Ha Beethoven, Bach, Mozart, Wagner és Vivaldi muzsikája még most, a XXI. században is hat, s a mindennapok része, akkor megkockáztatom, az ABBA zenéje 100 esztendő múltán is táncra perdíti, vagy jókedvre deríti majd a hallgatókat.
Ráadásul itt a világszenzáció: az ABBA néhány héten belül, november elején, vadonatúj lemezt dob piacra. A svéd együttes 40 év kihagyás után (érdemes leírni még egyszer ezt a hihetetlen számot: 40 esztendő…!) készített új stúdióalbumot, amelyet szerte a világon alighanem milliók és milliók várnak izgatottan. Egészen megdöbbentő adat: az ABBA a feloszlása után immár négy évtizeddel is elad évente hárommillió lemezt.
Mítosz és valóság. Mindvégig ezek jellemezték a zenekar életét. Mert kezdetben talán csak ők hittek abban, ők öten: Agnetha Fältskog, Benny Andersson, Björn Ulvaeus, Anni-Frid Lyngstad, no meg a menedzser, Stig Anderson, hogy meg sem állnak a világhírnévig. 1973. október 16-án esett meg, hogy Stig Anderson először írta le egy papírra azt a négy betűt, hogy ABBA. A történet szerint egy megbeszélésre volt hivatalos és már zavarta, hogy folyton ki kell írnia Agnetha, Björn, Benny, Anni-Frid keresztnevét így inkább csak a kezdőbetűket használt. Még talán ő sem remélhette tiszta szívből, hogy ez a négy betű később a mindenséget jelenti.
A mindenséget – és még annál is többet, a megszámlálhatatlan rajongók számára. Kevesen tudják, de az ABBA név akkor, a hetvenes évek elején már foglalt volt. No, nem egy rockzenekar, vagy egy futballcsapat birtokolta, hanem egy Svédországban is alig ismert halkonzerveket forgalmazó cég. Így aztán Stig Anderson gondolt egy merészet, felhívta a „halasokat” és arra kérte az igazgatót, hogy engedjék át nekik használatra a nevüket. Arról nem maradt feljegyzés, hogy összeült-e a kupaktanács valahol Stockholm külvárosában, de a végeredményt tudjuk: „Oké. Anderson úr, beleegyezünk, nevezhetik a zenekarukat ABBA-nak, de volna egy kikötésünk: csupán addig használhatják, amíg nem hoznak szégyent a fejünkre, mert hát minket bizony tisztelnek és elismernek a halpiacon…” A kérésük teljesült.
Az ABBA világmárka lett – híresebb bármelyik halkonzervnél. Svédországban amúgy valamit nagyon tudnak. Mert a svédek a könnyűzenében olyan előadókkal ajándékozták meg a világot, mint a Roxette, az Ace of Base, vagy a közelmúltban, hihetetlenül fiatalon elhunyt világhírű Avicii. De az ABBA az igazi ász. A kultikus, senkihez és semmihez nem fogható zenekar, amelynek tagjai már a közös munka előtt is az álmaikat kergették. Hazájukban népszerű, profi előadók voltak, Benny és Björn például saját zenekarában énekelt, Agnetha és Anni-Frid ugyanakkor szólókarrierrel próbálkozott.
Valamikor 1969-ben történhetett, hogy Benny és Björn felhagyva korábbi életükkel, közös utat választottak. Onnantól kezdve együtt csináltak mindent: dalokat írtak, felvételeket készítettek. Ekkor már mindketten ismerték Anni-Fridet, és Agnethát. Mi több, már két párról beszélhettünk, így aztán 1970 áprilisában már négyen utaztak el együtt Ciprus szigetére, majd valamelyik strandon, hirtelen ötlettől vezérelve egy rögtönzött koncertet adtak az ott állomásozó ENSZ-katonák előtt. Fergeteges sikert arattak, és ugyanabban az évben, novemberben egy Göteborgban rendezett fesztiválon léptek fel először úgy, hogy mind a négyen a színpadon voltak. Ám akkor még nem ABBA néven. Hivatalosan 1971-ben kezdték el a közös munkát. A dalokat Benny, a szövegeket Björn írta, de az „ötödik tag” Stig Anderson is tevékenyen részt vett az alkotói munkában. Olyannyira, hogy például az ő nevéhez fűződik minden idők egyik legnagyobb popslágere: a Waterloo.
Aztán felgyorsultak az események, jöttek a dalok, a még újabb szerzemények és már külföldön is kezdtek felfigyelni a sajátos hangzásra, a gyönyörűen megszólaló női vokálra, így aztán 1972-ben elhatározták, irány a világhírnév. Az ABBA első nagylemezének a Ring Ringnek a felvételeit 1972 szeptemberében kezdték meg, de még mindig nem volt hivatalos neve a formációnak. Végül 1973-ban írhatták le először programfüzetbe: fellép az ABBA. Amikor az együttes 1974 tavaszán a Waterloo című számmal megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált, szerte a világban megismerték a nevüket. A kislemezt 54 országban adták ki és több mint 5 millió példányban kelt el. Megszámlálhatatlan toplistát vezetett. Ám jöttek a kritikus hangok: egyslágeres zenekar lesz belőlük! Alaposan rácáfoltak mindenre. Mert az évek során olyan dalokat készítettek, amelyeket a mai napig játszanak a különböző rádiók, televíziók. A Honey, Honey, a So Long, a Dancing Queen, a Mamma mia, és még sorolhatnánk. A csúcs egyértelműen 1976 és 1980 közé tehető. S közben Björn és Agnetha, valamint Benny és Frida boldog házaséletet élt.
Néhány évig. Merthogy a két pár házassága finoman szólva is megromlott Björn és Angetha 1979-ben, Benny és Frida 1981-ben vált el. A két férfi pillanatok alatt újranősült, és külön életet élt. Az ABBA 1981-ben készítette utolsó stúdióalbumát, The Visitors címmel. Szomorú album ez, legalábbis a rajongók szerint. A párok szétválásáról, a szerelem elmúlásáról szól, és Anni-Frid ennek kapcsán akkor így nyilatkozott: „Amikor átéltél egy különválást, mint akkor, mindannyian, akkor ez a hangulat átragad a munkára. Valami eltűnt, ami annyira alapvető volt a dalaink örömében, ami korábban mindig ott volt. Egy kis szomorúság vagy keserűség színesítette az album elkészítését…”
S a történet látszólag a végéhez ért. Agnetha esztendők múltán így gondolt vissza erre az időszakra: „Az utolsó négy évben már borzalmas volt a helyzet. Amikor egy turné után 1982-ben újra stúdióba vonultunk, rájöttünk arra, nincs tovább. Két elvált pár nem tud úgy együtt dolgozni, hogy abban örömük is legyen…” Az ABBA tagok utolsó közös nyilvános megjelenése 1986 januárjában volt, ekkor egy akusztikus dalt adtak elő – aztán lehullt a függöny.
Egészen mostanáig. De az ABBA a tagok nélkül is tovább élt, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Mamma mia című, elementáris sikerű musical és mozifilm, na meg annak a folytatása. Mondhatni az ABBA időtálló, és sok-sok év, évtized, s tán évszázadok múltán is ott sorakozik majd a polcon Beethoven, Bach, Mozart, Wagner és Vivaldi muzsikája mellett. Ezért is várjuk kíváncsian a hamarosan megjelenő új albumot. Negyven évet kellett várni rá. Reméljük, megérte…
