Imádták a gyerekek a hangját. Mert bársonyos volt, kedves, megnyugtató, leginkább pedig nagypapás. Amikor még a rádió mesejátékokat adott, a kicsik közül tízezrek rajongtak Moha bácsiért, a törpéért.
Kőmíves Sándor egy időben megpróbálkozott a felnőtt, komoly színházi darabokban más hangszínnel megszólalni, de belátta, úgy nem hiteles, elfogadta tehát, hogy a közönség soraiban el-el hangzik: te, nem ő a Moha bácsi? Színészdinasztiában látta meg a napvilágot, az apja, Baumann Károly volt az első, aki a magyar mulatókban nem németül, hanem magyarul énekelt kuplékat. A négy testvére közül kettő szintén a színházban kötött ki. A kis Baumann (Kőmíves csak később lett a nagymama után) előbb tisztviselőként dolgozott, majd éppen elérte a felnőttkort mikor az I. világháború alatt besorozták.

Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Túlélte a front borzalmait, majd több vidéki kitérő után felfedezték és 1938-tól a nagy hírű pesti Vígszínház tagja lett. Itt ismerkedett meg a későbbi feleségével, Munkácsy Irénnel, akit egy évvel később el is vett feleségül. Munkácsyról tudni kell, hogy az édesapja a legendás színész, Ódry Árpád volt, aki viszont már nem élhette meg az esküvőt, mivel 1937-ben, csupán 60 évesen elvitte a szívroham.
De visszatérve Moha bácsihoz, bocsánat, Kőmíves Sándorhoz. A Vígszínházban ismert ember lett. Aztán a II. világháború alatt – ahogy ő fogalmaz, félvér mivolta miatt – munkaszolgálatra rendelték, ám a lelki sebeken túl különösebb bántódása nem esett. Hazatért a feleségéhez, akivel három gyermeket neveltek nagy szeretetben (ifjabb Kőmíves Sándor később szintén ismert színész lett). A bájos hangú karakterszínészt egyre több szerep találta meg a II. világháború után, minden valamire való filmben szerepet kapott (Gül babaként már 1940-ben kivételeset alakított).

Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Aztán ahogy idősödött, az ifjúsági filmekben is felfedezték, a hangja pedig nem maradhatott ki a rádiós mesékből sem. A jóságos Moha bácsi mellett számtalan meseszereplőnek adta a hangját. Kőmíves Sándor végül 83 éves korában, 1980-ban hagyott itt minket. A hangja viszont még most is ott bújik azoknak az egykori gyerekeknek a fülében, akik még meselemezt hallgattak a délutáni vagy az esti alvás előtt.
Nyugodj békében, Kőmíves Sándor!






