AKINEK A ZENE A SZENVEDÉLYE: MA 85 ESZTENDŐS JUHÁSZ ELŐD

1981-et írtunk. Abban az évben indult el világhódító útjára a Music Television. És abban az esztendőben lépett fel a New York-i Central Parkban Simon and Garfunkel 500 ezer néző előtt. S akkor sugározta először a Magyar Televízió a Zenebutikot, Juhász Előd műsorvezetésével.

„Csak átrágom magam itt a bukszuson…” Legendás mondat egy Gálvölgyi-paródiából. S ha Gálvölgyi János valakit utánzott, az valóban népszerű volt. Úgy mint Juhász Előd és műsora, a Zenebutik. Különleges műfaj volt az – behatárolhatatlan. Merthogy addig senkinek eszébe nem jutott, hogy egy adáson belül Beethoven-szimfóniával, Chopin zongoramuzsikával és mondjuk a Modern Talking dalával szórakoztassa a nagyérdeműt.

Az 1938. május 4-én – tehát napra pontosan 85 éve – Budapesten született Juhász Előd műsora pillanatok alatt a kedvencek közé emelkedett. Vasárnap délelőttönként ott ült a televíziókészülékek előtt több millió néző, közöttük megannyi pop és rockzenére kiéhezett fiatal és a klasszikus muzsikára vágyó idősebb. S akkor egyszer csak előjött a „bukszusból” Juhász Előd és a maga sajátos stílusában, aprócska mosolyokkal a szája szegletében, felkonferált egy hegedűművészt, egy zongoristát, egy karmestert, majd bemutatta az ABBA legújabb videoklipjét. És a nézők úgy érezték, mintha valami egészen különleges élményben lenne részük. A Zenebutik a maga nemében valóban különleges volt. Ehhez kellett Juhász Előd bátorsága, kísérletező kedve, na meg az is, hogy a televízió akkori vezetői rábólintsanak az ötletére. Merthogy a rádióban korábban már sikerrel futott a Zeneközelben című adás, amelyet ugyancsak Juhász Előd vezetett. Ennek a mintájára készítették a könnyűzenét és klasszikus muzsikát keverő műsort. Juhász Előd biztos volt a sikerben. Számára nem volt újdonság képernyőn szerepelni, hiszen a hatvanas évek elején az Aida című operaközvetítését ő konferálta fel, később pedig a Zenélő órák című műsorban szerepelt.  

Volt kitől örökölnie a zene iránti rajongását. Az édesapja mérnökként dolgozott ugyan, ám emellett hegedült, nem is akárhogyan. Nagybátyja karmester és zeneszerző volt, a nagypapája pedig magyar nótákat írt. Így aztán szinte természetesnek hatott, hogy a Toldy Ferenc gimnázium elvégzése után, – ahol egyébként a későbbi Oscar-díjas filmrendező, Szabó István is osztálytársa volt -, már zongorázni tanult. A középiskola elvégzése után felvételizett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre és csak úgy ráadásként a Zeneakadémia karmester és zenetörténet szakára. Mindkét intézménybe felvették, ám ő a Zeneakadémiát választotta. Az életrajzában szerepel, hogy a tanulmányi évek alatt korrepetitorként dolgozott különböző kórusoknál, népi zenekaroknál, sőt, már a Magyar Rádióban is szerepet kapott. Intelligenciájára, műveltségére a világhoz való viszonyára tökéletesen jellemző, hogy a Zenekadémia mellett elvégezte az ELTE BTK zeneesztétikai szakát is, mi több, itt szerzett doktorátust.

Aztán 1963-ban már a Magyar Rádió munkatársaként dolgozott. Olyan feladatokat kapott, mint meginterjúvolni a Magyarországra érkező Igor Sztravinszkijt. Rábízták a Hétvégi panoráma kettőtől ötig és a Muzsikáról – fiataloknak című műsorok vezetését. És 25 évig vezethette Csiba Lajos társaságában a Zeneközelben című műsort is. Kevesen tudják róla, hogy egy évig Amerikában tanult Ford-ösztöndíjjal. Ott került kapcsolatba a jazz-el és az elektronikus zenével is. Aztán elérkeztünk 1981-hez, amikor Czigány György a Magyar Televízióhoz hívta őt.

Ekkor startolt a Zenebutik, benne megannyi különleges vendéggel, bejátszással, hangfelvétellel. A Zenebutik 20 év alatt 266 adást ért meg. Különböző helyszínekről jelentkezett a műsorvezető, hol egy budapesti lemezboltból, hol pedig valamelyik vidéki városból. Olykor elromlott a kamera, bedöglött valamelyik monitor, de Juhász Előd soha nem jött zavarba, ő csak mondta a magáét és szórakoztatta az újdonságra vágyó, vagy épp a régmúlt klasszikus muzsikájára áhítozó közönségét.

Később így beszélt imádott műsoráról. „Már a Zeneakadémia mellett jártam jazzklubokba, kísértem kórust és néptáncegyüttest zongorával. Mindig azt gondoltam, nyitottan kell hozzáállni más műfajokhoz is. időnként pedig el kellett fogadnom, hogy kevésbé értékes, de népszerű produkciót is bemutassunk, mert szolgálni kellett a közönség ízlésvilágát. Épp ez volt a Zenebutik lényege, a klasszikus zenétől a népzenén át, a pop-rockig mindenből adtunk, húsz, huszonöt kis darabkát, közben hangsúllyal a hazai zenei életet is követtük…”

A kritikusok persze nekimentek: a szemére vetették, hogy „össze-vissza műsor ez” hogy mindenből beleraknak ezt meg azt, hogy ez maga a koncepciótlanság. Pedig a szerkesztők Juhász Előddel egyeztetve nagyon is pontosan felépített adásokat produkáltak. S amikor Gálvölgyi János elkészítette a műsor paródiáját, Juhász Előd nem megsértődött, hanem gyakorlatilag megköszönte a színész produkcióját, aztán később meg is hívta őt a műsorába. Azok a vasárnap délelőttök elhozták nekünk a Nyugatot és kicsit úgy érezhettük magunkat a nyolcvanas évek elején, hogy nyílik, egyre inkább nyílik a világ körülöttünk. Ha másért nem, hát valamelyik Kraftwerk, Duran Duran vagy Depeche Mode felvétel láttán.

Juhász Előd szerencsére ma is jó egészségnek örvend, mi több, dolgozik, és büszke három lányára, na meg hat unokájára, akiktől rengeteg szeretet kap. Az élete teljes, a Zenebutikkal pedig bevonult a magyar televíziózás legendái közé.

Boldog születésnapot, Juhász Előd!