Zseniálisan alakította a Tenkes kapitányában az ügyefogyott labanc várparancsnokot. Sokan csak innen emlékeznek rá, miközben Ungváry László 1933-tól csaknem ötven éven át a Nemzeti Színház megbecsült színésze volt és élete végéig kitartott a felesége, Szécsi Klári hegedűművész mellett is.
1911-ben született Budapesten. Kiskorában még a matematika érdekelte jobban, – kereskedelmi iskolát végzett – aztán mégis a színészet felé fordult. Amikor 1933-ban elvégezte a színművészeti akadémiát, egyből a Nemzeti Színház szerződtette. Pillanatok alatt olyan sztárok játszótársa lett, mint Jávor Pál vagy éppen Bajor Gizi. A remek orgánummal és szép beszéddel megáldott fiatal színész hamar lépegetett a ranglétrán, főleg, hogy a színpadi mozgása is elsőrangú volt, amit egy ismerőse táncstúdiójában tanult.
Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal
Nem mellékesen a stúdió létrejöttét ő is támogatta, eladta a kedvenc zongoráját, hogy legyen alaptőke a tánciskolára. Itt tanulta meg a színpadi mozgás alapjait két barátjával és színésztársával. Mindkét név ismerős lehet: Major Tamás és Várkonyi Zoltán. Az előbbi a II. világháború után a Nemzeti Színház nagy hatalmú igazgatója lett, Várkonyi pedig ismert és népszerű filmrendező. Ungváry hamar közkedvelt színész lett a Nemzetiben. 1936-ban például azzal keltett feltűnést, hogy egy betegség miatt neki kellett beugrania Nyilas Misi szerepébe. Hétfőn nyomták a kezében a 140 oldalas szövegkönyvet, amit csütörtökre kellett megtanulnia. Hiba nélkül felmondta.
Aztán 1942-ben csaknem bekövetkezett a tragédia. Ungváry vakbélgyulladást kapott, ám szerencsére időben megállapították, és a Pajor-szanatóriumban megoperálták. A felépülése után aztán szépen lassan az egyik legfelkapottabb Shakespeare-színész lett a Nemzeti Színházban. Aki látta játszani, állította: megrendítő erejű tudott lenni a színpadon. Nem véletlen az sem, hogy 1953-ban Jászai Mari-díjat és Kossuth-díjat is kapott, tegyük hozzá, csupán 42 évesen. Ekkor már házas volt, Szécsi Klári hegedűművészt vette el feleségül és a kislányuk, Judit is megszületett. Az anekdota szerint a kislány négyéves lehetett, amikor a színházban látta az apukáját egy szerepben, ahol Ungváryt leszúrták és elterült a színpadon. A fültanúk szerint a kislány ekkor megszólalt: „de ugye apa azért így is otthon vacsorázik?”
Fotó: Fortepam/Szalay Zoltán
Ungváry imádta a Balatont, nem véletlen, hogy Szántódon, a magyar tenger partján vett egy házat magának, ahol nyaranta a családjával időzött. Ha éppen nem vitorlázott vagy teniszezett, akkor horgászott is. Szerette, ám sokat poénkodott rajta, hogy a pecázás a legpocsékabb hobbi, hiszen a zsinór állandóan beakad a nádba, a horog a kövekbe és még agyon is csípik az embert a szúnyogok. Egyszer azt is megkérdezték tőle, mekkora volt a legnagyobb hal amit kifogott. Halálos komolysággal válaszolt: talán hatvan deka…
Ungváry aktív szerepet játszott a színész-szakszervezetben is, így többször is külföldre utazhatott. Járt tanulmányúton Finnországban is és azt is megengedték neki, hogy egy Moszkviccsal egészen Londonig autózzon, hogy aztán elmesélje, milyen az angol főváros színházi élete. Egy ideig színpadi mozgást is oktatott a színművészeti főiskolán, a Nemzeti Színházat pedig élete végéig nem hagyta el.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
A kiváló színész talán nem is gondolta volna, hogy micsoda népszerűségre tesz szert, amikor igent mondott az 1963-ban forgatott Tenkes kapitányára. Az ügyefogyott várkapitányt, báró Eberstein Eckbert ezredest alakította, akiből bolondot csinált Eke Máté. Ungváry a filmben is bebizonyította sokoldalúságát, megmutatta, a drámai szerepek mellett vicces is tud lenni. Idősebb korában többször is gyengélkedett, volt, hogy a Balatonnál lett rosszul és került kórházba. Aztán 1982 szeptemberében a Kútvölgyi kórházban kezelték. Úgy volt, hamarosan hazatérhet, helyette egy drámai telefont kapott a felesége. Még élhetett volna, hiszen csak 70 éves volt, mikor örökre elaludt…
Nyugodj békében, Ungváry László!
