Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

Málenkij robot. Pataki Ferenc pontosan tudta, mit is jelentenek ezek a szavak. Átélte, megszenvedte. A Dombóváron, 1921 januárjában született fiatalembert ugyanis elsodorta és csaknem felfalta a II. világháború.

Két és fél évig munkaszolgálatosként szenvedett, lapátolt, csákányozott, melózott reggeltől késő estig és közben hallgatta ahogy üvöltöznek vele a tisztek. De a szenvedés, az igazi szenvedés még hátra volt. Orosz hadifogságba esett és három évig gürcölhetett egy munkatáborban. Kérdezték tőle: mihez értesz fiam? Ő meg mondta, hogy osztok, szorzok, a számokkal varázsolok, de ez sehogyan sem hatotta meg az oroszokat és a vékonyka fiatalembert beosztották a fakitermelő brigádba. Ivan Gyenyiszovics egy napja. Szolzsenyicin szikár, komor, tökéletes regénye elmond mindent a táborlétről, a kiszolgáltatottságról, a megaláztatásról, az életben maradási esélyekről. Pataki Ferenc harminc kilósan szabadult. Harminc kilós férfi – akibe akkoriban szó szerint hálni járt a lélek. De volt annyi akaratereje, hogy hazatérjen 1949-ben.

Pataki Ferenc egy 1964-es felvételen.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

A testileg, lelkileg meggyötört férfi, aki 1939-ben még a katolikus Esterházy Miklós nádor főgimnáziumban érettségizett, megpróbált talpon maradni. De ott, a meggyötört lelke mélyén ő már pontosan tudta, mi az, ami boldoggá teheti, ami a számára a legfontosabb. Merthogy aprócska gyerekként már a budapesti Lakner-féle gyermekszínházban szerepelt számolóművészként. „Kisiskolásként kerültem Lakner bácsi gyerekszínházába. Úgy hirdették a fellépésem, hogy vasárnap délelőtt Pataki Feri, a legújabb számoló csoda. Az első előadáson tele volt a Royal Apolló mozi, Lakner bácsi kézen fogott, levitt a közönség közé, majd szólt az egyik gyereknek, hogy mondjon egy számot, mire az rávágta: háromszázharminchárom. Én is mondtam egy másikat. Erre Lakner bácsi kérdi: no, Ferike, mennyi akkor a végeredmény? Mire én azt feleltem: ha kapok egy fagylaltot, megmondom…” Naná, hogy kapott.

A legenda szerint az ültetőnő sétált ki a közeli cukrászdába és már hozta is az ízes, hideg gombócokat és adta oda Ferikének. Ő meg belenyalt, ízlelgette, elnézett valahová a semmibe, aztán megmondta a végeredményt. Pataki Ferike évekig dolgozott Lakner bácsinál. Később ott tette le az artistavizsgát is. Valóban csodagyerekként tartották számon, és ebben nem is volt semmiféle túlzás. A sors olyan képességgel áldotta meg, amivel akár világhírűvé is válhatott volna. De hogyan is kezdődött ez a meseszerű történet? „Szüleimnek Dombóváron volt kereskedésük, és sokat voltam az üzletben már kisgyerekként is. Akkoriban állt át az ország a koronáról a pengőre, egy fillér százhuszonöt koronát ért. Én meg kérdeztem édesanyámtól: akkor két fillér kétszázötven korona? Ő meg mondta, igen. Így kezdődött. Ahogy mentem az óvodába, minden lépésnél számoltam, később is sokat jártam be az üzletbe és segítettem a szüleimnek… Természetese számolni.” Ilyen előzmények után meglepő, de Pataki Ferenc szakmát tanult. Hétköznapi szakmát: kalapos lett. Az egyik rokona hatására kezdett foglalkozni a mesterséggel és olyannyira ügyesen csinálta, hogy különleges szalmakalapokat is készített később. Levizsgázott, de soha nem dolgozott kalaposként, megmaradt a számok bűvöletében.

Legendák egymás között. Alfonzó (balra), Rodolfo és a kép jobb szélén Pataki Ferenc.
Fotó: Fortepan/Bauer Sándor

Egyetemre nem mehetett a zsidó származása miatt, ezért a kalapos mesterség mellett még megtanult tangóharmonikázni is. Zseniális ötlet volt, későbbi előadásain fejszámolás közben megszólaltatta a különleges hangszert. Amikor hazatért a szovjet hadifogságból, megpróbált magához térni. Testben, lélekben – szellemiekben. Így aztán nyelveket tanult, angolt, németet, svédet, és talán dacból, oroszt is. Svédül például egy rádióban dolgozó svéd bemondóhölgytől tanult, és később ezt mondta: „Volt pár mondat, amit naponta százszor mormoltam magamban, mint egy félőrült. Aztán Svédországban nagyszerűen eléltem velük. Az angol könnyebben ment, mert azt tanultam az iskolában, az orosz is, mivel sok ragadt rám a hadifogság alatt…”

Pataki Feri, a csodagyerek – immár az ismert művész! Merthogy egyre jobban, egyre többen fedezték fel, és megtörtént vele az a csoda, hogy külföldön is felléphetett. „A Kamara Varietében léptem fel, amikor bejött egy német menedzser és megkérdezte, mennyi idő alatt tudnám a számot előadni németül. Mire én azt válaszoltam, az a szerződéstől függ. Kaptam gyorsan egy némettanárt, fél év múlva jelentkezett a menedzser, hogy most már menni kellene, egy sportcsarnokban lesz az első előadás. Az elvtársak pedig azért mentek bele, hogy én külföldön is szerepelhessek, mert az iroda, amelynek az engedélyével felléphettem, komoly százalékot kapott az előadásaim gázsijából. Egy műsorért Németországban 300 márkát kaptam, Ausztriában pedig egy idő után úgy jártam ki, mintha mondjuk Székesfehérvárra utaznék egy haknira. Később aztán dolgoztam Svédországban, majd a Szovjetunióban. Moszkvában például abban a sportcsarnokban léphettem fel, ahol korábban Sztálint ravatalozták fel.”

Pataki Ferencnek hosszú életet adott a Teremtő.

De milyen is volt egy Pataki-show? A fejszámoló művész az előadásai során kiosztott megannyi számolócédulát a közönség között, azokon keresztül vizsgáztatták őt. Az előadásain, melyeken lenyűgözte a publikumot a fejszámolásával, olykor megtréfálta az embereket. Különböző vicces jeleneteket kevert az előadásba, tréfás kérdésekkel szórakoztatta a nagyérdeműt. Különböző cégek karolták fel, a kiosztott cédulákon például ott volt az Állami Biztosító logója, de az is előfordult, hogy a MÉH-nél kitalálta valaki, hogy tartson előadást a gyerekeknek, de azok csak akkor jöhetnek be a nézőtérre, ha hoznak magukkal egy kiló ócskavasat, vagy papírhulladékot.

Sokat keresett. Vadonatúj Mercedest vásárolt. Krisztinát, a feleségét is a munkájának, a szenvedélyének köszönhette. Az asszonyra, akivel aztán végig németül beszélt, egy közös ismerősük által talált rá. „Egy nap egy gyönyörű szőke nő ült bőröndjén az ajtónk előtt, mert a gépe előbb szállt le, mint ahogy én tudtam. Elvittem vacsorázni, utána táncolni, majd visszajöttem a szállodába, a bejáratnál azt mondtam neki, Kriszta, ha holnap délben felhívsz telefonon, elveszlek feleségül!” Közel 50 évig éltek boldog házasságban. Pataki Ferenc később Dombóvár díszpolgára lett, s megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét. Később pedig láthatta őt a közönség az egyik kereskedelmi televízió tehetségkutatójában, megannyi ifjú versenyző között. Erről azt mondta: „Úgy fogtam fel, mint egy vizsgát. Kíváncsi voltam, átmennék-e. Sikerem volt.”

Pataki Ferenc 2017. augusztus 25-én, 96 esztendősen hunyt el. S hogy mit is tudott ő valójában? A nyolc-tízjegyű számok összeszorzása, osztása sem okozott gondot neki és eljutott addig, hogy tizenkét, tizennégy jegyű számokból vont köbgyököt viszonylag rövid idő alatt… Több, mint hat éve nincs közöttünk az az ember, akit meggyötört az élet, a politika, ám a számok később mindentől megvédték…

Nyugodj békében, Pataki Ferenc!

Előző cikkMA 82 ÉVES AZ ÖRÖK DÍVA: TORDAI TERI IZGALMAS ÉLETTÖRTÉNETE
Következő cikkAKIT A JÓDLI REPÍTETT A SZÍNPADRA: A MA 76 ÉVES FORGÁCS GÁBOR ÉLETE