Habár Magyarország egyik leggazdagabb embere volt, önként harcolt négy évet az I. világháborúban. Ő az FTC legendás elnöke, a dúsgazdag likőrgyáros, Gschwindt Ernő, akit ereje teljében ragadt el a halál.
Német származású, katolikus nemesi családban látta meg a napvilágot 1881 szeptemberében. Tegyük hozzá, dúsgazdag famíliában, hiszen az édesapja tulajdonában volt a nagy hírű Gschwindt szesz-, élesztő-, likőr- és rumgyár. A fiú a legjobb iskolákba járhatott. Pesten bölcsészetet hallgatott, majd a heidelbergi egyetemen tanult kémiát, mellette pedig a kereskedelmi akadémiát is elvégezte. Tudatosan készítették fel arra, hogy egyszer átvegye a gyár irányítását ő pedig örömmel tett eleget az apai akaratnak, főleg, hogy érdekelte is a szakterület. Hamar látszott, anyagi gondjai sosem lesznek. 1901-ben például az apja révén egy Baross utcai hatalmas bérház került a 20 éves Gschwindt Ernő tulajdonába, majd a József körút 58. szám alatti és a Károlyi út 14. számnál található bérház is a nevére került. Egy ilyen bérházban akkoriban száz-százhúsz lakás volt, s mindegyiket kiadták.
1907-ben aztán, 26 éves korában átvette a gyár irányítását. Addig jobbára autóversenyzőként került be a neve az újságokba, a Fiat típusú gépkocsijával számtalan túraversenyt nyert, például a Tátrától Fiuméig tartó viadalt is. Az autósport akkoriban kifejezetten luxusnak számított, gondoljuk csak el, hogy csupán néhány éve jelentek meg az első autók, s Magyarországon sem sok furikázott belőlük. Pesten például csak a tehetősek engedhették meg maguknak a gépkocsit, s ekkoriban nem volt több kétszáznál a városban. Ha feltűnt egy, az emberek megbámulták az utcán. Később a szerelem is rátalált Gschwindt Ernőre és elvette feleségül dr. Tőry Gusztáv igazságügyi államtitkár Edith nevű leányát.
Aztán 1914-ben kitört a világháború. Gschwindt Ernő számára nem volt kérdés, hogy a harcmezőre megy, ahol négy évet szolgált és több harcban is részt vett. Pedig talán elérhette volna, hogy megússza a besorozást, ám ő inkább önként jelentkezett katonának, úgy érezte, meg kell védeni a hazáját. A háborút aztán túlélte élve, visszatért a likőrgyárba és a munkájának köszönhetően a cég kiemelkedő eredményeket ért el. Ferencvárosi kötődésűként és a helyi labdarúgócsapat tehetős szurkolójaként elvállalta 1923-ban, hogy ő legyen az FTC elnöke. Ritka kivételként, szinte mindenki rá gondolt a klubnál, amikor elnököt kerestek. Meghaladta a korát. Amikor 1924-ben például a magyar-válogatott csúfos, 3:0-s vereséget szenvedett Egyiptomtól a párizsi olimpián, Gschwindt volt az első, aki kijelentette, ideje, hogy bevezessék Magyarországon a profi futballt. Úgy érezte ugyanis, eljött az idő, hogy az amatőr és a profi sport szétváljon, ebben látta a játék hazai fejlődésének garanciáját. Pénzt is áldozott rá, nem véletlen, hogy a profi státusz bevezetése után a Fradi is szárnyalt. 1929-ben mégis a lemondását fontolgatta, ám meggyőzték a maradásról.
Fotó: Wikipedia
Kritikus volt, 1930-ban például kijelentette, a magyar sport legnagyobb veszedelmének tartja a primadonnakultuszt, azt, hogy a játékosokat mai kifejezéssel illetve, túlsztárolják. 1931-ben aztán mégis lemondott, bár a csapat meccseire ugyanúgy kijárt. A lemondásakor rá jellemző módon még kifizette az együttes dél-amerikai túráján felhalmozott tetemes tartozást, aztán vette a kalapját. Volt munkája bőven, hiszen a likőrgyára már számtalan vidéki helyszínen megtelepedett. Dúsgazdag ember lett, olyannyira, hogy egyes számítások szerint egy időben Magyarország 10 leggazdagabb embere közé tartozott. Gazdag volt, de nem fukar, rendszeresen jótékony célokra is áldozott a pénzéből.
Boldogan, gondtalanul élt a feleségével és a három gyermekével (két lányuk és egy fiúk született), amikor 1932-ben 51 éves korában váratlanul rosszul lett a Velencei tónál található villájában. Magas láz gyötörte így végül egy pesti szanatóriumba szállították. Ott aztán az orvosok megállapították, hogy egy tályog miatt súlyos vérmérgezést kapott, s sajnos menthetetlen az állapota. Mikor örökre lecsukta a szemét, az ágyánál ott volt a felesége és a gyermekei is. Mindenkit sokkolt Gschwindt Ernő halálhíre. A gazdaságot, a politikát és a sportot is. Sokkolt, hiszen rengeteg terve volt. Sokan azt is biztosra vették, hamarosan a labdarúgáshoz, a kedvenc sportágához is visszatér vezetőként és a gyárnál is folyamatosan arra törekedett, hogy újdonságokkal lepjék meg a vásárlókat. Mindenki úgy gondolta, Gschwindt Ernő még hetvenévesen is ott lesz a gyár élén, ehhez képest a sors másképp döntött…
Fotó: Fiumei úti sírkert
A Fiumei úti sírkertben tartott temetésén rengetegen voltak, a sírhoz pedig a koporsót a Fradi futballistái vitték könnyek között. Ott volt a szomorú eseményen Brüll Alfréd, a rivális MTK 56 éves elnöke és mecénása is. Ő a temetés végén a zöld-fehér játékosokhoz fordult és a következőt mondta elhaló hangon: „Nagyon sajnállak benneteket fiúk. Sokat veszítettetek. És látjátok, a ti elnökötök – mint mindenben – ebben is megelőzött engem…”
Nyugodj békében, Gschwindt Ernő!
