Egy ember, aki „röptében fogta el a szót.” Következzék a hazai gyorsírás apostola, Hajnik Károly, akinek a gyorsírás jelentett gyógyírt a tragikus magánéletére.
1806 decemberében született Pozsonyban. Az édesapja, Hajnik Pál neves jogtudós volt, ám a kis Károly hároméves korában elhunyt. Az édesanyja, Markovics Antónia ettől kezdve egyedül nevelte a kisfiút, aki később az édesapját követve szintén jogi pályára ment. Talán azért is, mert úgy gondolta, az apja is ezt szerette volna. A gyorsírás már fiatalon izgatta, ám idővel a már ismert módszerek mellett saját technikát is kidolgozott rá.
Fotó: Wikipedia
1832-ben, 26 évesen debütált gyorsíróként a pozsonyi országgyűlésen és sokakat meglepett a jelenléte, ugyanis a gyorsírást akkortájt kevesen ismerték, csak hírből hallották, hogy vannak olyan emberek, akik pillanatok alatt papírra vetik a mondatokat. Az országgyűlésben örömmel látták, és nagy szükség volt rá, hiszen korábban hosszú ideig tartott, míg elkészülhettek a jegyzőkönyvek az ülésekről. Hajnik Károly mindenki elkápráztatott a gyorsaságával. Idővel nem csak a pozsonyi, az erdélyi országgyűlésnek is dolgozott, tegyük hozzá, kevéske honoráriumért. Aztán Beszédtár néven kiadta az erdélyi országgyűlés „szövegkönyvét”, ám hiába reménykedett benne, hogy sikeres lesz a vállalkozása, 890 pengőt vesztett a kiadáson.
Az érdektelenség megviselte, ám nem adta fel az álmait, például azt, hogy a gyorsírást mások is elsajátítják. Ezért 1843-ban hirdetést adott fel a lapokban: „Gyorsírásban ingyen tanítást kaphatni Hajnik Károlynál Pesten, Váczi utcza, Kolb-ház 438ik szám alatt 2dik emelet.” Sokan jelentkeztek, egy újság meg is említette ezzel kapcsolatban, hogy a „gyorsírást megtanulni vágyó fiatalok egész nap lefoglalva tartják. Nem volna e czélszerűbb, ha bizonyos órákat határozna meg H. úr, melyekben tanítványainak egyszerre adna oktatást.” Sokan már azt furcsának tartották, hogy gyorsíró-tanfolyamot indított, hiszen ezzel csak magának nevelte fel a konkurenciát. Azon pedig végképp elcsodálkoztak az emberek, hogy Hajnik egyetlen fillért sem kért a tanításért. Ezek az emberek csak a lényeget nem értették. Hajnik Károlyt ugyanis semmi más nem vezérelte csak az, hogy itthon is teret hódítson a gyorsírás. Amikor Kossuth Lajos gyorsíró-versenyt hirdetett, természetesen ő is elindult. A szöveget maga Kossuth diktálta a versenyzőknek, s nem meglepő, az értékelésnél Hajnik kapta a legnagyobb elismerést.
Fotó: Arcanum/Képes Újság
Közben a szerelem is rátalált, s 1843-ban vette el feleségül a fiatal Zendy Etelkát. Mindenki azt gondolta, hosszú közös élet vár rájuk. Ehhez képest, három évvel később, csupán 23 évesen elhunyt a kedvese. Hajnik Károly összeomlott, de aztán inkább a munkába temetkezett. Nem sokkal később kitört az 1848-as forradalom. Hajnik nem harcolt fegyverrel, de segítette a magyar kormány munkáját, és senki sem csodálkozott, mikor erdélyi kormánybiztossá nevezték ki. Az év májusában Klapka György társaságában például Kolozsvárra utazott, onnan Marosvásárhelyre és Székelyudvarhelyre. Mindkét helyen roppant lelkesedéssel fogadták őket s a „vitéz székelyek esküvel ígérték nekik, hogy a hazáért utolsó csepp véröket is feláldozzák.” Ebben az évben gyorsíróként ott volt az erdélyi országgyűlésen és őt bízták meg azzal, hogy Pestre vigye a hírt az Unió megszületéséről. Ne feledjük, akkoriban az újság volt a leggyorsabb információs eszköz.
De visszatérve Hajnik Károlyhoz. A levert szabadságharc után több okból is visszavonult. Részben csalódottságában, részben pedig azért, mert magyar országgyűlés nem lévén, a munkájára sem volt már szükség. Éveken át egy könyvesboltban dolgozott, majd megalkotta a Vasárnapi Könyvtárat, amely név alatt irodalmi műveket adtak ki. Idővel a Magyar Sajtó szerkesztője is lett, ám erről a pozícióról 1862-ben, időlegesen lemondott az egészségi állapota miatt. A helyét Jókai Mór, a neves író foglalta el. De ugyancsak hosszú ideig szerkesztette a Hírmondó és a Képes Újság című lapokat is.
Fotó: Fiumei úti sírkert
Később, mivel nem érezte jól magát, a csodás fekvésű Badacsonyba költözött és ott élt elvonulva, majd 1865-ben visszatért Pestre. Nem sokkal később azonban „sorvasztó betegségbe esett”, s többi hónapnyi szenvedés után, 1866 szeptemberében hunyt el Budán. Csupán 59 évesen. A gyorsírás volt a szenvedélye, a magánélete azonban tragikusan alakult, az első felesége után ugyanis a második is meghalt, s a két gyermekével maradt magára. A Németvölgyi temetőben sokan búcsúztak Hajnik Károlytól. A temetőt aztán felszámolták, s 1963-ban a Fiumei úti sírkertbe vitték át a síremlékét. A halála előtt több újság is méltatta, az egyik tollforgatónak pedig talán a legszebben sikerült megfogalmaznia a gyorsírást, Hajnik Károly életének értelmét: „Gyönyörű mesterség, mely röptében fogja el a szót.”
Nyugodj békében, Hajnik Károly!
