A színészlegenda Pécsi Sándor sokkal többet adott nekünk, mint amit ő kapott az életben. Mindig is színész akart lenni, de a családja tiltotta tőle. Egy anyai pofon után döntötte el, ki akar törni a kispolgári létből.
Pécsi Sándor 1922-ben született Sajószentpéteren. Az édesapja üveggyári vasesztergályos volt, az édesanyja pedig ugyanott munkás. Már kiskorától a színjátszás izgatta, ám a szülei hallani sem akartak arról, hogy a gyermekük pojácának menjen. Komoly hivatást szántak neki, ő pedig kezdetben próbált megfelelni a szülői elvárásoknak. A színház és a mozi varázsában élt már gimnazistaként is, nem egyszer megesett, hogy a sárospataki református gimnázium tanulójaként álszakállban ment moziba, nehogy felismerjék.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Gyerekként kapta azt a pofont is az anyjától, amely után eldöntötte, egyszer úgy is színész lesz, csak ki tudjon törni a jelenlegi életéből. Bár sok kedve nem volt hozzá, egy időben református lelkésznek készült, majd szintén a családja miatt beiratkozott a pesti jogi egyetemre. Mivel a szülei nélkül költözött Pestre, elérkezettnek látta az időt, hogy lépjen. Otthagyta a jogi egyetemet és a színjátszás felé fordult. A többit ismerjük. Ha kellett, ő volt a drámai hős vagy éppen a mindenkit megnevettető komédiás. Egy időben minden rendező noteszében ott volt a neve (Szent Péter esernyője, Liliomfi, Fekete város, A Pál utcai fiúk).
Fotó: Fortepan/Lugosi Szilvia
A színpadon nem ismert pardont, igazi profi volt, de félt a bukástól. Olyannyira, hogy nem egyszer napokkal a főpróba előtt akart vissza adni szerepeket. Aztán a kollégák megnyugtatták, jó leszel Sanyi. És jó is lett. Imádta az életet, és szenvedélyes gyűjtő volt. A feleségével a Rózsadombon éltek a Cserje utcában, a családi háza kertjében pedig régi edények, cseréptöredékek sorakoztak, színházi relikviákat is megőrzött, de például megszerezte az 1956-ban ledöntött budapesti Sztálin-szobor egyik öklét is, amit a kertjében tartott (keveseknek mutatta meg, sosem lehet tudni…).
Fotó: Fortepan/Révész György
Pécsi Sándor szenvedélyes gyűjtő volt, ám a hagyatéka szétszóródott. Egy rajongója, Frank Zsuzsa próbálta megvásárolni a kincseket, ám volt, amit csak aukciókon ért utol. Még néhány éve is, kisebb árveréseken 3-4 ezer forintért kínálták megvételre a személyes levelezését, szövegkönyveit a saját beírásaival. Frank Zsuzsa egyébként Pécsi Sándor iránti tisztelet jeléül vette fel a Cserje nevet (a Cserje utca alapján), akkor, amikor már színésznőként, rendezőként dolgozott. Sajnos már ő sincs közöttünk, 2018-ban távozott az élők sorából.
Talán pont az a szövegkönyv is kalapács alá került, amely 1972. november 4-én ott volt Pécsi Sándor ölében, amikor a kedvenc foteljében ülve rosszul lett és meghalt. Utóbb kiderült, egy vérrög okozta a halálát. Csupán 50 éves volt.
Nyugodj békében, Pécsi Sándor!
