Magas, elegáns, szomorú szemű férfi. Valahogy így maradt meg bennünk. Mint például az Abigélben, ahol ő volt Vitay tábornok, Vitay Georgina édesapja.
De ő volt Palvicz Ottó is, a Kőszívű ember fiaiban. Egy monumentális film kulcsalakítása. A nemes ellenség maga. A legyőzött, ám végül mégis a magyarokon felülkerekedő ellenség megtestesítője. Amikor láttuk ezt a mozit, fogalmunk sem lehetett róla, hogy miért is olyan szomorú az az egyébként szuggesztív tekintet. Honnan is tudhattuk volna, hogy a Palvicz Ottót és Vitay tábornokot hitelesen alakító Nagy Attila min ment keresztül fiatalemberként. Csak kevesen tudták, hogy az 1956-os forradalom után halálra ítélték… A történelem alaposan megcibálta a Nagy-családot, az 1956-os szabadságharc drámai helyzetet teremtett a famíliában. Attilát, az ifjú miskolci színészt letartóztatták. A forradalom kitörése előtt Miskolcon, ahol a helyi Nemzeti Színházban játszott, már elismert színész volt. S mint ilyen, a forradalmi hevületben a tömeg ovációja, közepette elszavalta a Nemzeti dalt. A visszaemlékezések szerint néhány napig meghatározó alakja volt a borsodi forradalmi erőknek, fontos szerepet játszott abban is, hogy október utolsó napjaira Miskolcon helyreállt a rend.
Fotó: Fortepan/Gábor Viktor
Hatan voltak testvérek. Ő börtönbe került, három fivére pedig elhagyta az országot. Elmenekültek itthonról. 1956 karácsonyára gyakorlatilag szétesett a család. S a fájdalmaknak még messze nem volt vége. 1958 júliusában halálra ítélték Nagy Attilát. Az ügyész kötelet kért rá. Ám a bíró végül megkegyelmezett neki, nem a vesztőhelyre, hanem a börtönbe küldte, ám így is súlyos ítélettel: 12 évet sózott rá. Meggyötörték, elhallgattatták, ám annyi szerencséje azért volt, hogy a váci börtönben művelt emberek közé került, hiszen nem fizikai munkára küldték, hanem a könyvtárba osztották be. Ott ismerkedett meg például egy bizonyos Déry Tiborral, a híres íróval. Jóval később enyhe iróniával mondta: „ott bent, a rácsok mögött újabb egyetemi végzettséget szereztem…”
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Aztán a 12 év börtönből végül 4 év lett. Amnesztiával szabadult 1961. április 4-én, ám ez nem azt jelentette, hogy újra teljes tagja lehet a társadalomnak. Azt már nem. Azt javasolták neki, egyelőre felejtse el a színészmesterséget, a színház semmihez sem hasonlítható légkörét, inkább tanuljon ki egy tisztességes mesterséget. Így történt, hogy egy évig fizikai munkásként kereste a kenyerét. S megfogadva barátai tanácsát, Pécsett kitanulta a hidegburkoló szakmát. Talán az járt a fejében akkoriban: ennyi volt Shakespeare-ből, ennyi volt a világot jelentő deszkákból… Aztán 1964-ben a külföldön élő lánytestvére autóbalesetben meghalt. A Nagy-família megannyi fájdalommal a háta mögött 1969-ben találkozhatott újra, amikor már hazaengedték a külföldi útlevéllel rendelkező testvéreit. A színész öccse, Nagy Aladár a következőképpen emlékezett az 1956 utáni meghurcoltatásokra. „Én 15 éves voltam akkor, elég nagy ahhoz, hogy jól emlékezzem, mennyire negatívan élte meg a család, hogy Attilát bebörtönözték. A testvérem soha, elméleti fokon sem foglalkozott politikával, alapvetően a művészetek és a sport töltötték ki az idejét. Édesanyám, mint lelkes művészetpártoló, irodalomrajongó, csüngött a testvérem sikerein, aminek hirtelen vége szakadt…”
Nagy Attila első felesége a színésznő Galambos Erzsi volt, de vele már véget ért a kapcsolata, így a börtönben nem volt kiért sóvárogni. A börtönévek után aztán egy korábbi kedvesével, Lelkes Dalmával kötötte össze az életét. Ő lett a második felesége, aki egy gyönyörű kislánnyal, Ágival ajándékozta meg a színészt. A feleségét azonban fiatalon elragadta az alattomos kór, amit Nagy Attila sokáig képtelen volt feldolgozni. A színész harmadik felesége dr. Radeczky Ágota kardiológus lett, aki pedig egy fiút szült neki, Attilát. Közben újra színész lett, már 1962-ben a veszprémi Petőfi színházhoz szerződött, ahol játszott és rendezett is. Később Budapestre került a Tháliába, majd egy szegedi kitérő után ugyanide tért vissza, és 1986-ig tartozott ehhez a teátrumhoz.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Akkor döntött úgy, hogy Kecskemétre szerződik a Katona József színházhoz, ahol színészként, rendezőként és művészeti vezetőként is maradandót alkotott. Megszámlálhatatlan film és színházi szerep fűződik a nevéhez. A Kőszívű ember fiai mellett olyan filmekben játszott, mint a Fotó Háber, a Fény a redőny mögött, a Szegénylegények. Különleges karakterek fűződnek a nevéhez. Az Abigél Vitay tábornoka, az Egy óra múlva itt vagyok Schultzer őrnagya. De a színházak közönsége is csodálattal nézhette őt. Jágó szerepében az Otellóban, Stanley szerepében a Vágy villamosában, Bánk megformálójaként a Bánk bánban, de játszott Tolsztojt, Németh Lászlót, Madáchot, Örkényt.
Egy karakteres férfi, utánozhatatlan, karakteres hanggal. A magas, elegáns, szomorú szemű férfi. Akit a szíve vitt el 1992-ben, 59 esztendősen. A mellszobra ott áll a Miskolci Nemzeti Színház udvarán. Örök mementóként…
Nyugodj békében, Nagy Attila!
