Az alázatos régész és kutató, akinek halála után a saját fia keserítette meg a család gyászát. Hampel József élete.
1849 novemberében, nem sokkal a levert magyar szabadságharc után született Pesten, német származású polgári családban. A pesti piaristákhoz járt gimnáziumba, ami eldöntötte a sorsát, hiszen a tanára volt Rómer Flóris, az akkor már neves régész és művészettörténész. Az ő hatására fordult a régészet felé, habár egy ideig úgy volt, a jogi pályát választja. A diplomát megszerezte, majd Rómer javaslatára a Magyar Nemzeti Múzeumhoz került, ahol a múzeum régészeti kincseit rendszerezte, s mellette tudományos munkába kezdett. Csupán 28 évesen lett az érem és régiségosztály őre később pedig igazgatója.

Forrás: MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye
Harmincnégy éves korában, 1883-ban vette el feleségül Pulszky Polixéniát, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának, Pulszky Ferencnek leányát. A házasságból aztán több gyermek is született, köztünk ifjabb Hampel József, aki felnőttként sok keserűséget okozott a családjának, de erről majd később. Az idősebb Hampel József számtalan tanulmányt írt a régi korok régészeti leleteiről, mellette pedig az ő nevéhez fűződik a múzeum gipszöntvény-gyűjteménye és az ő regnálása alatt bővült jelentősen a múzeum római kőtára. 1885-ben vette át a neves Archaeologiai Értesítő szerkesztését Pulszky Károlytól (Pulszky Ferenc fiától) és 28 éven át, egészen a haláláig szerkesztette a nívós kiadványt. Kiemelten foglalkozott a népvándorlás kori leletekkel, a honfoglalás tárgyi emlékeivel és a középkorral is. A tudományos munkáit nem csak magyar nyelven, hanem németül is publikálta, s mindezzel Nyugat-Európában is komoly nevet szerzett magának. Számtalan külföldi helyen megfordult, és napi szinten tartotta a kapcsolatot a külföldi régészettel foglalkozó társaságokkal.

Forrás: MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye
A szokásoknak megfelelően a Magyar Nemzeti Múzeum épületében lakott a családjával, ott kapott tágas szolgálati lakást a többi múzeumi vezetővel együtt. Mindent a kutatásainak rendelt alá, folyamatosan dolgozott, ám a sors közbeszólt. Hampel József 63 éves volt, amikor hosszas betegeskedés után örökre elaludt. A Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel és onnan ment a gyászment a Kerepesi temetőbe, vagyis a mai Fiumei úti sírkertbe.
A felesége, Pulszky Polixénia jóban-rosszban kitartott a férje mellett, ő egyébként íróként jeleskedett. Hampel József halála után aztán méltatlan helyzet állt elő. A József névre keresztelt fia ugyanis az újságokat is bevonva, támadást indított az örökségért az özveggyel szemben. Ifjabb Hampelt addigra már sokan ismerték, ugyanis a fiatal jogász általában botrányokkal került be a lapokba. Egy esetben például azzal, hogy könyvet adott ki, amelyben egy neves hazai színésznőnek írt intim levelek tartalmát ismertette. A leveleket nem sokkal korábban vásárolta valakitől.

Forrás: MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye
Ifjabb Hampel József úgy vélte, az édesapjának komoly tárgyi öröksége lehet a Nemzeti Múzeumban kialakította méretes, idővel 11 szobás lakásban. Odáig ment a követeléseivel, hogy elintézte, leltározzák a tárgyakat. Ekkor derült ki, hogy valóban csodás gyűjteményt halmozott fel az édesapja. Értékes festmények, különleges régi tárgyak sorakoztak a lakásában, régi csészéből vagy kétszázat számoltak, mikor leltározást tartottak. Abban a lakásban, amelyet a szomorú özvegyének idővel el kellett hagynia, mivel a férje halálával már nem volt jogosult a múzeumi lakásra.

Forrás: MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye
Ifjabb Hampel József perre ment, ám később megbánta, hogy szembe fordult a saját édesanyjával és a testvéreivel és elállt a pereskedéstől. Bocsánatot kért mindenkitől és a lapok szerint szanatóriumba vonult pihenni. A családi perpatvarról szerencsére már nem tudhatott Hampel József, aki ekkor már a mai Fiumei úti sírkertben pihent. A halála után természetesen megemlékeztek róla a lapok, az egyik pedig a következőt írta: „Hampel József egész életét a magyar föld emlékeinek szentelte. Magyar volt törekvéseiben: tudásában és felfogásában viszont európai magaslatra emelkedett.” Tökéletes jellemzés.
Nyugodj békében, Hampel József!






