ÉLTEM, VOLTAM, DALOLTAM: A 100 ÉVE SZÜLETETT SZENES IVÁN TÖRTÉNETE

A következő sírfelirat fogadja az emlékezőt: „Éltem, voltam, daloltam”. Szenes Iván, bár már nincs közöttünk, itt van velünk, bennünk, a hétköznapok sodrásában kitörölhetetlenül. Napra pontosan 100 éve született.

A Rezső téren felnőni kalandregény. A város szíve, lüktetése, magával ragadja az embert. Az élet sűrűje, ahogy mondani szokták, s a hely, mint egy bölcs tanító, úgy engedi útjára az új és még újabb nemzedékek tagjait. Szenes Iván is ott született 1924. április 25-én. Az édesapja, Szenes Andor, aki jogot végzett, majd újságíróként és szövegíróként dolgozott, gondoskodott a családról. A fia még gyerekként élte át az imádott apa halálát, mindössze 11 esztendős volt, amikor elvesztette őt. De ahogy nőtt, úgy lett egyre büszkébb rá, mert olvasott a munkásságáról, s ha valakivel összefutott az utcán, miközben hátba veregették, azt mondták neki, büszke lehetsz az édesapádra!

Kevesen tudják, Szenes Iván édesapja, Szenes Andor írta a Csipkés kombiné című slágert. Tudják, kombiné, kombiné, a csipkés kombiné… Mint ahogy a Szenesember című vidám jelenetet is, amely azért is különleges, mert az egyik főszerepét a zseniális Latabár Kálmán játszotta. A másik szereplőt pedig úgy hívták, Kormay Mariann. Igen, Szenes Iván felesége. Szenes Andor mindössze 36 éves volt amikor elhunyt, de a fia talán már gyerekfejjel megfogadta, hogy amit a drága szülője elkezdett, azt neki folytatnia kell. Így aztán ő is jogot tanult, majd szerzett kitűnő eredménnyel diplomát. Eleinte köztisztviselőként, majd újságíróként dolgozott, a Világosság című lapnál például a később irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre kollégájaként.

A szürke eminenciásból aztán ezerszínű művészember lett, olyan kreatív alkotó, akit nem csak a kortársai, de az utókor is megsüvegel. Szenes Iván elindult az álmok útján és 1949-től már a fővárosi Népszórakoztatási Intézetben dolgozott, majd nem sokkal később a legendás Vidám Színpad alapító dramaturgjaként kapta a fizetését. De lépett tovább, lépett és haladt megállíthatatlanul, a számára kikövezett úton. Négy évig az Országos Cirkuszvállalat Varieté osztályának és szabadtéri színpadának volt a művészeti vezetője. Majd a győri színház következett, a pesti József Attila Színház és ismét a Vidám Színpad, ahol kabarékat, színdarabokat írt a közönség nagy örömére. De ez a felsorolás körvonalaiban sem mutatja meg Szenes Iván valódi énjét. A vibrálót, az utánozhatatlant, a költőit, a szépírót, a zeneszerzőt. A slágergyáros kifejezés vele kapcsolatban csak óvatos bók. Mert így nevezték őt, és így nevezik a mai napig.

A fénye nem halványul, a dallamvilága nem vész a múlt homályába, a hangzása nem halkul, a hatása nem csökken. Mert Szenes Iván, aki különleges tehetséget kapott a Teremtőtől, az érzelmek kifejezésének tehetségét, szinte minden nap üzen nekünk. Valamelyik rádióadón, televíziós csatornán, egyszer csak felcsendül egy dal. Valamelyik dal a tekintélyes életművéből. Az ő gyermeke, az ő lelkének lenyomata. Van egy statisztika, amely szerint Szenes Iván Magyarország legtöbbet játszott szerzője. Egy másik adat újabb csodát mutat: a színházi adattárban regisztrált bemutatóinak a száma a négyszázat is meghaladta. De ezek is csupán statisztikák. A dalok helyette is beszélnek. Kicsit szomorkás a hangulatom. Nehéz a boldogságtól búcsút venni. Találkozás egy régi szerelemmel. Kicsi gyere velem rózsát szedni. Kislány a zongoránál. Nem csak a húszéveseké a világ. Mindegyik egy gyöngyszem.

Megszámlálhatatlan közönségkedvenc énekelte a szerzeményeit. S nem csak a táncdalfesztiválokon, a színházi életben is maradandót alkotott, és ne felejtsük, Hofi Gézának is korszakos dalokat írt. Szenes Iván az édesapjával ellentétben szép, hosszú életet kapott a sorstól. Nyolcvanhat esztendősen, 2010. szeptember 13-án aludt el örökre. A lánya, Szenes Andrea, aki újságíróként, pszichológusként, dalszerzőként sokszor szerepelt műsorokban, a mai napig ápolja édesapja emlékét. Ápolja, gondozza, életben tartja. És hogy Szenes Iván mit jelentett ennek az országnak, mit jelentettek a dalai nekünk, jól mutatja, hogy 2003-ban a Nem csak a húszéveseké a világ című műsor a közszolgálati televízióban lekörözte a kereskedelmi csatornákat.

Szenes Iván ma már újra együtt van az édesapjával. Akit 11 éves kora óta nem láthatott. Talán már egy-két slágert is írtak közösen odafent. Sőt, nem talán. Biztos…

Nyugodj békében, Szenes Iván!