Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán/Blikk-archív

A Józsefváros mélyén, egy szoba-konyhás, gangos lakásban született 1934-ben. Holnap lesz napra pontosan 90 éve… Aztán tíz év múlva árva gyerekként annak örült, hogy megúszta élve a háború borzalmait. Harkányi Endre élettörténete.

A Lujza utca gangos bérházában látta meg a napvilágot, ott éltek a szülei és a bátyja, Jenő. Ahogy később fogalmazott, a Józsefváros különös díszletet adott a fiatal éveinek, hiszen lumpen alakok, kéjnők és más furcsa szerzetek lakták a környéket. Már kiskorától imádta a mozit, a filmeket, ha tehette, reggeltől estig a Teleki téri moziban üldögélt. Nem volt egy úri hely, olyannyira nem, hogy az előadások vége előtt nem sokkal minden alkalommal csengettek, hogy az alkalmi pároknak legyen ideje felöltözni a sötétben… De ezzel a kis Harkányi Endre nem foglalkozott, ő a filmeket falta, mígnem a történelem mindent szétzilált. A zsidó származása miatt az egész családja csillagos házba került, az édesanyját a nyilasok elhurcolták és soha többé nem látta, az édesapját pedig ukrajnai munkaszolgálatra vitték, ahonnan súlyos betegen tért haza s hamarosan meghalt.

Harkányi Endre és Rozsos István egy 1962-es felvételen.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

Harkányi Endre pedig tízéves korára ott maradt árván, csak a testvérére, Jenőre és a rokonokra támaszkodhatott, ám az utóbbiak nagy része kivándorolt a háború után. Később mesélte, hogy a gyerekkorából szinte semmi tárgyi emléke nem maradt, csupán egy kék nyakkendő, amit kicsiként, ha felvett, mindig úgy érezte, legyőzhetetlen. Talán az a kék nyakkendő is segített abban, hogy végül megúszta élve a borzalmakat. Aztán 1947-ben, 13 évesen bekerült a később kultikussá vált Valahol Európában című filmbe, amelyben jobbára olyan gyerekek szerepeltek, akik a II. világháború során lettek árvák. A filmben aztán a fiatal Harkányi szájából elhangzott az a bizonyos mondat (Könyörgöm, akasszuk fel!”) amely az egész karrierjét meghatározta. A filmszerepért 300 forintot kapott, meg egy öltönyt, valamint a forgatás során egy jókora pofont Gábor Miklóstól. A forgatókönyvet olvasta, tudta, hogy jön a maflás, ám ekkorára nem számított. Éppen ezért fájdalomdíjul még kapott 30 forintot. 

Harkányi Endre a sok megpróbáltatás után hosszú életet kapott a sorstól.

Lakatosnak és hegesztőnek tanult, ám végül jelentkezett a színművészeti főiskolára, ahová elsőre felvették. A felvételire rövidnadrágban és tornacipőben ment, s mikor azt mondták „köszönjük elég!”, bánatosan megindult kifelé a teremből, úgy szóltak utána: „hé, hová mégy? Hiszen fel vagy véve!” És onnantól kezdve nem volt megállás. Debrecenben volt színész, majd 1960-tól 55 éven át budapesti színházakban szerepelt. Számtalan filmben láthattuk s sokan Mézga Géza „magyar hangjaként” azonosítják Harkányit, akit idős korában is több csapás ért. Meghalt az imádott felesége, Zsuzsa, és azt is át kellett élnie néhány évvel ezelőtt, hogy a fia, András is elhunyt. Mára már csak egyetlen vér szerinti rokona maradt, az imádott unokája, hiszen a testvére, Jenő is örökre elaludt. Róla tudni kell, hosszú ideig volt az MTK Baráti Körének az elnöke és gazdag vállalkozóként anyagilag is támogatta a futballcsapatot.

Harkányi Endre évekkel ezelőtt köszönt el a Vígszínháztól, ugyanis megalázónak érezte a fizetését. Akkor becsapta az ajtót, később aztán megjelent a színház társulati ülésén és mindenkitől elbúcsúzott az immár 90 éves legenda. Elegánsan, úriember módjára. Reméljük, még sokáig köztünk tartja a Teremtő azt az embert, akit a színpadi sikerek kárpótolták a magánéletben elszenvedett fájdalmakért.

Boldog születésnapot, Harkányi Endre!

Előző cikkMA IS SÍR SZÉKESFEHÉRVÁR: 15 ÉVE HUNYT EL IFJ. OCSKAY GÁBOR
Következő cikkA FÉRJÉVEL EGYÜTT MENEKÜLT A HALÁLBA ADY ENDRE KEDVENC SZÍNÉSZNŐJE