Szomorú gyerekkora volt. Nagyon szomorú. Aztán a színjátszás megmutatta Bodnár Erikának az élet naposabb oldalát. Ma ünnepli a 75. születésnapját!
Mesélt egyszer az életéről. A szavaiban nem volt indulat, keserűség sem, pedig panaszkodhatott volna. Például a gyerekkorára. Emlegethette volna azt a kutat az udvaron, amelyből nem meríthettek vizet, akkor sem, ha szomjas volt, mert patkányok ugráltak ki belőle. Egy olyan lakásban éltek, ahol nem volt víz, nem volt normális vécé, s nem volt semmi, amitől lakásnak érezhette volna az ember.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Tán csak a szeretet, a család fogalma adhatott volna kapaszkodót a szűkös, lélekromboló élettérben, de ott is akadtak gondok bőséggel. A kicsi Bodnár Erika nap, mint nap a fiúkkal játszott a közeli grundon. Rúgták a rongylabdát a nagy szegénység közepette és belevetette magát a küzdelembe, hogy lássák a srácok, semmivel sem gyengébb, vagy ügyetlenebb náluk. A fiúk pedig befogadták a törékeny gyereklányt. Az apja viszont nem nézte jó szemmel, hogy srácokkal játszik, és néha eljárt a keze. Az édesanyja pedig menekült otthonról, mert nem akarta látni a férje haragját…
Bodnár Erika hosszú évtizedek elteltével ezt mondta a Fideliónak: „Amikor veszekedés volt, vagy apu bántott, anyu olyankor köddé vált. Tulajdonképpen nem is volt vele igazán kapcsolatom…” Rémes történetek, amelyek megannyi sebet ejtettek a gyerek lelkén… Csoda-e ha Erika egyre inkább bezárkózott? Ha megkérdezték, hogy van, nem panaszkodott, és soha nem látta senki sírni… Aztán lett egy tíz évvel fiatalabb öccse, de inkább a saját gyerekének, mint testvérének tekintette őt. Talán csak belül tudta, vagy inkább remélte, hogy egyszer majd minden jóra fordul. Remélte, hogy az álmai, amelyekről senkinek nem beszélt, megvalósulhatnak, és majd ő, a szegény kislány felállhat a világot jelentő deszkákra, és híres színésznőként szavalhat majd József Attila-verseket.
A költő tartotta benne a lelket kiskorában. Elvonult és szinte falta József Attila költeményeit. Aztán eljött a nagy nap, és ő, 42 kilósan, nyúzottan, egyszer csak ott állt a színművészet főiskola felvételijén. Elsőre felvették. Az évfolyamtársai, Kern, Verebes meg a többiek tartották benne a lelket. Biztatták, és segítették, ahogy csak lehet. Várkonyi Zoltán volt az osztályfőnökük. Aki nem nagyon hitt Bodnár Erikában. Ezt jelzi, az a mondat is, amit a diplomaosztó után mondott neki: „Ha negyvenéves korodig meg tudsz kapaszkodni a pályán, talán színésznő lesz belőled…” Megkapaszkodott, színésznő lett.
Bodnár Erika először Szolnokon kapott szerződést a helyi színházban. Az apja szigora még abban az időszakban sem csökkent, a felnőtt főiskolás lánya életébe is beleszólt. Például azzal, hogy hiába színész, este tízkor legyen otthon. Úgy, hogy nem egy darab este 11 óráig is eltartott. De a nehéz, göröngyös kezdet nem törte meg Bodnár Erikát. Játszott Szolnokon, a Pesti Színházban, a József Attila Színházban, a Nemzetiben és alapító tagja volt a kultikus Katona József Színháznak. Ahogy telt, múlt az idő, úgy lett egyre érettebb, egyre bátrabb színésznő belőle. Fiatalon ment férjhez Lencz György színészhez, gyermekük is született, aztán elmúlt a szerelem és jött a második házasság, Bálint András színművésszel. Aztán elváltak csendben. Bodnár Erika a korszak legnagyobb színészeivel játszhatott együtt. A legtöbbet talán Gobbi Hildának köszönheti, akivel közös öltözőben készülhetett, s aki rengeteget segített neki.
Fotó: Arcanum/Film Színház Muzsika
Ötéves korában már tudott olvasni, de sok fájdalom érte a lelkét. Érett nőként azonban a sikerek kárpótolták a sebekért. A legszívesebben talán a Katona József Színházra emlékszik, az ott játszott szerepekre, és arra a varázslatos alkotói légkörre. Messziről indult, de révbe ért. Ma 75 éves.
Boldog születésnapot, Bodnár Erika!
