1905 május végén mindenkit megdöbbentett, hogy Keglevich István gróf kardpárbaj áldozata lett. Az összecsapáson az életével fizetett azért, mert két nappal korábban a képviselőházban azt mondta egy másik képviselőnek, hogy maga szamár…
Keglevich István 64 éves volt ekkor. Közismert ember, hiszen már 1865-ben országgyűlési képviselőnek választották, a karrierje során pedig az Opera és a Nemzeti Színház intendánsa is volt. Május 27-én szokás szerint a képviselőházba ment, ahol az ülés közben felnevetett. Mindezt sértésnek vette a csupán 28 éves Hentz Károly képviselő és odakiabált a grófnak: „Keglevich, ne röhögjön!” Keglevich sem késett a válasszal: „Maga szamár!” Erre Hentz dühbe gurult: „Maga a szamár, kegydíjas szarvasmarha!”
Fotó: Arcanum/A Hét/Kis Újság
Várható volt, hogy következménye lesz a kölcsönös sértegetésnek, hiszen akkoriban gyakran párbajban vettek elégtételt a felek. Most is így történt. Az ülés végén Hentz megbízottjai felkeresték Keglevich grófot és jelezték Heintz képviselő párbajban akarja rendezni az afférjüket. Némi meglepetésre a gróf egyből jelezte, rendben van, jöhet a kardpárbaj és a szúrás is megengedett legyen. Mindez azért okozott meglepetést, mert általában első sebesülésig párbajoztak a felek, Keglevich kérése viszont előre vetítette, akár komolyabb sérülés is lehet. Bekövetkezett. Két nappal később, május 29-én reggel fél kilencre volt kitűzve a párbaj a nagyhírű Fodor-vívóteremben. A századelős pesti párbajok jelentős részét itt, Fodor Károly vívótermében hozták tető alá. Fodorról tudni lehet, hogy 1896-ban alapította a vívóiskoláját és nem mellékesen újságíró is volt, az ő nevéhez fűződik a Nemzeti Sport megalakítása 1903-ban.
De visszatérve a párbajra. Természetesen mindkét fél magával hozta a segédeit és az orvosát is. Még a helyszínen is le akarták beszélni a grófot arról, hogy szúrni is lehessen a lovassági karddal, de hajthatatlan, pontosabban kellőképpen sértett volt. Sokan féltették, hiszen már 64 éves volt ekkor, a párbajellenfele pedig jóval fiatalabb, edzett fiatal, a gróf pedig hosszú ideje még kardot sem vett a kezébe. A párbaj során talán éppen ezért próbálta gyorsan dűlőre vinni a dolgot, s egyből támadásba lendült. Hentz Károly meglepetésében hátrálni kezdett és próbálta védeni a gróf kardcsapásait. A következő pillanatban azonban a hátrálás közben megbotlott, a kardját pedig önkéntelenül maga elé tartotta. Ez a mozdulat volt végzetes Keglevich István számára, ő ugyanis szó szerint nekifutott az éles kardnak, amely a mellénél, a szívétől nem messze fúródott a testébe és hátul a lapockájánál jött ki. A gróf a következő pillanatban aztán élettelenül zuhant a földre. Már nem tudtak rajta segíteni.
Perceken belül híre ment a városban, hogy Keglevich gróf meghalt és több ezres tömeg gyűlt össze a Fodor-vívóterem előtt az utcán. Fél óra múlva már fekete zászló lengett az Operán és a Nemzeti Színházon, a vívóteremben pedig megjelentek a grófot gyászoló előkelőségek. Utóbb kiderült, hogy Fodor Károly vívómester még előző este felkereste a grófot és arra kérte, ne ragaszkodjon ahhoz, hogy a vágás mellett szúrni is lehessen a párbajon, ám hajthatatlan volt. „Én mindig hegyes kardokkal vívtam, most is így lesz!” – mondta határozottan.
A gróf testét aztán átszállították a hullaházba, ahol megjelent Márkus Emília, a híres színésznő is, mert látni akarta a halott barátját. A korabeli lapok leírása szerint ekkor Keglevich grófot egy üvegfalakkal ellátott „tetemnézőbe” helyezték, itt vettek búcsút tőle a barátai és tisztelői. Nem sokkal később a rendőrség azt a levelet is lefoglalta, amelyet a gróf írt a segédeinek, amelyben azt taglalták, milyen fegyverrel rendezzék meg a párbajt. „Kard vagy pisztoly, tetszés szerint, de inkább kard, de feltétlenül hegyes kard és szúrás ki nem véve. Kibékülés ki van zárva. Aláírás: Keglevich”
Fotó: Arcanum/Kis Újság
A grófot végül két nappal később helyezték örök nyugalomra. A végrendeletét is ismertették, ezek szerint minden vagyonát a feleségére, a nála 21 évvel fiatalabb színésznőre, Lánczy Ilkára hagyta. Így ért véget az élete a közismert grófnak, akinek tragikus kálváriája sem vette el a kedvét a későbbi párbajozóknak.
Nyugodj békében, Keglevich István!
