Költői kérdés egy imádnivaló költőtől. „A gyerekeim Stingnek szólítanak, az anyám is Stingnek hív, de akkor ki a fene az a Gordon…?”

Nos, a válasz szinte adja magát: Gordon játszik a legszebben a lélek húrjain. De írhatnánk azt is, hogy ő játszik a legszebben gitáron, basszusgitáron, bőgőn, mandolinon, szaxofonon, pánsípon, lanton, zongorán – s ha a helyzet úgy hozza, szájharmonikán. De ha ez sem lenne elég, ha csak Gordon barátunk kiállna mindenféle hangszer nélkül egy üres színpadra, vagy egy stadion kellős közepére, és elkezdene énekelni, akkor is rajonganánk érte. Merthogy Gordon Matthew Thomas Sumner korunk meghatározó muzsikusa, aki az idő múlásával lett egyre érettebb, egyre szerethetőbb, és egyre mélyebb. És hamarosan hetven esztendős…

A The Police egy 1979-es felvételen.

Az 1951. október 2-án, Angliában született fiatalember három testvérrel, Philippel, Angelával és Anitával büszkélkedhet. Szó sem volt grófi életstílusról, arisztokratikus allűrökről, a jólét, a kaviár és a pezsgő íze messze kerülte a családot. Így aztán az aprócska Gordon már hét esztendősen besegített a házimunkába, odaállt a szülei elé, hogy akkor aznap éppen milyen feladat vár rá. S ha kellett – márpedig sokszor, nagyon is sokszor kellett – reggelente, a kora hajnali órákban tejet szállított. A Sumner-gyerekek római katolikus vallásban nevelődtek, ír nagymamájuknak köszönhetően. Lelkesen jártak templomba, esténként a közös, szűkös vacsorák előtt megköszönték az Úrnak, hogy étel jutott az asztalra. Étel, az olcsóbbikból.

De Gordonnak mégis boldog gyerekkora volt. S ehhez nem kellett más, mint a futball és egy öreg, spanyol gitár, amelynek ne szépítsük, szakadtak voltak a húrjai. Egy nagybácsi hagyta rá az ütött-kopott, szinte használhatatlan hangszert, aki meg sem állt Kanadáig. Gordon lelkesen rúgta a lasztit és szurkolt fanatikusan a Sunderland csapatának. És közben hol azt gondolta magáról, hogy olyan lesz, mint a labdarúgó Bobby Charlton, ám ennél is többször jutott eszébe, hogy egyszer majd a színpadon áll, kezében a megjavított, kipofozott gitárral, és vele énekel a közönség. Tulajdonképpen az álmok áldozata lett az az egy év, amit a Warwick-i Egyetemen töltött, majd otthagyott. A zenélés akkor már mindennél jobban vonzotta és azzal is tisztában volt, hogy a szegénységből – talán épp dalolva, gitározva tud kitörni. S nem csak a hangszertudását fejlesztette nap, mint nap, hanem számtalan éjszakai szórakozóhelyre belógott, ahol aztán tátott szájjal hallgatta és leste a fellépő Jack Bruce-t és Jimi Hendrixet. Mondani sem kell, a két legendás muzsikus óriási hatással volt rá.

De Gordon akkor még messze volt az álmai megvalósításától. Tudniillik a sors egyelőre visszafogta, a földön tartotta. Mert egy kalauz, egy építőmunkás, egy adóhivatali dolgozó, vagy egy mirelit üzem alkalmazottja aligha nevezheti magát az élet császárának. Gordon is érezhette, hogy ebből így csak helybenjárás lesz, így főiskolára jelentkezett, tanítói képesítést szerzett, és egy kis angol bányászfaluban oktatta az apróságokat. A Cramlingtonban szerzett tapasztalatait aztán jóval később két The Police dalban meg is énekelte.

Sting. Avagy harmónia a színpadon.

De az idő neki dolgozott. A megszállottsága, no meg szorgalma révén már jazzbandákban játszhatott, ahol megmutathatta a tehetségét. S akkor lett Gordonból – Fullánk. A Phoenix Jazzman nevű banda vezetője egy szép napon meglátta Gordont egy fekete-sárga csíkos pulóverben. Nézte ifjú zenésztársát megrökönyödve, és azt mondta neki: innentől téged Stingnek, vagyis Fullánknak becézlek. Onnantól kezdve Sting művésznéven játszott tovább.

Melankolikus számai, léleksimogató dalai teszik őt világklasszissá. A dalszövegei, a lírai énje , a kisugárzása és a kisfiús mosolya teszik őt világsztárrá. Sting utánozhatatlan és megismételhetetlen. Mert létezik a rockzene évtizedek óta, és annak megannyi válfaja szórakoztatja és kergeti extázisba a rajongókat, de Sting valóban a lélek húrjain játszik, és ha nem kísérné olykor szimfonikus zenekar, vagy egy rockbanda, ő a hangjával, néhány halk pengetett dallammal is elvarázsolná a közönséget. Pedig nem így indult. Amikor 1977 januárjában Newcastle-ből Londonba költözött, Stewart Copelanddel és Henry Padovanival megalakították a The Police nevű bandát. Akkoriban azt mondták rájuk: újhullámos new vave zenekar. Valósággal berobbantak a köztudatba az addig nem hallott, lüktető, dinamikus, mégis dallamos hangszerelésükkel.

Hat Grammy-díjat nyertek 1973 és 1983 között. Zenéjüket a punkos hangzás és a reggae-s motívumok egyaránt jellemezték. Ám hiába a sikerek, hiába a teltházas koncertek, a világhírnév, mégis szétmentek. Sokáig Sting utasította el, hogy újra összeálljanak, aztán 2007-ben mégis valami csoda folytán egy színpadra lépett a The Police és világkörüli turnéra ment.

Ferenc pápával is találkozott a mélyen vallásos zenész.

A Police-varázs azóta csökkent ugyan, de a mai napig él és létezik. A zenekar számait játsszák különböző rádiók és generációk hallgatják lelkesen. Csakhogy Sting nem elégedett meg a múltbéli sikerekkel. Szólókarriert kezdett és jobbnál jobb albumokkal jelentkezett. A legtöbb közülük két-háromszoros platinalemez lett. Sting, akiért túlzás nélkül valóban milliók rajonganak szerte a világban, nemcsak a színpadon, a filmvásznon is megmutatta sármját, és tehetségét. Olyan filmekben szerepelt, mint a Dűne, vagy Guy Ritchie remekműve, a Ravasz, az Agy, és a két füstölgő puskacső. Sting rendszeresen szörfözik, a mai napig jógázik (New Yorkban saját jógaközpontot üzemeltet) sakkozik, és a motorozás szerelmese. És bizony, ami ritka: futballcsapatot cserélt. A Sunderland drukkere volt és felnőtt korára a nagy rivális Newcastle United rajongójává vált. De talán ez az egyetlen „negatívum” amit felróhatunk neki.

Gordon Matthew Thomas Sumner kétszer nősült, 1976-ban Frances Tomeltyt vette el, akivel 1984-ig élt együtt, majd 1990-ben Trudie Styler párja lett, és azóta is harmonikus a kapcsolatuk. Hat gyermekkel büszkélkedhet, no meg a zenei sikerekkel. És október 2-án tölti be a hetvenet. De Sting nekünk a kora ellenére is örökifjú.

A zenéje minden pillanatban fiatalon tart bennünket.

Előző cikkHETVEN ÉVIG DOBOGOTT AZ IGAZI FRADI-SZÍV: LEVÉL ALBERT FLÓRIÁNNAK
Következő cikkHAHÓ, ÖCSI!, AVAGY KOVÁCS KRISZTIÁN, KÖKÖJSZI, BOBOJSZA ÉS A TÖBBIEK