életben maradásra. Az esetről így írt Az Est című lap, amelynél a frontszolgálat előtt dolgozott: „Gillemot a gépfegyverosztagában 36 órája volt már tűzben, közben elfogott 24 oláh katonát, a maroknyi csapatot csaknem négyszer olyan nagy román haderő támadta. Gillemot mindenkit bátorított, minden intézkedést megtett, hogy a döntő pillanatban, amikor esetleg rohamra mennek ellenük, még kellő energiával léphessen fel – itt is sportman volt, a nagyszerű versenyző, aki erejét beosztotta és az utolsó pillanatban legyőzhetetlenül tört előre.”
Később egy katonatársa is nyilatkozott megrendülten, mint elmondta: „babonás hitünk volt, hogy golyó már nem fogja daliás alakját.” Sajnos nem így történt. Petrozsényben, a katonai temetőben helyezték nyugalomra, a temetésen a két kisgyermeke nem lehetett ott, csak a feleségének engedélyezték, hogy kiutazzon a szertartásra. A következő év májusában aztán a Fiumei úti sírkertben talált végső nyugalomra, több ezer ember volt ott Gillemot újratemetésén.
Akkoriban sok helyen leírták, hamarosan díszsírhelyet kap a hősi halált halt sportlegenda, ám ez nem következett be. A sírja ma is megvan, rendben tartják, ám az akkori ígéretekkel ellentétben nem készítettek az életművéhez méltó emlékművet. Pedig megérdemelte volna, hiszen amellett, hogy mindene volt a magyar sport, a hazájáért áldozta fel az életét. Csupán 41 évesen.
Nyugodj békében, Gillemot Ferenc!