Negyven éve, 1983. augusztus 18-án, a városligeti szánkódombon mutatták be első alkalommal az István, a király című rockoperát. Az Újságmúzeum az államalapítás ünnepén erre, a ma már kultikus előadásra emlékezik.

Az alkotók eredetileg filmforgatásban gondolkoztak és csupán egy előadást terveztek, azt is az óbudai amfiteátrumban, ám a városvédők közbeléptek. Szóba került a Népstadion is, ám végül ez a lehetőség sem jött össze, s mivel a költségvetés szűkös volt, a városligeti, úgynevezett szánkódombon debütált a rockopera. A szánkódombot az előadás kapcsán keresztelték Királydombra, s ma is így hívják.

A városligeti Királydomb. Tízezrek tapsoltak az előadás végén.

Az István, a király alapötlete az írói Boldizsár Miklósé volt. Az énekesnő Koncz Zsuzsa férje tíz évvel korábban írt egy drámát István király életéről, ám az operának szánt előadás nem jutott el a bemutatóig. Boldizsár műve alapján indult el Szörényi Levente, aki a rockopera zenéjét írta és Bródy János, aki szövegíróként közreműködött. A legendás Illés együttes két frontembere egy korábbi Illés-lemezen már elhangzó kérdést is belecsempészett a rockoperába, méghozzá a legfontosabbat: te kit választanál?

Egy előadást tervezetek, végül hét lett belőle és több mint százezer ember látta a Városligetben az István, a királyt. Négy előadáson dolgozott a Koltay Gábor rendező vezette filmes stáb is, amely 1984-ben jött ki a nagy sikerű István, a király filmmel, amelyet több millióan láttak a mozikban. Sokan alkottak maradandót benne. Vikidál Gyula zseniálisan hozta Koppány szerepét, Deák Bill Gyula pedig Tordaként énekelt lehengerlően. A rockopera nagy vesztes Varga Miklós volt, aki végül csak a hangját adhatta István királynak, az előadáson Pelsőczy László alakította az államalapítót. 

Vikidál Gyula remekül alakította Koppány szerepét.

1983. augusztus 18-án este, az első előadás után tízezer ember tapsolt a Városligetben. Nem lehet azt állítani, hogy túlságosan beharangozták a lapok az eseményt, az aznapi Népszabadság például egy sort sem írt róla. Ellenben hosszan tudósított arról, hogy Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese az alkotmány ünnepe kapcsán kijelentette: „Megvédjük a szocializmus világtörténelmi eredményeit.”  A helyszínváltoztatás a szervezőket is megzavarta, mivel rövid közleményben megjelent a lapokban korábban, hogy az István, a király című rockoperára kiadott jegyeken az előadás helyét tévesen adták meg.

Ehhez képest mindenki odatalált augusztus 18-án este a Városligetbe, ahol kellemes nyári este várta a publikumot, nem csoda, hiszen napközben plusz 31 fok volt Budapesten. Senki nem tudta mire számíthat, bár a lapok beharangozóiban a néhány héttel korábban a mozikban bemutatott Jézus Krisztus szupersztárhoz hasonlították az István, a királyt, nem véletlen, hogy a Magyar Ifjúság című lap, István király, szupersztár címmel írt kritikát a rockoperáról. Az újság szerint néhol külföldieknek szóló folklórműsorra hasonlított az előadás, „s rettentően ízléstelen a befejezés, a dombgerinc teljes hosszában megjelenő piros-fehér-zöld zászló és a Himnusz elénekeltetése.” A magyarkodást számon kérő vélemény után Budapesten több vitaestet is rendeztek az István, a királyról, az egyiken pedig a cikk írója is megjelent, ám a közönség kifütyülte.   

Egy előadást terveztek, végül hét lett belőle.

Az ország egy pillanat alatt beleszeretett a rockoperába, a végén pedig együtt énekelte a Himnuszt tízezer ember és fél óráig zúgott a taps. Ne felejtsük, 1983-at írtunk. A szovjeteknél ekkor az a Jurij Andropov volt a kommunista párt főtitkára, aki 1956-ban Budapesten volt nagykövet és nagy szerepe volt a forradalom leverésében. Két nappal később, 1983. augusztus 20-án pedig nem az államalapítást ünnepelte az ország, hanem az 1949-ben, szovjet mintára elfogadott alkotmányt. Jurij Andropov aztán meghalt, a szovjet rendszer évekkel később összeomlott, az István, a király viszont 40 éve a nagy kedvencünk.

Előző cikkA SZÁZADELŐS GASZTROBLOGGER: MAGYAR ELEK KALANDOS ÉLETTÖRTÉNETE
Következő cikkEGY SOROZAT, AMELY HÍRESSÉ TETTE SZTANKAY ISTVÁNT: A BORS HÁTTERE