Önállóság. Kulcsszó a felnőtté válás közben. Egy szükséges vezérlőelv az életben. Beszélünk róla, de a legjobb lenne, ha a témára nyitott összes fiatal meghallgatná Mr. Keatinget. Vagyis Robin Williamst.
Aki látta az 1989-es, Peter Weir rendezésében bemutatott filmet, a Holt költők társaságát, az rajongással beszél róla azóta is. Persze elsősorban azok, akik fogékonyak a lelki folyamatokra, a szépségre, a romantikára, a mélységre és a bátorságra. Bátorságra ahhoz, hogy az ember valóban önmaga legyen. Új irodalomtanár érkezett az iskolába. A dátum 1959 és az iskola, a Welton Akadémia bizony szigorú intézmény. Ott aztán nincs helye a vadhajtásoknak, lenyisszantják őket metszőollóval. Az iskola fő alapelvei a hagyomány, a becsület, a fegyelem és az érdem. Jelszónak sem utolsó valamennyi, hát még akkor, ha a tanári kar tagjai mindezt meg is követelik. Vasszigorral.
Csakhogy Mr. Keating ahogy belép a kapun, hoz magával valami egészen mást is: a gondolat szabadságát. Robin Williams Mr. Keatingnél is Mr. Keatingesebb. Mintha ezt a szerepet rá, neki írták volna. Lúdbőröztető, ahogy mosolyogva vagy épp álmodozó arckifejezéssel beszél az életről. Tökéletes filozófus, nem kell nekünk Platón, Kierkegaard, elég csak őt, ezt az imádnivaló irodalomtanárt hallgatni, és azt gondoljuk, azt érezzük közben, hogy minden fontosat elmond nekünk az életről. Alapfilm a Holt költők társasága. Olyan alapfilm, mint ahogy alapmű az Utas és holdvilág Szerb Antaltól. Valamennyi tizenévesnek látni és olvasni kell, mert sokat ad és sokat mond. Robin Williams az öröklét felé lépett ebben a filmben.
Az 1951. július 21-én, Chicagóban született színész felmenői között volt angol, walesi, ír és francia is. A michigani Bloomfield Hillsben nőtt fel, ott tanult, aztán a család Kaliforniába költözött és ott bontakozott ki igazán az ifjú Robin tehetsége. Az iskola egyik legjobb tanulójaként tekintettek rá és 1973-ban egyike volt annak a 20 diáknak, akik végül bejutottak a híres Juilliard iskolába. A színészet vonzotta leginkább. Már fiatalon improvizációs, humoros műsorokkal lépett fel, nagy sikert aratva. Pillanatok alatt felfedezték, és saját sorozattal lepték meg, amelynek az volt a címe: Egy úr az űrből. A moziban való debütálására a Popeye című filmig kellett várni, ez 1980-ban történt, majd két év múlva a Garp szerint a világ filmváltozatában mutatta meg, hogy zseniális drámai színész, nem csak a humor nagyágyúja.
Aztán jött a Jó reggelt, Vietnam! Ekkor jelölték először Oscar-díjra. S nem sokkal később bemutatták a Holt költők társaságát. Robin Williams folyamatosan szerepelt, könnyű és kevésbé vidám alkotásokban mutatta meg utánozhatatlan képességeit és 1997-ben bemutatott Good Will Huntingban a kritikusok szerint élete legjobb alakítását nyújtotta, amiért aztán a következő évben megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó Oscart. Robin Williamsre úgy gondol mindenki, mint egy bölcs, nyugodt, kiegyensúlyozott, humoros ember. Mint aki pontosan tudja, mit akar és mit vár el az élettől. Hogy honnan indult, és hová, melyik irányba halad. Könnyen ítélkezünk.
Könnyen helyezünk valamilyen skatulyába embereket. A népszerű színész egész életében kereste a belső harmóniát és a boldogságot. De illúziót kergetünk valamennyien, amikor ezeket az érzéseket kutatjuk? Nos, Mr. Keating ott, abban az iskolában talán könnyebben megadta volna a választ erre a kérdésre, mint Robin Williams a valóságban. Háromszor nősült. A legjobb barátja Christopher Reeve volt. Ifjú korukban együtt tanultak és a kapcsolatuk később is megmaradt. A korábban Superman-ként is szerepelt kiváló színész aztán súlyos lovasbalesetet szenvedett, lebénult, és onnantól kezdve kerekesszékbe kényszerült. Robin Williams kitartott mellette, rendszeresen látogatta és azzal próbálta visszacsempészni az életkedvét, hogy eljátszott neki például egy különc orosz orvost. A testileg és lelkileg padlón lévő, egykoron bivalyerős Reeves akkor azt mondta: „Ekkor nevettem először a balesetem óta.” Aztán 2004-ben elhunyt.
Három évvel később Robin Williams elveszítette idősebb bátyját, aki egy hónappal a szívműtétje után halt meg. Kevesen tudják, de Robin Williams sokáig a kábítószer rabja volt. Ám a sok tragédia és a nagyon is érzékeny lelki alkata miatt később ismét kábította magát, de ekkor már az alkoholhoz menekült. Ekkor azt írták róla: „Húsz év józanság után Robin Williams azon kapta magát, hogy újra inni kezdett és úgy döntött, hogy megelőző intézkedéseket tesz saját és családja jóléte érdekében.”
Nem sokkal később szívproblémákkal vitték kórházba. Sőt, műteni kellett az egyik aortabillentyűjét. De ez már az utolsó előtti jelenet volt a drámában. 2014. augusztus 11-én a személyi asszisztense találta meg Robin Williams élettelen testét, amely egy övre felakasztva lógott a hálószobájában. A rendőrség szerint semmi nem utalt idegenkezűségre. A színészt öngyilkossága előtt súlyos depresszióval kezelték. Később arról írtak, hogy Robin Williams Parkinson-kórtól szenvedett, ám ezt a boncolás eredményére hivatkozva megváltoztatták, Lewy-testes demenciára. Mindezek együtt kergették a halálba… Mr. Keating lebeszélte volna az öngyilkosságról Robin Williamst. A Holt költők társaságának 7 tagja harcolt volna ért – ahogy tette azt a csodálatos filmben. A valóságban azonban sajnos sokkal ritkább a vidám befejezés…
Nyugodj békében, Robin Williams!
