Panaszkodunk. Folyton, folyton panaszkodunk, mintha a panaszáradat bármiben is segítene. Mintha attól megkönnyebbülne az ember lelke.
Olykor dühödten, máskor beletörődve emlegetjük, hogy egyre drágább a kenyér, a tej, a hús – az élet. Sírva mondjuk, hogy iszik a párunk, meg aztán munkája sincs, ráadásul jönnek-mennek ezek az átkozott frontok migrént okozva, hol hőhullámmal, hol meg dermesztő hideggel megajándékozva bennünket.
De türelmetlenül morgunk a dugóban, ha sorba kell állni a postán és már szinte észre sem vesszük, ha kisüt és ránk ragyog a nap és kedvesen ránk mosolyog valaki – valaki idegen az utcán. Vajon hogy éltük volna meg mindazt a szörnyűséget, amin Patrick Swayze-nek át kellett mennie, az élet olyan durva, lélekromboló két esztendőt srófolt rá, amiből nehéz, szinte lehetetlen kilábalni, továbblépni.
1991-ben meghalt az édesapja. Harmonikus, mély kapcsolat volt az övék. Pár hónappal később elveszítette legjobb barátját, aki egyben a menedzsereként dolgozott. Majd jött az újabb csapás, a súlyos depresszióval küzdő nővére lett öngyilkos. „Minél tovább élsz, annál több halállal találkozol…” Csoda-e ha ezt nyilatkozta…? Ám a hollywoodi színész nem omlott össze és nem hagyta el magát. Az járhatott a fejében, hogy ott él mellette több mint harminc éve egy csodálatos nő, Lisa Niemi és vigyázni kell rá. Már csak azért is, mert az egykori gyönyörűséges táncosnő nem szülhetett gyereket, a sors nem ajándékozta meg őket egy imádnivaló babával, ám fontosak voltak egymásnak és kitartottak a másik mellett. Patrick Swayze rajongásig szerette Lisát. Színész az asszony kezei között halt meg otthon, csendben, szeretetben.
Az 1952 augusztusában, a texasi Houstonban született Patrick Swayze generációk kedvence volt. Volt kitől örökölnie művészi hajlamait, az édesanyja, Patricia tánctanárként és koreográfusként dolgozott, s persze emellett táncolt is vadul, energiával, tehetséggel tele. Az édesapja, Jesse Wayne műszaki rajzolóként kereste a kenyerét és biztos kézzel irányította az ír származású családot. Patrick sokáig a houstoni Oak Forest negyedben élt és egy katolikus iskolába járt. Sportos, eleven gyerek volt, aki remekül korcsolyázott, sőt sokan azt mondták, balettművész lehet belőle, annyira jó a mozgása. Aztán még gimnasztikázott is, majd 1972-ben költözött New Yorkba és különböző balettiskolában képezte tovább magát.
Gyorsan felfedezték. S nem csak a tánc világában, a filmszakmában is letette a névjegyét. Már 1979-ben szerepet kapott egy vígjátékban, s onnantól kezdve jöttek az újabb felkérések. Dolgozhatott Francis Ford Coppolával, együtt szerepelhetett Darren Daltonnal, Rob Lowe-val. Aztán elérkeztünk 1987-hez. A mozikba került a Dirty Dancing. Hiába telnek az évek, az évtizedek, hiába léptünk át a XXI. századba, ez a film soha nem fog kimenni a divatból. Felejthetetlen kaland. Magával ragadja a nézőt és valósággal táncra, mozgásra serkenti. Mintha minden kockája az élet gyönyörűségéről szólna. S nincs ebben semmi túlzás.
Patrick Swayze tánctanárt alakított és újra együtt szerepelhetett Jennifer Grey-el. Itt aztán valóban megmutathatta táncos, sőt balett-táncos képességeit. Kevesen tudják, de a Dirty Dancing nem egy szupermozi volt – alacsony költségvetésű produkció, amelyet a tervek szerint mindössze egyetlen egy hétvégén akartak bemutatni a mozikban, hogy a folytatásban inkább afféle videóváltozat készüljön belőle.Videokazetta, amit olykor unalmában elővesz az ember. Ehhez képest…
A Dirty Dancing kultfilm lett, nem csak az Egyesült Államokban, szerte a világon. Ez volt az első olyan mozi, amelynek a videókazettájából több mint egymilliót adtak el. Az alkotók 300 millió dollárt kerestek vele és a folytatásban megannyi tévésorozat, sőt, még számítógépes játék is készült belőle. Patrick Swayze ott és akkor énekelte el a She’s like the wind című saját dalát, amelyet nem is ide, hanem egy másik filmre, a Grandview USA-ra írtak. Ez a szám hosszú ideig a slágerlisták éllovasa volt, később még David Hasselhoff is elénekelte.
Patrick Swayze egyszeriben világhírű lett. Ám félő volt, hogy beskatulyázzák afféle musical-színésznek. Táncos, pörgős, zenés filmek hősszerelmesének. Ő többre, sokkal többre vágyott, prózára és mély karakterekre. 1990-ben aztán jött a Ghost című Jerry Zucker mű, egy igazi romantikus fantáziafilm, Demi Moore-al és Whoopi Goldberggel, na meg Swayze-vel. Újabb kultfilm, amelynek nem csak a filmkockái maradtak örökérvényűek, hanem például egy mondat belőle, ami így szólt: Swayze vagyok… Ami azt jelentette a szlengben: kísértet vagyok.
Patrick a legnagyobbak közé emelkedett. Csúcsgázsiért játszott és válogathatott a szerepek közül. Akkor már túl volt megannyi traumán. És 1996-ban nem csak a lelke, a teste is súlyos sérülést szenvedett. Az Üzenetek a gyilkostól című film forgatása közben leesett egy lóról, rázuhant egy fára és mindkét lába eltört, ráadásul a válla is súlyos zúzódást szenvedett. Később ez a baleset bizony nehézséget okozott a munkájában. De dolgozott lelkesen, hihetetlen beleéléssel, megvillantva különleges tehetségét. Jöttek a filmek, olykor látványos sikert hozva, de Swayze még többre vágyott, színpadra, például egy londoni színpadra, 2006-ban a Macsók és macák című musicalben.
Tökéletesnek tűnt a világ. Még akkor is, ha sokszor mondta, a megannyi veszteség átélése után, hogy átok ül rajta. Mintha érezte volna, hogy a boldogság csak pillanatokra simogatja meg az arcát. Utolsó filmszerepét a Karácsonyi csoda című vígjátékban láthattuk, amelyben egy idősödő rocksztárt alakított. A jóképű, mosolygós Patrick Swayze képe él bennünk.Vagy épp a rámenős, a csibész, mint a Holtpont című tökéletes moziban. És visszaolvasva az élettörténetét, újra és újra átlapozva mindazt, ami vele, körülötte történt, megdöbben az ember, amikor ahhoz a pillanathoz ér, amiről a felesége a halála után fél évvel beszélt.
Az alkoholizmusról, amely szinte végigkísérte ennek a csodálatos művésznek az életét. Lisa, az egykori táncosnő Patrick Swayze másik énje, szerelme azt mondta róla: ha ivott egészen más emberré vált. Talán épp az ital okozta a vesztét. 2008 januárjában ugyanis hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála. Akkor azt mondták neki az orvosok, hetei, talán hónapjai vannak hátra. Ehhez képest két évig küzdött a kórral.
Orvosai szerint minden logikának, leletnek és szakvéleménynek ellentmondott, amit Patrick Swayze véghezvitt a rák elleni küzdelemben. Azt mondják, minden képzeletet felülmúló erővel harcolt. A színészt az utolsó héten kórházban kezelték, a rák mellett egy bélfertőzés is próbára tette a szervezetét, sőt egy kisebb infarktuson is átesett. Nem félt a haláltól. Néhány évvel korábban egy bozóttűzben rekedt, ahonnan csak valami hihetetlen csodával tudott kimenekülni. Majd jött a lovasbaleset, deréktól lefelé meg is bénult pár hónapra. És még nem volt vége a túlélőtúrának, 2002-ben a repülőgépével kényszerleszállást hajtott végre egy autóúton, a masina az aszfaltnak csapódott, darabokra tört, ám a színész úgy mászott ki az úton maradt roncsból, mintha csak a kerti padról állna fel – sértetlenül.
A kórházban töltött utolsó héten azonban a gyilkos kór elvette, ellopta a maradék erejét. Amikor Lisa meglátogatta őt, az asszony fülébe súgta: vigyél haza. Így aztán segítséggel, az akkor már végletekig lefogyott színész hazatért a texasi farmra. Elhelyezkedett a hálószobában, Lisa a felesége szinte minden pillanatot ott töltött vele, fogta a karjaiban, simogatta a fejét, miközben imádott párja csendben átaludt a másvilágra.
Nyugodj békében, Patrick Swayze!
