Csak a magyar Toulouse-Lautrec-nek hívták a festőművész, grafikus Vadász Miklóst, akit a pénz sosem foglalkoztatott. Bár ő találta ki a hordozható gramofont, a testvére lett dúsgazdag belőle. Következzék a zseniális grafikus kalandos élete!
Vadász Miklós 1884-ben született Budapesten, az édesapja, Waldmann Gyula államvasúti felügyelő volt. Hamar kiderült, a kis Miklós rajong a rajzolásért, s nem volt meglepetés, hogy iparművészeti iskolába ment. Kezdetben rézkarcokat készített, majd grafikákat, 1904-ben pedig már reklámplakátokat tervezett hatalmas sikerrel. A következő évben úgy döntött, hogy a művészet európai központjába, Párizsba költözik. Kint is képezte magát, mellette pedig nívós párizsi képes újságoknak vitte be a rajzait, karikatúráit. Azonnal szerződtették. A L’Assiette au Beurre nevű, közismert szatirikus hetilap nyomban egy különszámot is készített Vadász Miklós karikatúráiból. Pillanatok alatt Párizs ünnepelt művészévé vált, az emberek a francia főváros utcáin kacagva és gyönyörködve nézegették az újságot, amelyből három utánnyomás is készült, ugyanis pillanatok alatt elkapkodták.
Fotó: Le Rire/Arcanum/Vasárnapi Újság
Nagy siker volt ez, hiszen Párizs akkoriban a világ művészetének központjának számított, akit ott elismertek, egyenlő volt a világhírrel. Nap nap után hízelgő sorok jelentek meg Vadász Miklós művészetéről. íme egy mondat, amelyet nehéz lehetne fokozni: „Szeretjük, mert könnyű, mert kedves, mert művész, mert francia és magyar, mert megvan benne minden, amire évtizedeken keresztül vágyakoztunk.” Itthon is rajongtak érte, a tehetségét méltatva a legkevesebb volt, hogy hozzá fogható illusztrátor és grafikus nem született még Magyarországon. Az sem volt meglepetés, hogy Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk ünnepelt írója a kiadóval egyeztetve Vadász Miklóst kérte fel 1911-ben, hogy a sikerregény következő kiadásánál a neves művész készítse el az illusztrációkat. Itt is sikert aratott, mint ahogy a lapok írták: „Úgy rajzolta meg Molnár Ferenc hőseit, ahogy a lelkünkben élnek.”
Aztán kitört az I. világháború. Vadász Miklós nem fegyverrel, hanem ceruzával ment a frontra, Az Est nevű napilap felkérésére küldte haza az olykor megrázó háborús képeit. 1915-ben arra is lehetőséget kapott, hogy Ferenc József osztrák császárról és magyar királyról is rajzot készíthessen. A válaszlevelet, amelyet a bécsi udvartól kapott, az újságokkal is megosztotta: „Őfelsége méltóztatott hajlandóságát nyilvánítani arra, hogy a schönbrunni kastélyban Nagyságod előtt fél órát üljön. Kérem, tudassa velem, hogy körülbelül mily időpontban szándékozik e legfelsőbb engedelemmel élni? Aláírás: gróf Paar, lovassági tábornok.” A portrékép elkészült és nem meglepő, Ferenc József elégedett volt vele.
Később, az uralkodó halála után IV. Károlyról is készített festményt, de ugyanígy modellt állt neki Ferdinánd, bolgár király, itthon pedig neves írók és színésznők. 1926-ban aztán Amerikába kapott meghívást, hogy szép nőket fessen. A kikötőben újságírók tucatjai várták, a New York Times pedig a címlapon hozta, hogy aznap megérkezik a világhírű művész. Egy elegáns szállodába vitték, ahonnan azonban hamar el kellett költöznie, ugyanis még aznap tíz csinos, tehetős amerikai hölgy kopogott a szobája ajtaján, hogy készítsen róluk festményt. Vadászt zavarta a felhajtás és napok alatt arra is ráeszmélt, idegen tőle az amerikai életstílus, visszavágyott Párizsba és Budapestre. Habár temérdek pénz várt rá, fogta magát és felült a következő, Európába tartó hajóra. Senki nem értette, hiszen néhány hét alatt megkereshette volna több pompás villa árát is, mégis elhagyta Amerikát.
A pénz nem érdekelte. Így amikor kitalálta, hogy mi lenne, ha elkészülne a gramofon kicsinyített, hordozható mása, a testvérének, Istvánnak szólt, aki aztán le is gyártotta a Mikiphone-nak keresztelt kicsinyített gramofont és dúsgazdag ember lett belőle. A Mikiphone ugyanis világhírig jutott, Pesten is csak úgy kapkodták az előkelőségek. Aztán 1927 augusztusában, Vadász Miklós, csupán 43 évesen váratlanul meghalt. Mint utóbb kiderült, mellhártyagyulladást kapott, majd tüdőgyulladás következett. A párizsi kastélyában éjjel-nappal kilenc orvos adott szolgálatot, ám az életét nem tudták megmenteni. Az utolsó perceiben ott ültek az ágyánál a testvérei. Csak ők, ugyanis Vadász Miklós sosem házasodott meg és gyermekei sem születtek. Az utolsó gesztusa egy udvarias kézmozdulat volt a húga és a betegápoló felé, hogy most talán fáradjanak át a másik szobába, mert ezután csúnya pillanat következik. Átmentek, majd a híres festőművész és grafikus az utolsó levegővétel után örökre elhagyta ezt a világot.
Fotó: Fiumei úti sírkert
Vadász Mikós halála nem csupán Magyarországot, a nagyvilágot is megrázta. A jelentősebb külföldi lapok is megemlékeztek róla, s itthon is sorra születtek a nekrológok. Ahogy az egyik újság írta, Vadász Miklós „a szemével ízlelt, tapintott, hallott és szagolt. Ezt a szemet nem lehetett megvesztegetni.” A világhírű grafikust, illusztrátort, plakáttervezőt – akit elfeledtünk a hosszú évtizedek során – több ezer ember kísérte az utolsó útjára a Fiumei úti sírkertben. Ott temették el, mert még halála előtt úgy rendelkezett, nem Párizsban, hanem Budapesten szeretne örökre megpihenni.
Nyugodj békében, Vadász Miklós!
