Ő szállította a márványt a Gresham-palota és a Klotild-paloták építésekor, de a Budavári Palota termeibe is a Seenger-féle, minőségi márvány került. De ki volt a századelő tisztelt kőfaragója?
Seenger Béla már fiatalon kőfaragóként dolgozott, s mikor elvette feleségül Kauser Saroltát, az apósa, Kauser János átadta a józsefvárosi műhelyét, amely a Stáció utca 75. szám alatt volt. Itt alapította meg a kőfaragással, építészeti munkákkal és síremlékek készítésével foglalkozó cégét 1872-ben, amely hamar kinőtte a helyet, s a Tavaszmező utcába költözött, ahol élete végéig dolgozott a híres kőfaragó mester.
Fotó: Arcanum/Magyar Iparművészet
Azt is tudni lehet, hogy kiváló kapcsolatot ápolt Thék Endrével, a neves asztalossal, aki később a Szent István-terem faburkolatait is elkészítette. Olyannyira jó volt a viszonyuk, hogy 1884-ben közösen vásároltak három józsefvárosi telket. Seenger Béla a politikába is belekóstolt, 1885-ben a környezete bíztatására elindult a budapesti képviselőválasztáson a VIII. kerületben. Mivel sokan ismerték a kőfaragó üzemét, nem csoda, hogy sokan szavaztak rá, pontosan 1394-en. Sokkal több voksot kapott, mint a városrész neves mecénása, Rökk Szilárd. Csak egy ember kapott nála több szavazatot, őt pedig úgy hívták: Jókai Mór.
Seenger Béla egyre több megrendelést kapott, jól ment az üzlet, így 1889-ben építési engedélyért folyamodott, hogy Budán, az Istenhegyen emeletes nyaralót építhessen. Ebben az évben a József utcában kezdett építkezésbe, egy háromemeletes házra kért engedélyt, évekkel később pedig a Lukács fürdő parkjában egy cukrászati pavilon felállítását kérvényezte. Aztán elérkeztünk 1896-hoz, amikor is a Kis-Rókus utcában nyitott gyártelepet. Seenger Béla családszerető ember volt. Azt is megírták a lapok, amikor a józsefvárosi plébániatemplomban a fiának, Seenger Viktornak tartották az esküvőjét, aki Császár Jolánt, Császár Jenő gőzmalom-tulajdonos lányát vezette oltár elé. A jeles eseményen a már említett Thék Endre volt az egyik násznagy. A kőfaragó Margit nevű lányát is egy, a malomiparban jeleskedő ifjúhoz adták, Schmidt Józsefhez, aki a Császár-féle gőzmalomcégben volt vezető beosztásban. Seenger Béla Ida nevű lánya sem házasodott rosszul, őt Hell István, miniszteri segédtitkár vette feleségül.
1903-ban írták meg a lapok, hogy Seenger Dalmáciában egy nagy márványbányát vásárolt. Innen kitűnő minőségű sárgásfehér márványt termelt ki, évente 250 tehervagonnal szállított belőlük Budapestre. A márványt 15-20 köbméter nagyságú tömbökben fejtették, s ha kellett, szétdarabolták. A szigetről a márványtömböket vitorláshajókkal szállították a fiumei kikötőbe, ami öt-tíz napig is eltartott, innen pedig vasúton vitték a magyar fővárosba. 1903-ban Ferenc József is kitüntette a kőfaragó mestert és bányatulajdonost, egyúttal császári és királyi udvari kőfaragó címet adományozott neki. Ugyanebben az évben az Országos Ipartestület aranyérmét is megkapta. Ekkoriban már hatszáz munkás dolgozott Seenger üzemeiben, és márványbányái voltak Siklóson, Gyüdön, mészkőbányái Pátyon és Piszkén, homokkőbányája pedig Sóskúton. Többek között ezekből a kövekből épült a Gresham-palota, a Zeneakadémia épülete, a Klotild-paloták, és nem utolsó sorban a Budavári Palotában és benne a Szent István-teremben is ott voltak a Seenger-féle kiváló márványtáblák.
Azt is feljegyezték, hogy a Budavári Palota krisztinavárosi szárnyánál a burkolásra 2000 köbméter sóskúti követ használtak fel, a Seenger-féle márványból pedig mindenhová jutott, a padlózat, az oszlopok, a kandallók és a miniatűr erkélyek is ebből készültek, és természetesen a Szent István-terem berendezésénél is a kiváló minőségű márványt használták fel. 1904-ben aztán egy szomorú eset miatt írtak a Seenger famíliáról. Történt, hogy a 27 éves fia, Béla, a család Agancs utcai villájának első emeletéről a mélybe vetette magát. Az újságok több variációt is felállítottak az öngyilkossági kísérlet kapcsán. Az egyik szerint amerikai párbaj részese volt korábban. Itt a felek golyót húznak és akié a fekete lesz, annak egy bizonyos idő után meg kell ölnie magát. A másik feltevés szerint szerelmi dráma állt a háttérben, Seenger Béla egy francia hölgyet szeretett volna elvenni feleségül, ám a családja nem támogatta. A fiú végül felépült a sérüléseiből.
Fotó: Arcanum/Magyar Géniusz
1905-ben hunyt el Seenger Béla. Csupán 53 éves korában érte a halál. Egy évvel korábban kezdődtek a szívproblémái, s hiába tettek meg mindent az orvosok, ahogy az újságok írták: „szívbaj sorvasztotta el” a kőfaragó mestert, aki az olaszországi Meránóban hunyt el. A holttestét hazaszállították, és napokkal később a Kerepesi úti temetőben, a mai Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra. A koporsó felett többek között Thék Endre is gyászbeszédet mondott, de ott volt Hauszmann Alajos, a Budavári Királyi Palota fénykorának építésze is.
A halála után a céget két fia, Viktor és Béla vette át, ám az idő folyamán eltűnt a vállalkozás a történelem útvesztőiben. A Tavaszmező utcai gyár épülete ma is megvan, azok a freskók is megmaradtak, amelyeket még Seenger egyik barátja, egy bizonyos Lotz Károly készített. Seenger Bélát viszont elfelejtettük. Többet érdemelne, hiszen számtalan híres budapesti épületben benne van a lelke, még a Budavári Palota újjászületett Szent István-termében is…
(További izgalmas, nosztalgikus cikkek a budai Várról és a megújuló Budavári Palotanegyedről a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldalán https://www.facebook.com/nemzetihauszmannprogram)
