Az utolsó mohikánok egyike. A hollywoodi álomgyár legendái közül sokan elbúcsúztak mostanában. Gene Hackman – ha a Teremtő is úgy akarja – január 30-án elfújhat 93 szál gyertyát a születésnapi tortáján.
„Maguk ketten pakoljanak! Tehetségtelenek, semmi keresnivalójuk nincs itt! Azt javaslom, keressenek valamilyen szép mesterséget, mert a színészetet bizony nem önöknek találták ki!” Valahogy így történhetett. De az is lehet, hogy ennél nyersebben, szókimondóbban. A Pasadena Playhouse színiiskola vezetője vágta az ifjú Gene Hackman és Dustin Hoffman arcába a súlyos kritikát. Letaglózó. De innen is talpra állt a két barát…
Gene Hackman a kaliforniai San Bernardinóban született, kamasz fejjel pedig világgá ment. De őt is megelőzte az apja. Családi harmónáról így nem beszélhettünk, és az apa nélkül felnőtt Gene folyamatos összetűzésbe került a tanáraival, az iskolatársaival, s talán az egész világgal. Kereste a kiutat, önmagát. Egy éjszaka összepakolta a ruháit és elszökött otthonról és beállt a hadseregbe. Nem is lett volna ezzel sok gond, hiszen erős, bátor fiú volt, ám 16 esztendősen ritkán öltöztetnek bárkit is bakaruhába. De a rátermettsége, az önbizalma elhitette a toborzótisztekkel, hogy bizony ezt a fiút fel kell venni, mert majd megvédi a hazát.
Így lett a kamaszból egyszer csak tengerészgyalogos. A seregben aztán rádiósnak képezték ki, ő pedig élvezte, hogy szórakoztathatja a bajtársait. Aztán mikor leszerelt, a tengerészgyalogosból hippi lett, aki járta az országot és közben festett és kiélte művészi ambícióit. Ebből persze nem lehetett megélni, így bármilyen munkát elvállalt, amellyel pénzt kereshetett. Akkoriban történt, hogy a Pasadena Playhouse vezetője azt mondta neki, magából soha nem lesz színész! Nem foglalkozott vele.
Meg sem állt New Yorkig, lakást bérelt, és ott is együtt lakott Dustin Hofmannal. Jött az újabb próba, ezúttal a George Morrison színiiskolában, és ott már senki nem mondta sem neki, sem Dustin barátjának, hogy menjenek szobafestőnek, állatorvosnak, vagy pizzafutárnak, de színésznek semmiképpen sem. Ma már Hollywood legendáiként emlegetik őket. Gene Hackman tökéletes volt a különböző karakterszerepekben. Az első nagy sikere, amely mindjárt Oscar-jelölést is hozott számára a Bonnie és Clyde egyik epizódszerepének köszönhető. Bravúros debütálás volt, ám a java csak ezután jött. A legendás Francia kapcsolat nyomozójaként már arany szobrocskát vehetett át az ifjú színész.
Olyan filmekben láthatta őt a közönség, mint A Poszedion katasztrófa, a zseniális Magánbeszélgetés, a Dominó elv, a Híd túl messze van című monumentális háborús film, vagy a Lángoló Mississippi. Szerette Gene Hackman arcát a kamera. És szerették őt a rendezők, ám mindennél jobban a nézők. És ő is rajongott a színészetért, ám egyszer csak váratlanul visszavonult. Mint egy legendás futballista, akit pályafutása csúcsán akasztja szögre a stoplis csukát. De oka volt ennek. Gene Hackman ugyanis rajongott az autókért, az autóversenyzésért, olyannyira, hogy maga is száguldott a versenypályákon. Két évig tartott mire kitombolta magát a sebesség királya, hogy aztán újra a színjátszás felé forduljon.
A megszámlálhatatlan filmsikerekkel és két házassággal a háta mögött Gene Hackman szerencsére még mindig közöttünk van. Néhány éve megúszott egy közúti balesetet, biciklizés közben elütötték. Azóta még jobban vigyáz magára. Meg gyaníthatóan ott, fent, valaki más is…
