Egy izgalmas bűnügyről beszélt Budapest 1924 decemberében, kiderült ugyanis, hogy a híres színésznő, Fedák Sári szobalánya nem kevesebb, mint százmillió korona értékben lopott el ékszereket az új gazdájától.
Meghökkentő hír volt, hiszen a szép, karcsú nőt akarta mindenki szobalánynak, hiszen Fedáknál szolgált korábban, ráadásul a színésznő egy dallal is reklámot csinált neki, a „Fedák Sári szobalánya vagyok” című szerzeményt imádták a pestiek. Ehhez képest…
A Mazurkievics Stefánia névre hallgató hölgy hosszú ideig szolgált Fedáknál, s mikor elkerült tőle, egy jól menő ügyvéd, dr. Halász Miklós családjánál kapott munkát. A férfi az esti összejöveteleken büszkén mutatta be a hölgyet, s nem felejtette el megemlíteni, hogy kinél szolgált korábban, sőt, a dalocskát is örömmel dúdolta. Aztán eljött 1924 decembere. Az ügyvédnek eszébe sem jutott, hogy mégsem csinált jó vásárt, mikor Fedák szobalányát szerződtette. Azon a bizonyos napon a család az ügyeit ment intézni, Mazurkievics Stefánia (aki a források szerint Temesváron született) pedig otthon maradt a nagypolgári lakásban. Mint utóbb a detektívek számára is kiderült, régóta tervezet a rablást, főleg, mert hónapokkal korábban a városligeti cirkuszban megismerkedett egy Mazeppa névre hallgató lovassal.
Stefániának nagyon megtetszett a férfi, ám szégyellte, hogy csak szobalány, ezért Herendy Mária grófnőként mutatkozott be. A lovas boldog volt, hogy egy grófkisasszonynak udvarolhat, ám nem értette, miért nem találkozhatnak többet és miért nem mutatja be a családjának az újdonsült szerelme. Mivel Mazurkievics Stefánia attól tartott a bizonytalanság miatt az udvarlója visszakozik, így azt találta ki, hogy ellopja az ügyvéd feleségének csodás ékszerkollekcióját, az érte kapott pénzből pedig külföldre szökik a férfivel.
Mikor az ügyvéd és a családja eltávozott otthonról, feltörte a szekrényeket és a méregdrága, százmillió koronát érő ékszereket és a mellettük talált pénzt magához vette. A pályaudvarra sietett, ahol már várta az udvarlója és meg sem álltak Hamburgig. Az olasznak persze nem mondott semmit, csak azt, hogy utazzanak el kettesben.
Aztán hamarjában kiderült, mégsem olyan nagy a szerelem Stefánia szívében, vagy csak ráérzett a rablás ízére, ugyanis mikor az udvarlója Hamburgban elment a bérelt szobájukból, az összes értékét magához vette és meg sem állt Párizsig. Mindezt utólag azzal indokolta, hogy becsapottnak érezte magát, mert a férfi artistakönyvéből kiderült, hogy nem is Mazeppa a neve, hanem Rosenberg Adolf. Amit szabad Jupiternek…
Párizsban aztán maradt a grófnős mese, annyival kiegészítve, hogy egy elszegényedett előkelőség valójában, így hamar befogadta egy jómódú család társalkodónőnek. A csaló szobalány könnyedén el tudott helyezkedni, mert németül és franciául is remekül beszélt, tudatosan képezte magát az idők során. Aztán Párizsban is magára hagyták a házban, ő pedig meglépett a ház úrnőjének kétszáz millió korona értékű ékszereivel. Ezek után már nem csak Budapesten és Párizsban körözték s ez lett a veszte. Hónapokkal később éppen Rómában, egy elegáns szálloda halljában pezsgőzött az alkalmi társaságával, amikor egy olasz rendőr felismerte a körözési kép alapján és már kattant is a bilincs. A szobalánynak eszébe sem jutott, hogy a budapesti és a párizsi rablás miatt Olaszországban felismerhetik, így rendszeresen partikat tartott.
Az elfogása után derült ki az is, hogy valójában nem a kacifántos Mazurkievics Stefánia a neve, hanem Kikkas Annának hívják. Az olaszok kiadták Párizsnak a csaló álgrófnőt, akiről a továbbiakban már nem írtak a lapok. A hölgyről nem tudunk azóta – valószínűleg elnyerte méltó büntetését a rablások miatt – a Fedák-féle sláger viszont fent maradt: „Az állásom kincsesbánya/ én vagyok a Fedák Sári/Fedák Sári szobalánya.”
