A MAGYAR TITANIC: A VOLTURNO GŐZÖS ELFELEJTETT POKOLI KATASZTRÓFÁJA

A magyar Titanic-katasztrófaként kellene emlékeznünk rá, ehhez képest elfelejtettük az óceánjáró Volturno gőzös 1913 októberében bekövetkezett tragédiáját. Elfelejtettük, pedig a háborgó Atlanti-óceánon kigyulladt hajó több mint 600 utasából 181 magyar volt.

Kivándorlóként tartottak Rotterdamból New Yorkba, egy jobb élet reményében. Sokan soha nem érkeztek meg az új világba…Másfél évvel voltunk a Titanic szörnyű balesete után, de persze az ember hamar felejt. 1913. október 2-án indult útjára Rotterdamból a Volturnóra keresztelt gőzös, amelyet még 1888-ban építettek Angilában. Aztán leselejtezték. A holland Uránium hajótársaság viszont megvette a szanált hajót, s feltűnő akciót hirdetett. Csupán 25 dollárt kért egy hajójegyért, ami az Amerikába igyekvő szegény embereknek is megfizethető volt. Amikor október 2-án elindult a Volturno, hatszáznál is több ember volt rajta. Fiatalok, idősek, gyerekek és köztük 181 magyar.  

Amikor Rotterdamból kifutott a gőzös, a hajótérből nevetés hallatszott, a reménykedő emberek nevetése. Hat napja tartott már a hajóút, amikor a Volturno az Atlanti-óceán közepén komoly viharba került. A matrózok morgolódtak, hiszen éjszaka volt, s amúgy is, a legtöbbjük, a pincérekkel együtt csak azért vállalt munkát, hogy ingyen tehessék meg a hajóutat, New Yorkba érve elvegyültek volna a tömegben. Aztán egy robbanás hallatszott és tűz ütött ki a hajón. Sokak szerint abból lett a tragédia, hogy a harmadosztályon többen rágyújtottak a hajótestben, bár tilos volt, öt dollárra büntették azt, akit cigizésen kaptak.

Így esett meg hajnalban, amikor az ellenőrzést végző hajótiszt belépett a hangárszerű helyiségbe, többen is eldobták a parázsló cigarettájukat. A feltevés szerint a parázs a hajópadló résein jutott a raktárba, ahol olajoshordókat is tartottak. A tűz hatására pánik tört ki a hajón, mindenki a fedélzetre tódult. Köztük a 181 magyar is. A kapitány a háborgó tenger ellenére engedélyt adott a mentőcsónakok vízre bocsátására, azzal a felkiáltással, hogy a nők és a gyerekek szálljanak fel rá. Ehhez képest a szemtanúk szerint a belga és német matrózok rohanták meg a csónakot, amelyet a leeresztés közben a hatalmas, orkán erejű cél a Volturnóhoz csapott, a csónak darabokra tört, a matrózok pedig eltűntek a három-négy méteres hullámokban.

A következő csónakba már tényleg nők és gyerekek kerültek, s egy, a hajón szolgálatot teljesítő magyar tiszt, Lengyel Márió vállalta, hogy a háborgó tengerben valahogy elnavigálja majd a csónakot. Leeresztették, ám pillanatok alatt eltűnt a mélységben a csónak. Mindenki odaveszett. A hajó ekkor már egyre jobban égett, s sokan pánikba kerültek. Egy francia házaspár a tízéves gyermekükkel együtt ugrott a sötét óceánba, őket sem látták többé. A legtöbben a gyerekeket próbálták menteni. Egy nappal később négy olyan bekötött zsákot találtak az óceán vízén, amelyekben egy-egy kisbaba volt. Csodával határos módon mindnyájan életben maradtak.

Közben a Volturno segélykérő táviratokat küldött s a hetven mérföldre hajózó Carmania gőzős ért oda elsőnek. Mivel az óceánon továbbra is vihar tombolt, a hajó kapitánya nem engedte, hogy mentőcsónakokkal siessenek az emberek segítségére, így kétszáz méterről nézték, hogyan mardossák a lángok a Volturnót. Aztán megérkezett a német postagőzös, a Grosser Kurfürst, amely viszont nem tétovázott és mentőcsónakokat küldött a lángoló hajóhoz. Hamarjában 86 embert mentettek ki. A szerencsétlenül járt hajón dolgozott távírászként a szintén magyar Söhnstein Árpád, akiről sokáig az a hír terjedt, hogy szintén a tengerbe veszett, ám végül a kimentettek között volt. Ő azt mondta, a hajótisztek hősként viselkedtek (nem a matrózok) és kiemelte Lengyel Máriót is, akinek ez volt az első útja a Volturnón.

A sors nagy rendező. A léket kapott Titanichoz a magyar Carpatia nevű hajó ért oda elsőnek 1912-ben, egy évvel később pedig a hasonló hangzású Carmania közelítette meg elsőként a lángoló Volturnót. Az is érdekes párhuzam, hogy a Carpatia hős magyar orvosát Lengyel Árpádnak hívták, a Volturno hős tengerésze pedig szintén a Lengyel vezetéknévre hallhatót, Lengyel Márió volt a becsületes neve.

Sokáig nem lehetett tudni hány magyar veszett oda a Volturno-katasztrófájában, aztán kiderült, összesen 65 magyart mentettek ki a hajóról, mind kivándorlóként ült a Volturnón. Később kiadtak egy listát a végleg eltűntekről, ám ezen „csak” harminc magyar szerepelt, miközben 116 honfitársunkról (köztük sok horvát és szerb nemzetiségű) nem volt hír. A hajótársaság szerint összesen 158 ember halt meg a katasztrófában, ám ezt a számot sem lehetett biztosnak mondani. Azt sem tudni, hogy volt e magyar az árván maradt kisgyerekek között, akiket a New York-i kikötőben fogadtak örökbe segítőkész amerikai milliomosok. Emlékezzünk a hős tisztre, Lengyel Márióra, meg a sok névtelen magyar kivándorlóra, akik az Atlanti óceánban lelték halálukat! 

Nyugodjanak békében!