Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

1964. január 31. A nap, amikor először láthattuk a később imádott tudományos magazint, a Deltát. Kezdetben Lénárd Judit vezette, aztán Kudlik Júliáé lett a főszerep. Évtizedeken át.

Konrád József rendező tökéletesen megkomponálta a kezdő képsorokat. A Vezúv kitörését, egy delta szárnyú Avro Vulcan bombázó látványát, egy alacsonyan szálló, elsuhanó MIG-19-es gépet, a Himalájáról készített légifelvételeket, a csillagos eget, no meg az antarktiszi expedíción hóban gázoló lánctalpast – s persze a szánhúzók…

Kudlik Júlia és a Delta. Összetartoztak.
Fotó: Fortepan/Rádió és Televízióújság

A jövő elevenedett meg előttünk. A miénk, egyszerű nézőké – no meg Kudlik Júliáé. 1964. február 29-én láthattuk őt először a képernyőn bemondóként. Csinos volt, határozott és szépen formálta a szavakat, a mondatokat. Kell ennél több? Bizony kellett. „A bemondóknak nagyon szigorú feltételeknek kellett megfelelniük. Diploma, két nyelvvizsga, hat nyelven kellett tudni a kiejtési szabályokat és hetenként beszédtechnika órára járni…” Így emlékszik vissza Kudlik Júlia a kezdetekre. Ki gondolná róla, hogy egyébként bohócnak készült, nem mellékesen pedig versenyszerűen kosárlabdázott. Majd volt olyan időszak, amikor azt mondta, orvos leszek! „Édesapám autószerelő volt, édesanyám pénztáros egy budapesti kávézóban. Anyukám délvidéki, én hatéves koromig szerbül beszéltem az iskolában és a nagymamától tanultam meg magyarul. A szüleim igyekeztek mindent megadni és nagyon komolyan vették a taníttatásomat. Nyolc évig zongoráztam, a Zeneakadémián bérletünk volt. Operába, színházba, cirkuszba, bábszínházba, moziba jártunk…”

Izgalmas gyermekkor. Megannyi kihívással és álomképpel. Aztán Kudlik Júlia jelentkezett a Színház és Színművészeti Főiskolára és ugyanazzal a lendülettel az ELTE-re, magyar-népművelés szakra. De az első évben nem vették fel sehová. Végül egy rokona segítségével került a televízióhoz – ügyelőnek. Nem épp a legkreatívabb része a televíziózásnak, de valahol el kell kezdeni. Közben behívták a rádióba, elbeszélgetésre és amikor meghallották a hangját, megdöbbenve mondták neki: „Olyan a hangja, mintha egy negyven éves nőt hallgatnánk…” Aztán a televízióban is kipróbálták és végül ezzel a karakteres, mély hanggal bejátszotta magát a csapatba. Harminc jelentkező közül választották ki. Így lett belőle hivatásos bemondó.

1972, szilveszteri rádiókabaré. Ősz Ferenc társaságában.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

A Delta 32 évig volt folyamatosan képernyőn. Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy az egyik legfontosabb, legérdekesebb műsor volt ez. „Fekete-fehéren kezdtük, filmre vettük fel az adásokat. Ültem a kamera előtt és addig mondtam a szövegem, míg hibátlanul nem ment. Nem volt súgógép, mindent megtanultam kívülről. Megjegyzem, soha életemben nem ejtettem ki semmi olyasmit a számon, amiről nem tudtam micsoda. Mindennek alaposan utánanéztem, megtanultam. A közeli képen ugyanis nem lehet hazudni, a tekintetemen rögtön látszik, ha nem értem, miről beszélek. A hitelesség, az igényesség mindenben és mindenkor fontos számomra…”

Megszámlálhatatlan szórakoztató műsorban szerepelt. Vezetett táncdalfesztivált, volt háziasszony show-műsorban, Kodály énekversenyen, népdal és népzenei vetélkedőn, díjátadó gálán. Megcsillogtatta humoros énjét is kabaréjelenetekben, esztrádműsorokban. No meg a Szeszélyes évszakok című szórakoztató műsor társházigazdájaként a felejthetetlen Antal Imre oldalán. 2001-ig volt képernyőn, aztán 2006-ben, egy évvel azután, hogy a Magyar Televízió Örökös Tagja lett, ő is egy csoportos leépítés áldozatává vált. Elküldték, mert nem volt rá szükség.

Azóta már legenda lett, sőt több is annál. Nem kapcsolja be a televíziót. Nem érdekli, és nem nyilatkozik. Kerül a nyilvánosságot, a média érdeklődését, a közösségi oldalakat nem használja és immár saját szabályai szerint él. Saját szabályai szerint – egyedül.  Férjét, Szűcs László rendezőt 40 év házasság után veszítette el. Amikor esztendőkkel később azt kérdezték tőle, hogy érzi magát, akkor még röviden válaszolt, és annyit mondott: „A férjemmel negyven évig éltünk házasságban, miután véget ért földi zarándokútja, azóta félemberként próbálok helyt állni, mert nekem még dolgom, feladatom van. Azóta is folyamatosan beszélgetek vele, és ma is számíthatok rá annak ellenére, hogy a szememmel nem láthatom, igazán úgyis csak a szívével lát az ember…”

Egy divatos frizura. A fotó 1971-ben készült.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

Szentendrén él, 75 esztendős és olykor járja az országot, Szvorák Katalin Kossuth-díjas népdalénekessel. Közös műsoruk van, énekkel, prózával, a közönség szeretetétől övezve. S ha valahol megjelenik, megrohanják és hol a Deltát, hol a Juli-suli című műsorát emlegetik, amelyben meghonosította a főzős és életmód műsorokat idehaza is. De vezetett Gazdit keresünk címmel is műsort, amelyben az állatok védelme jelentette a fő hangsúlyt.

Immár 20 éve nincs képernyőn. De az arca, a hangja itt van velünk azóta is…

Előző cikkA MEGÚJULT KIRÁLYI LOVARDÁT IS Ő TERVEZTE: HOEPFNER GUIDO ÉLETE
Következő cikkHÁNYAN LAKTAK A BUDAI VÁRBAN 1870-BEN?: IZGALMAS ADATOK A MÚLTBÓL