Fotó: Fortepan/Urbán Tamás

Azon az estén minden és mindenki megváltozott. Színész, zenész, néző, úgy hagyta ott a Vígszínház ódon, különleges hangulatú épületét, hogy valamiféle varázslat részese lehetett.

S nem volt abban semmiféle túlzás: azon az estén, 1973. március 2-án olyan ősbemutatót tartottak a világot jelentő deszkákon, amely új irányt, friss, fiatalos lendületet és fütyörészni való zenéket adott a közönségnek. Sőt az egész színházi életnek. Az előadást Marton László rendezte és olyan színészek léptek színpadra, mint Almási Éva, Balázs Péter, Béres Ilona, Koncz Gábor, Kern András, Koltai Róbert, Tahi Tóth László, az akkor még főiskolás Szakácsi Sándor, Hegedűs D Géza, Szerencsi Éva. És élőben játszott a Lokomotív GT! Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. Egy kultikus darab, amely soha nem megy ki a divatból. „Egy öreg ember küldi szívélyes üdvözleteit a fiataloknak, könnyítsen kedvükön ez a szép, fiatal zene…” S íme, ez a rövidke ajánló, afféle kedvcsináló. Déry Tibor írta.

Déry Tibor (balra) és a musical rendezője, Marton László.
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás

Szólhatna ez a fejezet csak erről a sajátos, tragikus hangulatú, ezer színű, vibráló előadásról is. Helyesebben előadás-sorozatról. Mert a darab története is megérne egy külön könyvet, vagy talán kettőt is. A Képzelt riportot már bemutatása előtt kikezdték, kritizálták – de akkoriban ez nem volt meglepő. A musical tabutémákat döngetett. A hetvenes évek eleji Magyarországon a gulyáskommunizmus időszakában még szokatlannak tűnt, hogy nyíltan foglalkozzon bármilyen előadás a droggal, vagy épp a holokauszttal. Később ezt írta valaki: A Képzelt riport ellenséges, feszült légkörben készült. Az akkori beat, rock, vagy popzene sztárjai szinte egytől-egyig ellene voltak, mert ifjúságellenesnek tartották magát a regényt, továbbá ellenszenves volt nekik, hogy egy ilyen együttes, mint a Lokomotív, részt vesz egy hivatalos színházi előadáson. Ezt a műfaj elárulásának tekintették…”

Ringasd el magad. Énekeljük azóta is. Kevesen tudják, de a darabhoz először hagyományos színházi zeneszerzőket ajánlottak, egyiket a másik után. Csakhogy Marton László, a rendező ebben nem engedett. Több sztárzenekart is felkértek, de egyik sem vállalta. Jött tehát az LGT és Adamis Anna. Az LGT a folytatásban, a koncertjein játszotta a musical számait, különböző albumain jelentek meg a dalok és az évek során a magyar popkultúra kiemelkedő alkotásává vált. Az előadás hanganyagát már a bemutató évében megjelentették nagylemezen. Aztán 1992-ben a Hungaroton gondozásában CD-n a Harminc éves vagyok dalaival egy lemezen adták ki. Hihetetlen, de a 2007-es Sziget Fesztiválon is tombolt a közönség a musical koncertváltozatát hallgatva. A Vígszínházi ősbemutatót követően játszották a darabot Szegeden, Kecskeméten, Pécsett, Szolnokon, Győrben, Erdélyben, a Kolozsvári Állami Színház előadásában.

Az LGT élőben játszott a Vígszínházban.
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás

Szólhatna ez a fejezet arról a csodáról, amelynek az a címe, hogy Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. Csakhogy Déry Tibor élete és egyénisége sokkal több annál, hogy egy művel, egy élményforrással azonosítsuk. Már a kisregény megítélése is heves érzelmeket váltott ki az olvasókból. A Képzelt riport mély nyomot hagyott az olvasóban. Keresni Esztert – s keresni a lelki békét. Volt, aki élete legjobb, legmélyebb könyvélményének tartotta, mások viszont olvashatatlan, zűrzavaros, követhetetlen, nehéz műnek tartották. S persze a nagyközönségnek fogalma sem lehetett róla, hogy ki is volt az a Déry Tibor, aki ezt a remekművet megalkotta. Mert a kisregényért, vagy még inkább a musicalért, a zenéért rajongó fiatalok közül kevesen tudták, hogy ezerhetvenhét napot ült börtönben. 1077 napot! „A legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa szerdán államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése miatt Déry Tibort kilenc évi, abban való tevékeny részvétel bűntette miatt Háy Gyulát hat évi börtönre, a demokratikus államrend elleni izgatás bűntette miatt bűnösnek kimondott Zelk Zoltán három évi, Tardos Tibort pedig egy évi és hat hónapi börtönbüntetésre ítélte.” Íme a nagy íróper fővádlottjai.

Ismert nevek, akiket az 1956-oe forradalom leverése után meghurcoltak, sőt bebörtönöztek. Déry Tibor, aki jómódú családban született, igazi művészlélek volt, így írt a rácsok mögötti időszakról: „Azt hiszem, az átlagnál sokkal többet adok az egyéni szabadságomra és függetlenségemre. Így nagyobb benső ellenállással fogadtam a börtönt, mint az átlagos egészséges lélek. Ennél fogva lelkileg és testileg is többet szenvedtem tőle, a börtönben töltött három év alatt igen gondos kórházi ápolás és tisztességes élelmezés ellenére, sovány ember létemre 17 kilót fogytam, jóval többet, mint az értelmiségi sorstársaim. Számomra a börtön maga volt a pokol…”

Generációk találkozása: Déry Tibor és Presser Gábor.
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás

Déry Tibort gyermekkorában csont-tuberkulózisban szenvedett, emiatt rengeteg időt töltött külföldi szanatóriumokban és többször is megoperálták. Már ifjúként imádta a lírát és a szép nőket. A Lia című, 1917-es műve miatt szeméremsértés vádjával beperelték és pénzbüntetésre ítélték. 21 évesen sztrájkot hirdetett nagybátyja gyárában, ezért onnan kirúgták. Az ügyvédként dolgozó apja a család egyre nyomasztóbb pénzügyi gondjai miatt öngyilkos lett. Ez a dráma aztán végigkísérte fia egész életét. Talán ezért is menekült a szerelembe, egyik kapcsolatból a másikba. Egy időben heves viszonyt folytatott a nála idősebb Böhm Arankával – Karinthy Frigyes feleségével. Kapcsolatuknak aztán az vetett véget, hogy Déry rajtakapta a nőt egy hegedűművésszel, és fájdalmában így írt:„Szerette a nyilvánosság veszélyét, izgatta a mások előtti szeretkezés lehetősége…”

A harmadik felesége, Böbe hozta el számára a lelki békét. A nála sokkal fiatalabb, csinos nőt 1955-ben vette el és élete végéig kitartott mellette. Amikor börtönben volt, megpróbálta meggyőzni, hogy hagyja el: „Te fiatal vagy és én nem akarom, hogy elrontsd miattam az életedet. A szívem vérzik, amikor ezt írom, mert én nagyon szeretlek, egyetlenem, drágaságom, de becstelenség volna, ha többet követelnék, vagy ha csak többre mernék gondolni is…” Az asszony volt a legboldogabb, amikor férje 1960-ban szabadult. Déry Tibor Kossuth-díj tulajdonosa, az író, a költő, a meghurcolt művészember a balatonfüredi Tamás-hegyi házában próbált feltöltődni és újra alkotni. Az utókor pontosan tudja, hogy mesterművek kerültek ki a kezéből. A befejezetlen mondat, amelyből ugyancsak film készült, aztán a Szerelem, amely a Cannes-i filmfesztiválon elnyerte a zsűri díját. S persze a Képzelt riport. Déry Tibor 1977. augusztus 18-án hunyt el Budapesten.

Mi, akik folyamatosan keressük Esztert, sosem feledjük őt!

Előző cikkAMIKOR A SZÍNÉSZEK CSÓNAKKAL MENTEK A BUDAI VÁR SZÍNHÁZÁBA
Következő cikkÖVÉ VOLT AZ EGÉSZ MARGITSZIGET: JÓZSEF FŐHERCEG KALANDOS ÉLETE