KÉREM, VIGYÁZZANAK, AZ AJTÓK ZÁRÓDNAK: A METRÓ HANGJÁNAK ÉLETE

Mindig, mindenhol ő beszélt. Mint egy őrangyal „kísérte” az embert egész nap. Reggel a forró, gőzölgő kávét kortyolva, a háttérben mondta a híreket, komoly hangon, a világ enyhe zűrzavarát éreztette a hallgatóval.

Aztán uzsgyi bele a sűrűbe, az élet forgatagába és ő „csak jött és jött” aztán a villamoson is megszólalt, ellentmondást nem tűrően, az Etele tér következik. Aztán le a metróba, némi lökdösődés, tülekedés, de a hang megnyugtat, mintha fentről, a magasból jönne: „kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak…” S ha valaki, valamelyik pályaudvarra sietett, naná, hogy ott is őt hallotta. „Gyorsvonat indul a harmadik vágányról Abaújszántó felé, a vágányok mellett kérem vigyázzanak…”

Az a utánozhatatlan basszus bariton. Szalóczy Pál szerencsére azóta sem ment ki a divatból. Csodálatos ember. S ez most nem valamiféle kötelező udvariasság – éveken át együtt futballozhattam vele az újságíró-válogatottban és nagyon megkedveltem. A humorát, a bölcsességét, az intellektusát, a közvetlenségét – no meg a védéseit. Merthogy évtizedekig ő védte a csapat hálóját. Fellépett számtalan telt házas SZÚR-on a Népstadionban és hiába tüzelt neki közelről Garas Dezső, távolról Bujtor Pista, ő sokszor hárított látványos vetődésekkel. Mi csak Nagymedvének hívtuk, magas, erős termete miatt, szinte betöltötte és eltakarta a kaput. Ki gondolná róla, hogy gyerekként duci volt, tán még csúfolták is. Az édesanyja, az a bájos 48 kilós asszony 1945-ben hozta világra a később híressé vált fiát és alaposan megszenvedett szülés közben. Tudniillik Palika, Palkó, ötkilós bébiként jött a világra és amikor meglátta a gyermeket a szülészorvos, nevetve csak annyit mondott: „Gratulálok anyuka, büszke lehet, erre a tündére elefántbébire…”

Csoda-e, ha már csecsemőként felfedezték!? Merthogy még beszélni sem tudott, de már fotózták, agyondédelgették és sztárolták, mivel ő lett a Zabmaláta tápszer reklámarca. Mielőtt bárki irigyelné tőle, a zseniális üzleti érzékkel megáldott csecsemőtől a gázsit – tápszerrel fizettek a szüleinek. Aztán ahogy nőtt, úgy vonzódott egyre inkább a művészetek felé. A bársonyos hangját édesapjától örökölte, aki egyre csak nógatta, biztatta gyermekét, mondván: te fiam, ezzel az orgánummal nem is lehetsz más, mint operaénekes! Szalóczy Pali öt évig zongorázott, majd gitározni is tanult, ám az apja csak mondta a magáét folyamatosan és beíratta a fiát a híres-neves énektanárhoz, Szabó Miklóshoz. Abban a hitben, hogy innentől egyenes út vezet gyermeke számára a milánói Scala színpadáig. Vagy legalábbis az Operaház társulatáig.

Tévedett, merthogy gyermeke pillanatok alatt megunta és abbahagyta az énekórákat, csakhogy erről otthon a következő három évben nem beszélt… Ám a tanulás mindig is fontos volt a számára. Már ami persze igazán érdekelte őt. Így került az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre, ahol földrajz-biológia szakon szerzett diplomát. Még az egyetemen három társával megalapította a Spirituálé Quartett énekegyüttest, amellyel szerepelt az 1968-as Ki Mit Tud-on?, mi több, ők kapták a különdíjat. S a különdíj mellé működési engedélyt. Ez azt jelentette, hogy bárhol felléphettek az országban. S még a Magyar Televízió egyik műsorába, a Könnyűzenét Kedvelők Klubjába is meghívták őket. Ez volt az igazi fordulópont az életében. Merthogy valamelyik televíziós rendező, szerkesztő meghallotta, nem is énekelni, hanem beszélni Szalóczy Palit és rögvest azt mondta neki: Pajtás, itt a helyed közöttünk! Aztán mégis a rádióhoz került kezdésként. És egyre többet foglalkoztatták, a hangja mindenkit elvarázsolt, a hallgatóságot, no meg a szakmabelieket is. Persze, hogy a Magyar Televízióban is kaptak utána, 1980-tól, tíz éven át volt bemondó, és közben a tévéhíradó hírolvasója is.

Negyvenkét évig ült mikrofon mögött. Negyvenkét évig szolgálta a Magyar Rádiót és a Magyar Televíziót. Aztán emlékezetes születésnapi ajándékot kapott imádott munkahelyétől: a felmondólevelet. Szalóczy Pál a Magyar Rádió utolsó bemondójaként lett nyugdíjazva… „Amikor 2012-ben, 42 esztendő után, épp a születésnapomon elém tették a felmondólevelet, kaptam egy gyomrost az élettől. Nem így képzeltem a búcsút. Persze nem lepett meg, hogy elköszöntek tőlem, mert akkoriban ez volt a szokás, ment a folyamatos leépítés. Nekem a Bródy Sándor utcai rádió székház olyan volt, mintha hazamennék, mintha ott lenne a nappalim…”

Szerencsére az élet nem törte meg. S ez még akkor is igaz, ha már túl van egy súlyos szívműtéten. Elkerülhetetlen volt a komplikált operáció, de szerencsére teljesen felépült és bár megannyi gyógyszert kell szednie – az életkedve mit sem csökkent. Olyannyira aktív, hogy rendszeresen énekel a Bolyki énekegyüttesben, megszámlálhatatlan fellépés van mögöttük, de a próza is legalább ennyire fontos a számára. A járvány kitörése előtt önálló irodalmi esteket tartott a Fészek Művészklubban, hol egyedül, hol pedig népszerű színészek közreműködésével. Aki például látta őt Márai Sándor műveiből felolvasni, Márai szellemiségét megidézni, mondjuk a Polgár vallomásait hallgatva, az soha nem felejti el. Szalóczy intellektusa kereste és keresi a mélységet. A mélységet, a gondolati gazdagságot, amelyeket megoszthat a hallgatósággal.

„A metróban ma is én szólok és úgy gondolom, még jó ideig szólni fogok. A pályaudvarokkal kezdtem, amikor a MÁV kitalálta az utastájékoztató rendszert és kiterjesztette azt az egész országra. Ez az anyag, amit velem felvettek nagyjából 15 évig ment, aztán kezdett elkopni, egyre több gond lett vele, s persze jöttek az új információk, amelyeket ugyancsak bele kellett tenni. Így történt, hogy a végén kitalálták, legyen inkább egy női hang, mert az jobb, talán figyelemfelkeltőbb egy pályacsarnokban, mint az én hangom. Így aztán lecseréltek. Tudomásom szerint már csak néhány nyugat-magyarországi állomáson és vonalon vagyok még én hallható. Két éve még a Déliben, öt esztendeje a Keletiben mondhattam a magamét. Legutóbb Kelenföldön, de már onnan is nyugdíjaztak…”

Szalóczy Pali alkot és esze ágában sincs pihengető nyugdíjasként élni. Hetvennyolc évesen is kiélvezi az élet minden egyes pillanatát és egy ideje boldogan él negyedik feleségével. Négy gyermeke született, akik ugyancsak négy lányunokával ajándékozták meg, s nem szokványos, de valamennyi korábbi asszonnyal jó barátságban van. Igaz, erre a gyönyörű hangú nagymedvére nem is lehet haragudni.