AKI A SZÍNPADRA SZÜLETETT: A TÁNCOS-KOMIKUS RÁTONYI RÓBERT ÉLETE

Amikor 1914 tavaszán egy bizonyos Leo Stein és Jenbach Béla felkereste Kálmán Imrét, mondván: írjon már egy szeretnivaló operettet, egy olyan énekesnőről, aki majd beleszeret egy trónörökösbe, a híres zeneszerző azonnal belelkesedett.

Ez lesz majd az igazi ajándék a pesti Orfeum számára! Ezt gondolhatta, s amikor később a két úriember átadta neki a németül megírt szövegkönyvet, Kálmán Imre összecsomagolt és meg sem állt egy aprócska üdülőhelyig, ahol aztán alkotni kezdett. Aprócska gond azért akadt: közben kitört a világháború. „Sajnos nem tudok zenét szerezni akkor, amikor a frontokon egymást öli a világ…” Ezt mondta riadtan, elkeseredve Kálmán Imre. Egy év múlva folytatta a munkát. Kibérelt egy villát az ausztriai Bad Ischlben és itt fejezte be a legendássá vált operettet, a Csárdáskirálynőt. Ha Kálmán Imrét akkortájt megkérdezték volna, milyen legyen Bóni gróf, még nem tudott volna pontos válasszal szolgálni. Ám az utókor számára már nem volt kérdés, olyan, mint Rátonyi Róbert.

Mintha neki, mintha rá írták volna ezt a csodálatos szerepet. Mert nála izgalmasabban, huncutabbul, csábítóbban senki nem énekelte el, hogy: „Jajj, cica, eszem azt a csöpp kis szád, nélküled még a mennyország is fád. Nem megyek egyedül oda, nem hagylak el, nem én soha…” Varázslatos, léleksimogató dal. Miatta, aki a való világban is egy őrgróf eleganciájával közlekedett. Azt írták róla, hogy ő az utolsó hősszerelmes. S írtak róla még sok-sok mást, például, hogy nála tökéletesebb bonvivánt nem látott a magyar művészvilág. Hogy előzékeny, hogy tapintatos, hogy szerény, és még azt is hozzá tették, hogy okos, intelligens, gyengéd és egyedül ő ismeri: „a titkos átjárót az operett és a groteszk között…”

Rátonyi Róbert hosszú évtizedekig élt házasságban a rendkívül művelt, több nyelvet beszélő Németh Margittal. Harmonikus, mesebeli kapcsolat volt az övék. Ezt igazolja Rátonyi Róbert lánya, az ismert színésznő, Rátonyi Hajni visszaemlékezése: „Emlékszem, illetve a kollégák elmondásából tudom, hogy sajátos humorával, mindig elegáns megjelenésével, utánozhatatlan mosolyával akár igazi hódító is lehetett volna. Persze papa is férfiból volt, de ha néha-néha esetleg kikacsintott a házasságból és elcsábult, azonnal lebukott. Pedig ha valaki, akkor ő igazi úriemberként soha nem teregette ki az élményeit, de mivel nagyon rosszul füllentett, a mama azonnal ráérzett a stiklire. Viszont nagyon jól kezelte a dolgot, nem volt ajtócsapkodás, tudta, hogy apu csak az övé és a miénk. S ebben nem is tévedett…”

A Csárdáskirálynő legendás Bóni grófja. Hihetetlen, de 2027 alkalommal játszotta el ezt a szerepet. Bónit, a nőfalót. De megannyi kritikus írta ezzel kapcsolatban, hogy még ezt a kultikus szerepet is átformálta, és nem könnyelmű nőcsábászként, hanem valódi hősszerelmesként jelenítette meg, akinek a szemében minden nő elragadó… Rátonyi Róbert különleges tehetségű művész volt, aki elvarázsolta a közönséget. Reisz Dávid fűszerkereskedő és Bronner Miksa, a Westend Kávéház tulajdonosa is a felmenői között volt, így aztán a família viszonylagos jólétben élt. Rátonyi Róbertet a II. kerületi katolikus gimnáziumba íratták be, később a zeneművészeti főiskolára járt és ott is végzett a II. világháború alatt hegedű szakon.

Csakhogy nem elégítette ki a gyönyörű muzsika, többre vágyott: színpadra, a közönségre. Így aztán beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színészképző iskolájába. S hogy milyen hatással volt a mesterére, azt tökéletesen jelzi: Rózsahegyi egyszer azt mondta róla, ő az új Hamlet. Az már a sors fintora, hogy ezt a szerepet soha nem játszhatta el. Ehelyett táncos-komikus zseni lett! A sikerhez persze nem csak tehetség, szorgalom, hanem olykor szerencse is kell. Az ifjú Rátonyi Róbert ezt megkapta az élettől. Beugróként játszott a Kata, Kitty, Katinka című operettben a nála 30 évvel idősebb Kosáry Emmi partnereként, és ezzel a szereppel alapozta meg későbbi karrierjét. Előadása lenyűgözte a publikumot és onnantól kezdve jöttek a felkérések. Rátonyi játszott a Royal Revü Színházban, a Pódium Kabaréban, a Művész Színházban a Vígszínházban, a pesti Operettszínházban, sőt, még az Operaházban is. Ám az igazi otthona a Thália Színház lett!

Akkor már az operett műfajának koronázatlan királya volt, táncos-komikusként énekesként, színészként alkotott maradandót. Kezdésként mindjárt a Napsugár kisasszony című darabban. Majd a Sybill-ben olyan partnerek mellett, mint Honthy Hanna, Karády Katalin, Sárdy János vagy Feleki Kamill. Tapsvihar követte a fellépését a Makrancos hölgyben, a Luxemburg grófjában. És persze a Csárdáskirálynőben. Kálmán Imre operettje nem csak itthon, külföldön is diadalmenetbe kezdett. A legenda szerint a Szovjetunióban este kihaltak az utcák, amikor a rádió és a televízió élőben közvetítette a Csárdáskirálynőt, amellyel aztán megdöbbentő módon még az Auróra cirkálón is felléptek, Nyikita Hruscsov pártfőtitkár előtt.

Rátonyi Róbert 1953-ban vette feleségül Németh Margitot. Büszke volt gyönyörű, művelt feleségére és kitartott mellette élete végéig. Aki aztán egy fiúval és egy lánnyal ajándékozta meg. Róbert zongoraművész, Hajni színésznő lett. Rátonyi Róbert nem csak a színpadon volt népszerű, megszámlálhatatlan televíziós produkcióban szerepelt éveken, sőt, évtizedeken át. Nélkülözhetetlen volt a tévé szilveszteri műsoraiban, megállás nélkül játszott, rendezett, sőt, írt is. Szenvedélyes ember volt – szenvedélyesen élt az utolsó pillanatig. S az ő esetében ezt szó szerint is vehetjük, merthogy 69 esztendősen Veszprémbe szerződött, ahol a helyi Petőfi Sándor színházban (mi mást…) a Csárdáskirálynőt szerette volna megrendezni.

Azt gondolta, ezzel ünnepli majd a hetvenedik születésnapját, és az ötvenedik színházban eltöltött évet. S közben egy másik darabban is szerepet vállalt, Moliére Tartuffe című művében Orgon lett volna, ám már csak az olvasópróbáig jutott el. Hosszú betegség után, csendben távozott 1992 októberében. Az imádott felesége harminc évvel később követte.

Nyugodj békében, Rátonyi Róbert!