Ma Jávor Pállal emlegetnénk egy szinten, ha a hatalom úgy akarja. Ragyogó színész volt, de tönkretették a karrierjét miután 1942-ben nem volt hajlandó szakítani a zsidó származása miatt üldözött menyasszonyával.
Pataky Jenő nem tagadta meg a kedvesét, elvette feleségül, de ezért bűnhődnie kellett, egy ideig például csak szenesemberként dolgozhatott. Pedig minden olyan szépen indult. A könyvkötő apától és háztartásbeli anyától született kis Pataky hamar a színészet felé fordult. A legendás Ódry Árpád vette fel a színiakadémiára és egyből érezte, kincsre talált. Húszévesen a legtehetségesebb kezdő címet érdemelte ki Budapesten, majd kiküldték a bécsi filmhétre, ahol a jövő nagy filmsztárját keresték egy tehetségkutatón. Bent volt a tizenhét fős elitben, hollywoodi producerek zsebkönyvébe is bekerült a neve. Két évvel később már a hazai legnagyobbakkal forgatott együtt, Csortos Gyulával, Jávor Pállal, Tolnay Klárival.
Fotó: Fortepan/Bojár Sándor
Sokáig úgy tűnt, a II. világháború alatt sem törik meg a pályaíve, habár behívták katonának, ismert színészként nem került a frontra. A zsidótörvényeken elborzadt, de őt nem érintette, ám a hatása őt is utolérte. 1942-ben egy színészkamarai alkalmazott finoman jelezte neki: minden szép és jó, a rendszer támogatja a karrierjét csak hát… Csak hát belerondít a képbe, hogy a menyasszonya zsidó. Pataky egy percig sem gondolkozott, nemet mondott és később el is vette feleségül a lányt. Mindez nem maradt következmények nélkül, 1943 januárjában kirúgták a Nemzeti Színházból. A rendszernek kellett volna a jóvágású, népszerű fiatal színész, ezért időközönként rákérdeztek nála, meggondolta e magát, sőt, volt, hogy felfüggesztették a tiltását is. Az idegőrlő zsarolás egészen a háború végéig tartott.
Pataky ekkor úgy gondolta, végre nyugalmas évek következnek. Nem így történt. A Rákosi-rendszer ugyanis egyre-másra elbocsátotta azokat a színészeket, akik a Horthy-rendszerben filmvásznon szerepeltek. Ő is így járt. Ekkor döntötte el, hogy elhagyja az országot, ám a disszidálás kudarcba fulladt, rövid időre börtönbe is került, onnan kijőve pedig csak szenesemberként engedték elhelyezkedni. Mindez szürreális jelenteket szült. A szenesemberektől ugyanis nem szoktak autogramot kérni, Patakyval viszont rendszeresen előfordult, hogy aláírást kértek a szén lepakolása után. Tizenhárom év után aztán 1956-ban visszatérhetett a Nemzeti Színházhoz, de nem sokáig maradt. A forradalom idején nyilvánosan hangoztatta, hogy örül a rendszer szétesésének, ezért a megtorlástól tartva (volt már rutinja) a feleségével együtt Párizsba szökött. Ott végre nyugalomra talált, kezdetben revükben lépett fel, majd musicalekben (volt olyan, amelynek több, mint ezer előadáson ő volt a címszereplője), ám végül felhagyott a színészkedéssel és az üzleti életben helyezkedett el.
Csak 1978-ban, huszonkét évvel a disszidálása után léphetett ismét magyar földre, majd 1983-ban újra a Nemzeti Színház tagja lehetett. Visszatérhetett oda, ahonnan 1943-ban a menyasszonya származása miatt kirúgták és ahonnan 1956-ban inkább távozott a börtönbüntetéstől tartva. Pataky Jenő végül 1996-ban, 81 éves korában halt meg Budapesten.
A sírjánál jó barátja, Sinkovits Imre mondta a gyászbeszédet, akit szintén meghurcoltak az 56-os forradalom miatt. Pataky egykor szenesemberként dolgozott, Sinkovits pedig csak játék-fröccsöntőként helyezkedhetett el a forradalom leverése után. Ő aztán tényleg át tudta érezni Pataky sorsát, aki legendás filmsztár lehetett volna, ha szakít az üldözött menyasszonyával. Nem tette meg. Így nem filmsztárként, hanem gerinces emberként emlékezünk rá. Talán nagyobb kincs…
Nyugodj békében, Pataky Jenő!
