A hetvenes években az egyik legtöbbet foglalkoztatott hazai színész volt. Aztán kikerült a reflektorvényből és tragikusan korán, 55 évesen ragadta el a halál. Következzék Juhász Jácint különös élete.
A II. világháború alatt, 1943 tavaszán született Budapesttől egy macskaugrásnyira, Mogyoródon. Mint később mesélte, igazi parasztgyerekként élt, bár jól tanult, minden csínytevésben benne volt. Az is kiderült, a Jácint nevet az édesapja találta ki, méghozzá prózai okokból. Mogyoródon ugyanis népes Juhász-család élt, az apjának is tizenhat testvére volt. Az édesapja azt szerette volna, hogy a későbbiek folyamán a postás könnyen megtalálja a fiát, ezért találta ki a Jácint nevet, amelyre a szentek között bukkant.
Fotó: Arcanum/Film Színház Muzsika
A keresztelőn aztán a pap olyannyira meglepődött a névválasztáson, hogy félbeszakította a misét. „Ne bolondozz Jóska, ez nem ember, hanem virágnév.” Jóska azonban ragaszkodott a névhez, így végül abban maradtak a pappal, hogy a Jácint mellett Róbert lesz a gyerek másik keresztneve. Juhász Jácint végül sosem használta a Róbertet. Gyerekként orvosnak készült, ám egy gödöllői amatőr színházi fellépésen mindenki számára kiderült, hogy különleges tehetség, így mások rábeszélésére beadta jelentkezését a színművészeti főiskolára. Sosem bánta meg.
A főiskola után Veszprémbe került, onnan pedig Budapestre, a Madách Színházba vezetett az útja. Ekkor már házas volt, Létay Klári zongoraművészt vette el feleségül, akitől fiai születtek. Sokáig csak epizódszerepeket kapott, ám a Vivat, Benyovszky című film meghozta számára az országos ismertséget. Ő is érezte, ugyanakkor zavarta is, attól tartott, elhiszi, hogy jó színész lett belőle. Éppen ezért hetekig nem ment utcára és mindvégig a legendás Pécsi Sándor szavai csengtek a fülébe, aki egyszer azt mondta neki: Fiacskám, nem a bukást nehéz elviselni, hanem a sikert.”
Fotó: Arcanum/Film Színház Muzsika
Imádott sportolni. Fiatal korában atletizált, remekül futott, később pedig, mikor Veszprémben volt színész, a helyi focicsapat tagja lett. A népszerű SZÚR-on, vagyis a Színész-Újságíró rangadón is rendszeresen játszott. Kezdetben kapus volt, ám Koós János elkérte tőle a posztot, így csatárként jeleskedett, csak úgy szórta a gólokat a dugig telt Népstadionban. Az első házassága felbomlott, egy ideig a színésznő Andai Györgyivel élt, majd harmadszor is megházasodott. Ekkortájt mondta, hogy a karrierjében több öröme volt, mint a magánéletében.
A hetvenes években az egyik legtöbbet foglalkoztatott színész volt, aztán a nyolcvanas évek végére kezdték elkerülni a filmes főszerepek. Éppen ezért megtanult szlovákul és Pozsonyba járt át forgatni, ahol örömmel látták. Bántotta, de méltósággal viselte és azt is, hogy megtámadta a szervezetét a gyilkos kór. Őze Lajoshoz hasonlóan súlyos betegen is játszott. Az utolsó filmszerepében, a Napfény ízében már lefogyva, de nem megtörve alakította a szerepét.
Fotó: Arcanum/Film Színház Muzsika
A kiváló színész – akinek az emlékét ma is ápolják Mogyoródom a helyi művelődési ház is az ő nevét viseli – végül 1999 januárjában, csupán 55 éves korában aludt el örökre.
Nyugodj békében, Juhász Jácint!
