„Szilágyi Tibor közvetlensége mögött mindig megmaradt valamiféle titkokat sejtető zárkózottság.” Egy kézzel írt önéletrajz története.
Feltűnő tartalmú, kézzel írt önéletrajz bukkant fel egy hazai árverésen. Az önéletrajzot 1969 szeptemberében, az akkor 27 éves, már közismert színész, Szilágyi Tibor írta, nem sokkal azután, hogy Veszprémből Budapestre, a Thália Színházhoz szerződött. A kommunista rendszerben a kötelező önéletrajzok a személyzeti osztály mellett a helyi pártszervezethez is eljuthattak, így nem volt mindegy, hogyan fogalmaz az ember. Mivel Szilágyi Tibor apja, idősebb Szilágyi Tibor a levert 1956-os forradalom után Kanadába emigrált, a kezdő színésznek vigyáznia kellett az írással, hiszen elvághatta volna a karrierjét.

Fotó: Arcanum/Lobogó
„Apám 1956-ban az ellenforradalmi események alatt elhagyta az országot. Kanadában telepedett le, új családjával. 1958 óta levelezünk. 1964-ben ismét találkoztunk, ugyanis meghívott magához látogatóba. Tavaly, 1968 nyarán pedig ő látogatott haza” – írta a színész, nem elhallgatva, hogy tartja a kapcsolatot a rendszer számára fekete báránnyal. Az apját aztán a rendszerváltás után már úgy említette egy interjúban, hogy 1965 után „haláláig idős barátommá vált.” A most előkerült önéletrajzban további családi titkok is előkerültek: „Szüleim kétéves koromban elváltak. Válásuk után életem irányítását szüleim mellett, nagyapám, néhai Ujvári Lajos vette kezébe, ki a TANÁCSKÖZTÁRSASÁG kitüntetett veteránja volt. Anyám 1948-ban ismét férjhez ment. Új házassága ellenére nagyapám nevelt tovább, kinek 1965-ben bekövetkezett halála nagyon megrendített, hiszen apaként tiszteltem és szerettem.”

Fotó: Újságmúzeum
Szilágyi Tibor nagy betűkkel írta önéletrajzában a Tanácsköztársaságot, ami lehetett kompenzáció az apja emigrációja miatt, ám azt is tudni lehet, hogy a színész baloldali kötődésű volt. Erre utal, hogy nem sokkal a Magyar Szocialista Munkáspárt szétesése előtt, 1988-ban és 1989-ben a párt Központi Bizottságának is a tagja volt. 1988 november legelején (napokkal az 1956-os forradalom leverésének évfordulójától) a KB ülésén is felszólalt, ott azonban nem ellenforradalmat említett, és személyes, fiatalkori élményeivel hozakodott elő: „1956-ban első gimnazistaként tanúja vagyok az eseményeknek, amelyek kitörölhetetlen emlékként vésődtek belém. Osztálytársaim közül többen életüket vesztik, nem mindenki benzines palackok dobálása, harc közben, van, aki kenyérért állt sorban és így érte, nem tudni honnan egy halálos lövés.” Az ellenforradalom kifejezést aztán 1989 januárjában Pozsgay Imre „rajtjelére” változtatták népfelkelésre az MSZMP-nél.

Fotó: Fortepan/Gödér Hajnal
A színész egész életében diszkréten kezelte a magánéletét, keveset beszélt róla, a rendszerváltás előtt pedig szinte semmit. Nem véletlen írta róla a Nők Lapja, hogy „Szilágyi Tibor közvetlensége mögött mindig megmaradt valamiféle titkokat sejtető zárkózottság”. 1993-ban, a Pesti Riport című lapban viszont keservesen őszintén beszélt arról, egy életre megnyomorította, hogy a szülei elváltak. „Mindketten újra házasodtak, s engem gyakorlatilag anyai nagyszüleim és nagymamám nővére nevelt fel. A nagypapa volt az apám és a nagymama az anyám. Ma is így érzem. Amikor elvesztettem őket – hiába éltek a szüleim – úgy éreztem, árva lettem. Tulajdonképpen sosem hevertem ki a halálukat.” Azt is hozzá tette, hogy annyira fáj számára a hiányuk, hogy ha valahová elutazik vidékre vagy külföldre, a visszatérés után nyomban elmegy a sírjukhoz: „Egyébként azért akartam színész lenni – már kiskorom óta – mert tudtam, hogy ha elvesztem őket, csak magamra számíthatok majd. Úgy gondoltam, a színészet az a foglalkozás, amihez elég lesz a saját erőm.”

Fotó:Fortepan/Szalay Zoltán
Az önéletrajz megírása után idővel az ország egyik legnépszerűbb színésze lett. Az öblös hangú, sármos művészért rajongtak a hölgyek. Többször házasodott. 1986-ban a Képes7-nek ezt mondta, mikor megkérték, fogalmazza meg röviden, mit jelentenek számára a hölgyek: „Sokat! Szépet, jót, kellemeset, kellemetlenségeket. Dühöt, szerelmet, gyűlöletet, megbékélést.” Szilágyi Tibor idén júliusban, 83 éves korában aludt el örökre. A most előkerült önéletrajza a XX. század lenyomata. Egy világé, ahol mindenki a történelem játékszere…
Nyugodj békében, Szilágyi Tibor!






