SÁRMOS ÚR LETT A LINDA EMŐDI TAMÁSÁBÓL: SZEREDNYEY BÉLA ÉLETE

Olyan volt nekünk Emődi Tamás, mintha a barátunk, az osztálytársunk. Néztük őt hétről hétre a Lindában és olykor irigyeltük.

Mert izgalmasnak tűnt taxisofőrként Zsigulival száguldozni a nyolcvanas évek Budapestjén. Mert már nyüzsgő volt akkoriban az éjszakai élet, ilyen bár, olyan éjszakai klub, meg diszkó. És ott volt neki ugyebár Linda, pontosabban Görbe Nóra, a fiatal, csinos rendőrlány, akiért még inkább irigyeltük. Szerednyey Béla 26 esztendős volt, amikor 1984-ben bemutatták a Linda-sorozat első részét. Onnantól kezdve, a jóképű, sokszor mosolygó fiatalember az ország egyik kedvence lett. Nem csoda, a Linda hatalmas sikert aratott. A fiatal Szerednyey Béla alighanem édesapja sugallatára lett színész. Mert az apukája vezette egykoron a Budapesti Csokoládégyár irodalmi színpadát, ő hívta oda a korszak legjobb, legnépszerűbb színészeit, és ő volt az, aki megadta a saját gyermekének is a lehetőséget, hogy a világot jelentő deszkákra álljon.

Különleges a Szerednyey-család története. Szerednyey Béla apai nagyapja a II. világháborút megelőzően ezredesi rangban szolgált. Fess volt az egyenruhájában, biztos megélhetést biztosított családjának, csakhogy a háború után a „népi hatalom” kitelepítette az egész famíliát a szabolcsi Dombrádba. S ez nem csak azzal járt, hogy elvették a rákosligeti házukat, a Szondi utcai lakásukat, nincstelenné téve őket, hanem azzal is, hogy jókora bélyeget ragasztottak valamennyiük homlokára. De szívós emberek alkották ezt a családot, és az édesapja az 1956-os forradalom után, amikor először jöhetett vissza Budapestre, meglátott egy Üllői úti ház második emeleti lakásán egy hatalmas lyukat, amelyet gyaníthatóan bomba vagy gránát okozott. Két idős hölgy élt ott, akikkel megbeszélte, hogy befalazza a tátongó lyukat, cserébe viszont engedjék meg, hogy a feleségével oda költözzön a nagy lakás egyik szobájába. Megegyeztek.

Így került vissza a fővárosban a család, amelyről részletesen mesélt Szerednyey Béla az Origón megjelent interjúban. A későbbi színész édesanya épp terhes volt Béla bátyjával, aki születése után sajnos mindössze másfél évig élt. Az édesapa közben a Budapesti Csokoládégyárban kapott munkát. Csinált ő mindent, csakhogy fizetést kapjon. Az évek teltek, és olyannyira elégedettek voltak vele, hogy végül osztályvezetőnek is kinevezték. Béla fia a gyár irodalmi színpadán kóstolhatott bele a színészmesterségbe, és kapott egy olyan élményt, amelyet addig érlelt magában, amíg jelentkezett a színművészeti főiskolára. Második nekifutásra fel is vették. Addigra már túl volt a Nemzeti Színház stúdióján, és egy közös fellépésen zseniális Kállai Ferenccel. És ebben a bizonyos stúdióban statisztaként már ott állhatott a színpadon, abban a Lear király című darabban, amelyben Básti Lajos, Major Tamás és Sinkovits Imre játszottak.

A tudásvágyára jellemző, hogy közben a barátjával, Eperjes Károllyal együtt magánórákat vett a legendás beszédtanártól, Montágh Imrétől. Később Montághról az Origónak így nyilatkozott: „Montágh Imre kiválóan parodizált, abból is sokat tanultam. Mindemellett tőle kaptam élete első gépkocsiját is, ami ugyan eléggé el volt rozsdásodva, de mégiscsak ingyen és bérmentve jutottam hozzá. bőven visszajött a leckék ára.”

A főiskolán Kállai Ferenc volt az osztályfőnöke. Harmadévesen már a Madách színház színpadán tapsolt neki a közönség. Több mint negyven éven át volt hűséges tagja és elismert művésze a Madách-nak. Megszámlálhatatlan mozi és tévéfilmben játszott, és vastapsot arató színdarabokban bizonyított. Első felesége kollegina volt, a gyönyörű Ladinek Judit. Aztán véget ért a házassága és otthagyta a Madách színházat is. Azt mondta: „Negyvenöt éven át havi harminc előadásom volt, elszaladt mellettem az idő, s azon kaptam magam, hogy nincs életem. Látótávolságba került a nyugdíj, amit komoly fordulópontként éltem meg, és ráébresztett, hogy már nem kellene ennyire a munka rabságában élnem. Innentől a szabadság az első és ennek érdekében mindent leredukáltam…” – mondta a váltással kapcsolatban később.

Később új társra, új szerelemre lelt, a nála 17 évvel fiatalabb cukrász, mézeskalácskészítő Szilvia azóta is fogja a kezét. Saját gyereke nincs, de Szilvia hozott magával egy fiút és egy lányt – őket pedig sajátjaként szereti. Az egykori kölyökképű Emődi Tomiból immár őszülő hajú, sármos úr lett. Szerednyey Béla túl a hatvanötön is hatással van a közönségre. Kiváltképp a hölgyekre…