Vitray Tamás és Antal Imre nyugodtan ácsorgott. A díszletek takarták őket, a lelkükben pedig mát ott bujkált a reménykedés, hogy jövőre jobb lesz, talán sokkal jobb. Szilveszter éjszaka volt, 1972 utolsó napja, amikor a két tévés látszólag fesztelenül várta az esztendő záró showműsorának újabb fejleményét.

Nem is sejtették, hogy mi vár rájuk: a világ legszebb asszonya hívta, húzta, szinte rángatta őket táncolni. Csak nézett az ország apraja-nagyja, nézett meredten a képernyőre, hogy lám, itt a vasfüggönyön belül is lehet világsztárokkal találkozni. Az isteni Lolo olyan természetességgel jelent meg a szilveszteri műsor szereplőjeként, mintha mondjuk a Rózsa Sándor nevű kalandfilmsorozat egyik szereplője lenne. Ám az a tánc, amely aztán képernyőre került, nem volt betervezve a műsorba. Vitraynak és Antalnak fogalma sem volt róla, mire készül a gyönyörűséges díva.

A végzet asszonya Budapestre is ellátogatott.

„Ginának volt egy száma, amire táncolnia kellett. A próbákon Antal Imrével a díszlet szélén ácsorogtunk, a felvételen aztán teljesen váratlanul, egyszer csak odajött hozzánk és nyújtotta a karját. Imrének meg nekem is volt annyi rutinunk, hogy becsoszogtunk vele, ahogy tudtunk… Egyébként Lollobrigida Budapestre érkezésénél a szerencse is közrejátszott, hiszen a mániákusan fotózó világsztár egyébként nekünk megfizethetetlen lett volna. Gina azonban Olaszországban éppen kiadott egy saját képeiből készített albumot, és szerette volna, hogy a világon mindenütt megjelenjen. A televízióból aztán megkeresték a kiadóját, és megállapodtak, hogy nálunk is megjelenik az albuma, ha személyesen hajlandó bemutatni. Így sikerült, állítólag szinte ingyen idehozni és természetesen meg is mutathatta a könyvét a műsorban…” – mondta Vitray Tamás hosszú évekkel később.

Ez a rövid, különleges története Gina Lollobrigida első, és legemlékezetesebb magyarországi látogatásának. Az egész országnak óriási élményt jelentett az olasz színésznő megjelenése. Pedig aprócska lányként szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy akár a szomszédos faluban is felfigyeljenek rá. Pedig szép volt, feltűnően szép. A kis hegyi településen, ahol élt, gyönyörködtek benne a helyiek és azt mondogatták, hogy lám, ez a lány egyszer biztosan sokra viszi. Talán a folyamatos bókok, a szépségének varázsa is inspirálhatta arra, hogy Rómába menjen és jelentkezzen a Képzőművészeti Akadémiára. A művészetek iránti vonzalma tette őt igazán különlegessé. Mert hány és hány vonzó ifjú hölgy elégszik meg azzal, ha csak a külsejével, a természet adta lehetőségeivel hódít és érvényesül. Gina többre vágyott. A tökéletes szépséget megtöltötte tartalommal.

Megbabonázta a férfiakat a filmvásznon.

Nem csoda, hogy a római az akadémián, ahol festészetet és szobrászatot tanult, már sikerült pénzt is keresnie. Persze még nem az alkotásaival, hanem a testével, a homokóra alakjával, a vadító, mélyreható tekintetével, a Teremtő által tökéletesre formált arcával. Modellként lett egyre sikeresebb, miközben őt a művészetek varázsolták el. Akkoriban már a filmes szakma is felfedezte, a kamera szinte beleszeretett, az operatőrökről, a rendezőkről nem is beszélve. S hogy a lelkének is kedves legyen ez az időszak, elsősorban operafilmekben kapott kisebb-nagyobb szerepeket.

Aztán elérkeztünk 1947-hez. Már túl a világégésen, túl az emberiség óriási traumáján, s mindenki nagy levegőt vett, átmászott a romokon, hogy két kezével építse újjá a világot. Gina Lollobrigida pedig hivatalosan is királynő akart lenni, a legszebb olasz lány. Elindult a Miss Italia szépségversenyen, ahol – csak harmadik lett. Ha Lucia Bosé, ez a Madridban született, később színésznőként is befutott csinos hölgy tudta volna, hogy kit előzött meg, talán még inkább büszke lett volna az első helyre. Lucia Bosé egyébként az ötvenes évek neorealista filmjeinek legnagyobb csillaga volt, és szerepelt például Federico Fellini Satyriconjában. Hosszú életet kapott a sorstól, tavaly hunyt el 89 esztendősen. De 1947-ben még királynői címet ünnepelt, ám az igazi nagypálya nem rá, hanem Gina Lollobrigidára várt. A bronzérmesre, aki meg sem állt Hollywoodig, ahol a különc milliomos, Howard Hughes várta nagy-nagy lelkesedéssel. De az amerikai álom nem volt hatással az olasz dívára, aki hazatérve férjhez ment egy Milko Škofič  nevű, szlovén orvoshoz, akinek később egy fiúgyermeket szült, s akitől majd 1971-ben elvált.

De a film lett az igazi „férje” merthogy egyre többet és többet foglalkoztatták. Dolgozott Luigi Zampával, Carlo Lizzanival, Pietro Germivel és rengeteget tanult tőlük. A mai napig vetítik az első nagy alakítását, a fiatalon elhunyt francia sztár, Gérard Philipe oldalán a Királylány a feleségem című filmben varázsolt. És onnan nem volt megállás. Jöttek a nagy-nagy mozik, a Hűtlen asszonyok, a Vidéki lány, Humphrey Bogart partnereként az Afrika kincse. Aztán az Alberto Moravia regényből készült kultikus, A római lány.

Gina Lollobrigida hosszú életet kapott a sorstól.

Már sztár volt, fénylő csillag, aki egyszer állítólag túl sok pénzt kért egy szerepért, és helyette Sophia Lorent szerződtették. Kettejük kapcsolatát évtizedeken át „kebelháborúként” emlegették, előszeretettel írtak róluk a különböző újságok. A férfiak rajongtak Gináért, a kollégái már nem annyira. Melína Merkúri egyszer azt mondta: pályafutása során egyvalakit utált: Lollobrigidát. A hatvanas évek első számú nőideálját, aki Jean-Paul Belmondo mellett játszhatott, aztán Sean Conneryvel, akivel a forgatás alatt igencsak összeveszett, merthogy a skót színész állítólag az egyik jelenet közben úgy pofonvágta, hogy felrepedt az ajka. Később a virágcsokorhalmok sem tudták kiengesztelni a temperamentumos Lollobrigidát. Az utolsó sikeres filmjét, a Jó estét, Mrs Campbell!-t 1968-ban forgatták. Hihetetlenül régen.

És így érkeztünk el a hetvenes évekhez, amikor az isteni Lolo bejelentette visszavonulását. Rengeteg pénzt keresett, így nyugodtan hódolhatott kedvenc hobbijának, a fotózásnak. Ismert emberekről készített képeket. Például Fidel Castróról, a kubai kommunista vezetőről, akinél hosszú időt töltött Havannában. A folytatásban már ritkán vállalt filmszerepeket, 2006-ban is egy magánéleti hírrel került az újságok címlapjára. Merthogy hozzá akart menni a nála 34 évvel fiatalabb, Javier Rigau y Rafols nevű férfihez, akinél még Lolo fia is idősebb volt. Csakhogy a nemzetközi sajtó kikezdte és gúnyolta, ezért a lagzi végül elmaradt.

Gina Lollogbrigida immár 95 esztendős, és ma is gyönyörű. Az örök szépség, akit a Teremtő, úgy tűnik, itt felejtett nekünk…   

Előző cikkATTÓL FÉLT KIRÚGJÁK, EZÉRT NEM SZÓLT A HALÁLOS BETEGSÉGÉRŐL VOGT KÁROLY
Következő cikkIDŐUTAZÁS TAKI BÁCSI PIROS LADÁJÁN AZ EGYSZER VOLT MAGYARORSZÁGON