Zita bárónő, kérem… És Zita bárónő mosolyogva válaszolt. Ha kellett kacér volt, ha a helyzet úgy hozta, visszafogott úrinőként viselkedett, s egyszerre volt megközelíthetetlen és csábító.
A férfiember elragadtatással nézte az arcát, a nőiességét, a kisugárzását. Azt írta egyszer róla valaki: fanyar szépség. Vajon mit jelent ez? Mit takar ez a jelző és vajon illett e valóban Szegedi Erikára? Arra a művésznőre, aki a hatvanas, hetvenes évek kiemelkedő színészgenerációjának volt a tagja. El voltunk kényeztetve. A legvidámabb barakk lakói gazdagok voltak – még ha nem is anyagi értelemben. Mert az ember örült, ha hosszú várakozás után új építésű házgyári lakásba költözhetett, fel a hetedikre, ahol már volt fürdőszoba. Már csak be kellett fűteni. S megvolt ennek a diszkrét bája, a különleges hangulata, különösen azok számára, akik szoba-konyhát, szuterénlakást vagy albérletet hagytak ott az első igazi saját otthonért.
Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal
De a legvidámabb barakk, ha jólétről nem is, a szórakozásról gondoskodott. Fantasztikus futballmeccseket játszottak a Népstadionban, aki pedig kultúrára vágyott, csodálatos színészeket láthatott bármelyik hazai teátrum színpadán. Az volt a magyar film- és színháztörténet fénykora. Nem volt könnyű kedvencet találni, annyi zseniális művész szórakoztatta a nagyérdeműt. A több műszakban dolgozó férfiak, ha épp nem a Vasas–Fradi, vagy a Honvéd–Dózsa rangadóról beszélgettek, akkor nem is lehetett más a téma, minthogy melyik dívát, primadonnát, szépséges színésznőt hívnák meg örömmel a Margitszigetre sétálni. Béres Ilonát? Pécsi Ildikót? Törőcsik Marit? Tordai Terit? Ruttkai Évát? Esetleg Szegedi Erikát? Különleges szépségek – különleges tehetségek.
Zita bárónő, kérem… A Bors című sorozatban is élmény volt nézni Szegedi Erika játékát. Hatással volt a nézőre, s nem csak a férfiakra. Pedig könnyű műfaj volt az, a Bors epizódjai felhőtlen szórakozást jelentettek. Szegedi Erika akkor már korszakos egyéniségnek számított, megannyi címszereppel a háta mögött. A Budapesten született színésznő gyerekkorában egyébként egészen másról álmodozott, minthogy majd egyszer Zita bárónőt kell megformálnia egy magyar kalandfilm-sorozatban. Balerinának készült. Fel is vették a sugárzó szépségű ifjú hölgyet, ám ott és akkor érte az első komolyabb trauma. Talán fel sem fogta mi történik vele és körülötte, merthogy néhány pillanat alatt törték össze az álmait, amikor egyszer csak közölték vele: nem alkalmas a balettpályára. Az indok pedig valami egészen sajátságos volt. Azzal érveltek, hogy majd túl magasra nő, és ezért nem lehet belőle táncos. Ezért nem formálhatja meg a Hattyúk tava valamelyik szerepét, nem mutathat be légies mozdulatokat az Operaház kultikus színpadán.
Fotó: Arcanum/Tükör/Film Színház Muzsika
S ilyenkor vagy összezuhan, magába roskad és világfájdalmat érez az ember, vagy azt mondja összeszorított fogakkal, abbahagyva a sírást: azért is megmutatom! Megmutatom a világnak, és mindenkinek, hogy mi lakozik bennem. Nos, Szegedi Erika szerencsére az utóbbi megoldást választotta. 1960-ban felvették a színművészeti főiskolára, ahol Pártos Géza osztályában tanulhatott. A diploma megszerzését követően egy évadot eltöltött a kecskeméti Katona József Színházban, aztán 1965-ben hazatért. Nincs erre jobb, erre találóbb kifejezés. A Vígszínház lett az ő igazi otthona. Közel ötven évet töltött el a legendás teátrumban és 2013-ig megszámlálhatatlan karaktert formálhatott meg. Játszott Shakespeare, Dosztojevszkij, Katona József, Szomory Dezső, Móricz Zsigmond, s még sok-sok kiváló szerző művében. S közben mintegy harminc filmben és tévéjátékban játszott. Lubickolt a szerepekben. Egyszerre volt szép, légies.
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás
S a filmek. Fábri Zoltán rendezte a Nappali sötétséget, amelyben még 1963-ban Ágnes szerepét osztotta rá. Ugyanabban az esztendőben Makk Károllyal dolgozhatott, s talán néhány évvel később a Krúdy Gyula novellájából készült Szindbádban nyújtotta élete egyik legmarkánsabb, legmélyebb alakítását. Jászai Mari-díj volt a jutalma. A második férje egyben kollégája is volt. Sára Sándor Kossuth-díjas filmrendező. Lányuk Sára Júlia is a filmszakmában maradt, az ő nevéhez is több rendezés fűződik, például 1997-ben, amikor Apa győz címmel forgatott filmet – melyben szerepet kapott édesanyja is.
Szegedi Erika tavaly májusban hunyt el. Örökre elaludt, de itt hagyta nekünk az életművét. Az a színésznő, aki napra pontosan 82 éve született…
Nyugodjon békében!
