Vers mindenkinek. Aki kitalálta, tapsot érdemelne, mert bizony a társadalom döntő többsége talán ott, és akkor találkozott egyedül a lélekpumpáló gondolatokkal, az ilyen-olyan verslábakkal.
Szombat esténként a Híradó után, a beharangozott nagyfilm előtt került képernyőre a műsor. Öt percig tartott mindössze. Üzenet volt, afféle kulturális misszió. Tizenöt esztendőn át juttatta el a világirodalom csodáit, kiemelkedő verseit a nézőkhöz. Véget ért a Híradó, aztán jött az időjárásjelentés és amikor a legtöbben kinyitottak egy üveg Kőbányai világost vagy kolbászos szendvicset majszoltak – megszólalt az a különleges hárfamuzsika és akkor… és akkor megállt az idő.
Forrás: Youtube
Öt percig kulturálódhattunk. 157 szerző, 782 alkotása került a képernyőre. Négy és fél millióan hallgatták, amikor megszólalt Arany János Alkalmi verse, 1983. december 31-én a szilveszteri adás közben. De nem sokkal maradt el tőle Vörösmarty Mihály a Vén cigány című költeménye, ezt 1980. szeptember 20-án négymillióan hallották, nem mellékesen szintén négymillió nézővel büszkélkedhetett, Csokonai Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című költeménye 1981 szeptemberében.
Persze ne legyünk naivak. Volt, aki csak bekapcsolva hagyta a tévét és kiment a fürdőszobába az esti film előtt, más pedig bekészítette a kedvenc rágcsálnivalóját az imádott sorozatához. Közben pedig valaki éppen nagy átéléssel szavalt a dobozban. De azért sokan oda is figyeltek. Ezt jelzi, hogy attól is függött a nézettség, hogy ki szavalta a verset. A tíz legkedveltebb, legnépszerűbb vers előadói között a korszak zseniális színészeit láthattuk, hallhattuk. A bársonyos hangú Szabó Gyula négy, az imádnivaló Sinkovics Imre kettő szavalattal büszkélkedhet a Top 10-ben, de ott van mellettük Bessenyei Ferenc, Avar István, Szakácsi Sándor és a színésznők képviseletében Udvaros Dorottya. Különleges statisztika, hogy 11 esztendő alatt 47 olyan vers hangzott el a Híradó hírei után, amelyet többször is képernyőre tűztek. Akadt olyan költemény, amelyet kettő és olyan is, amelyet háromszor adtak le. Ilyen volt például Villon Ellentétek-je és Puskin Tatjana levele Anyeginhez. Összesen 171 színész mondta a verseket, közülük 58 volt hölgy és az is előfordult, amolyan kuriózumként, hogy 1986. január 4-én Nagy László saját versét szavalta el, az Adjon az Istent – természetesen archív felvételről.
Fotó: Fortepan
Rengetegen lelkesedtek a költészet megjelenítése miatt. És rengetegen nem szerették az az öt percet. Jól jellemzi a hangulatot, hogy 1980-ban az Ifjúsági Magazin körkérdést intézett olvasóihoz, hogy szeretik-e a verseket, és egyáltalán nézik-e ezt a műsort? Mondani sem kell, meglehetősen vegyes volt a fogadtatás… De nem csak a fiatalok kritizálták. Az egyik újságíró például így írt: „Egy vers tartalma attól még nem mélyül el bennünk, hogy a kamerák szinte belemélyednek a versmondó színész arcába, olyannyira, hogy két óriási szem és néhány felnagyított ránc marad a verssel azonosuló művészből – vizuálisan…” Egy másik velős vélemény pedig így szólt: „Aki számít, mindenkinek jusson, nehogy sértődés legyen dologból és ez sokszor nem válik előnyére a szándéknak, van, aki csak leckefelmondásnak, van, aki csak alkalomnak tekinti a lehetőséget…”
Forrás: Youtube
A műsor célja kimondva, kimondatlanul a népművelés volt. Akadtak bőven, akik végighallgatták az adott költeményt, ám sokan lehalkították a televíziót. Persze az időtálló, nemes költészethez meg kell érni, mint a vörösbor-fogyasztáshoz. És ha az ember már értékeli a csodálatos, zamatos nedűt és mondjuk József Attila sorait, akkor bátran szavalja: „Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy ami lennél: férfi. S akkor a fű kinő utánad…”
