Mesés vagyona volt. Pesten villát tartott fent és lakást, de külön lakosztályt bérelt a Continentál szállodában is. Ő volt a pesti kabarék ünnepelt komikusa, ehhez képest 1944 decemberében agyonverték egy tetszetős pulóverért.
Radó Sándort már egészen kiskorában a színészi pálya vonzotta, így beíratták a szülei Feld Zsigmond gyerekszínházába. Feldről tudni érdemes, hogy a városligeti színháza egy időben meghatározó volt Budapesten. Erős német akcentussal beszélt, de jószívű emberként azt is beengedte az előadásra, akinek nem volt pénze. Itt pallérozódott a kis Radó Sándor is, aki aztán 1908-ban, 17 évesen már hivatásos színész lett, majd komikus alkata miatt hamar a kabarék világában találta magát.
Fotó: Arcanum/Színházi Élet
A karrierje során szinte az összes jelentős pesti kabaréban, mulatóban fellépett. Többek között az Apollóban, a Muskátliban, a Papagájban, a New-York Kabaréban, a Moulin Rouge-ban és az operettszínháznak is tagja volt. A közönség özönlött Radó előadásaira, ő pedig szó mi szó, megkérte az árát a nevettetésnek, de sosem szórta a pénzt.
Habár szenvedélye volt a szivarozás, a napi hat szivart lecsökkentette négyre és filozófiát is gyártott hozzá: „Most kell spórolni, mert most keresek jól” – mondta a társaságának, akik jót nevettek, de Radó komolyan gondolta. Így történhetett meg, hogy sok más pályatársával szemben tetemes vagyont halmozott fel. Villája volt, lakása, az otthonában pedig temérdek pénzt tartott.
Fotó: Arcanum/Színházi Élet
A közismert pesti komikus, az ünnepelt sztár élete aztán pillanatok alatt kifordult a helyéről. A származása miatt a II. világháború elejétől nem léphetett színpadra, aztán amire számított, a nyilas hatalomátvétel után őt is megtalálták. Előbb Csepelre vitték, ahol még meglátogathatta a volt felesége. Élelmet vitt neki és arra biztatta, hogy szökjön meg. Radó talán nem mert, így viszont Kecskemétre szállították, ahol a többi fogvatartottal együtt éheztették és naponta ütlegelték. Innen még valahogy kijuttatott egy levelet a feleségének, de utána nem írt többé.
Csak utóbb derült ki, hogy 1944 decemberében az egyik őr kinézte magának a komikus pulóverét. Elkérte, de Radó nem adta. Válaszul addig ütötték, amíg meg nem halt. A kegyetlenségben odáig mentek, hogy azt sem engedték, hogy a többi internált eltemethesse a megölt színészt, csak ott feküdt a holtteste napokon át a szabadban. Radó után mesés vagyon maradt hátra, de a lánya úgy döntött fájdalmában, hogy nem kér az örökségből, így a fél villa (a másik fele a volt feleségét illette meg), a lakás és az értékes ingóságok is az államra szálltak. Még a Continentál szállodába sem ment el édesapja ruháiért.
Fotó: Arcanum/Színházi Élet
A tragikus véget ért kabarésztárt – aki egy könyvet is írt, Tessék nevetni! címmel 1942-ben – egy pulóver miatt verték agyon. Persze gyanítható, ez csak ürügy volt a kegyetlenségre. Csupán 53 éves volt.
Nyugodj békében, Radó Sándor!
