CSAK A KEZEMET FIGYELJÉK, MERT CSALOK: 112 ÉVE SZÜLETETT RODOLFO

 „Csak a kezemet figyeljék, mert csalok…” Különleges mondat egy különleges embertől. S ha valaki ezt hallja, talán becsukja a szemét és repül vissza az időben, s közben azt látja, hogy egy elegáns, szmokingos férfi a színpadon elvarázsol mindenkit.

Gács Rezső ott van a száz leghíresebb magyar között. Nincs ilyen lista. De ha lenne, akkor Puskás Öcsi, Balczó András, Liszt Ferenc, Bartók Béla és megszámlálhatatlan zseniális tudósember és sok-sok különleges képességű művész társaságában ott lenne ő is. Rodolfo, a bűvész. Ki gondolná, hogy a varázslat, a mágia egy forró nyári napon kezdődött. S mintha valamilyen hollywoodi, mézes-mázos, lélekre ható szuperprodukció képsorait látnánk. A húszas években járunk, amikor egy tucat kamasz fiú, VIII. kerületi szegénylegény, ábrándozó, álmodozó, többre vágyó srác fürödni akart. Tombolt a hőség, ők pedig célba vették a lágymányosi Duna-partot. Az nem került pénzbe, megmártózni a hömpölygő folyóban. Az élet ígérete ott volt valamennyiükben, hogy talán egyszer minden jobbra fordul. És ekkor valaki kiabálni kezdett: „Ott, ott a vízben, mindjárt megfullad!”

Gács Rezső nem sokat gondolkodott. Remekül úszott, amúgy is bátor srác volt és vakmerő. Így aztán a habokba vetette magát és kimentette a fuldoklót. Honnan is tudhatta volna, hogy ez a bátor tett megváltoztat mindent körülötte? Megváltoztatja az életét. Merthogy egy kínai gyöngyárus süllyedt majdnem a folyó aljára, ő kapálózott és őt mentette meg a magyar fiú. Nem maradt el a hála: cserébe az életmentésért megtanította őt néhány egyszerű, ám nagyon is különleges bűvésztrükkre. Mindezt kavicsokkal. Gács Rezső tökéletes tanulónak bizonyult, merthogy másnap a Mátyás téren már saját számaként adta elő a trükköket, és ejtette ámulatba a körülötte gyülekező embereket. Köztük Ódry Zuárdot. Az amatőr bűvész, aki meglátta benne a tehetséget.

„Csak a kezemet figyeljék, mert csalok…” Gács Rezső nagyon szegény családban nőtt fel, ezért sem tanult, ezért vállalt minél hamarabb munkát és szerzett szakmát, hogy segítse, eltartsa a szüleit, testvéreit. Ám amikor kiderült, hogy kivételes tehetsége van a bűvészmutatványokhoz, mindent ennek rendelt alá. Még az is megtörtént vele, hogy nyomozók kíséretében végiglopta a hatos villamost, és erről a korabeli újságok is beszámoltak. Hatásos előadás lehetett. Aztán Houdini lett egyre inkább a példaképe. Tőle vette át, hogy mindig frakkban és feltűrt ingujjal lépett fel, ezzel megelőzve a susmust, az okoskodást, mondván: úgy is elrejtett valamit a kabátujjában. Több mint ötezer trükköt ismert. Hihetetlen szám. Ódry Zuárd a nagy színész Ódry Árpád testvére, egyben a Magyar Amatőrmágusok Egyesületének vezetőségi tagja elindította a szédítő karriert. A fiatal bűvész első fellépésekor 1927-ben még csak mellékszereplő volt Ódry oldalán. Ám két év múlva már ő volt a nagy szám.

A kezdetekkor rendszeresen napi nyolc órát gyakorolt és megpróbálta a számait a saját egyéniségéhez igazítani. Olyan trükkökkel vette le a lábáról még a legnagyobb kritikusait is, mint az ujjlevágós, a fakír, a zsilettpenge-nyelés, no meg a színpadi tolvajlás. A nézők egyik ámulatból a másikba estek. Rezső csendes, visszahúzódó gyerek volt, négy elemit és négy polgárit végzett. A Gross családnevet 1945 decemberében magyarosította Gácsra. Amikor már egyre inkább felfedezték, rengeteg felkérésnek tett eleget. Klubokban, baráti társaságokban lépett fel és ekkoriban kapta a Rodolfo Grosso művésznevet. A harmincas évek elején a Royal Orfeumban tartott tökéletes vizsgabemutatót és onnantól kezdve tagja lett a Magyar Artisták Egyesületének.

S csak jöttek a felkérések, az Arizona Mulatóban, és a Moulin Rouge-ban szerepelt, majd 1935-ben feleségül vette Nádor Olgát, akivel harmonikus, mély, hosszú kapcsolatban élt fél évszázadon át. Olyan művészek társaságában láthatta őt a publikum, mint a két Latabár, Feleki Kamill, vagy Alfonzó. S nem csak itthon, külföldön is tapsvihar fogadta, Bulgáriában, Görögországban, Törökországban, Egyiptomban. A háború vihara azonban őt sem kímélte. Munkaszolgálatos lett, de végül megmenekült. Előfordult, hogy az ő bűvészmutatványait nézték az őrök, a verőlegények és ámuldoztak a látványtól. A háború után az Országos Artistaegyesület elnökségi tagjává választották és több alkalommal is a csodálatos Karády Katalinnal lépett fel a vidéki turnék során.

„Csak a kezemet figyeljék, mert csalok…” Minden fellépést ezzel a mondattal kezdett. Ötvenedik születésnapja alkalmával, 1960-ban Érdemes Művész kitüntetést kapott. Óriási része volt abban is, hogy helyreállították és felvirágoztatták a Fővárosi Nagycirkuszt. Hihetetlen, de még nyugdíjas korában is napi négy órát gyakorolt. Azt mondta, amikor kérdezték: „Az a művész, aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt…” A Magyar Televízió képernyőjén sokszor szerepelt. Hol saját műsorral, hol vendégként. Különleges, megnyerő egyénisége tette őt szerethető figurává. Utolsó fellépésére 1986. január 13-án került sor, a Mikroszkóp Színpadon. Négy nappal élte túl a feleségét. Megrázó, drámai vége ez a mesének. Négy nappal az imádott nő elvesztése után, 1987. január 25-én hunyt el Budapesten.

Lánya, aki aztán később Gálvölgyi János (akinek innen kívánunk jobbulást) felesége lett és elismert fordítóként dolgozott, így írt az édesapjáról: „Szakmailag is igyekezett nyomot hagyni maga után, ezért írta a könyveit, ezért volt a bűvészdoboz és jó néhány tévéműsor. Akkoriban gyakran mondták, hogy azért nincs más bűvész, mert ő nem engedi, holott erről szó sem volt. Hiszen tanította is az utánpótlást, de legyünk őszinték, a mai napig nincs olyan bűvész, mint amilyen ő volt. A kevés beszélő bűvész közé tartozott, játszott a közönséggel, felnőttel, gyerekkel egyaránt.” Gács Rezső, vagyis Rodolfo szinte napra pontosan 112 éve született. Egy biztos, újabb 112 esztendő múltán is emlegetik majd a nevét…

Nyugodjon békében!