A paródia királya mindössze 62 esztendőt kapott a sorstól. Mégis úgy érezhetjük, hogy teljes a karrierje. Angyal János hangján szólalt meg a hetvenes-nyolcvanas években minden fontos közszereplő. És nála jobban senki nem utánozta Kádár Jánost.
Valamiben a legjobbnak lenni. Talán ez járhatott az 1941 februárjában, Érsekújváron született Angyal János fejében is. Hogy mikor tudatosult benne, hogy különleges képességgel áldotta meg a Teremtő, nem tudni. Valószínűleg gyerekként, valahol egy grundon, a téren, a barátai között kezdett el viccelődni, hülyéskedni, másokat utánozni. Merthogy nála jobban senkit nem tudta megszólaltatni a szomszéd fiút, vagy a sarki hentest.
Fotó: Fortepan/MHSZ
Aztán a vidéki fiatalember összepakolt, feltöltötte a táskáját, no meg a lelkét és meg sem állt Budapestig. A naptárak 1962-őt mutattak, az ország ébredezett a levert forradalom utáni sokkból. A televízió is igyekezett legalább jókedvet, felhőtlen szórakozást csempészni az emberek életébe. 1962-ben aztán képernyőre került egy hihetetlenül népszerű műsor. Óriási ötlet volt összeterelni tehetséges embereket, akik népdalénekesként, zsonglőrként, füttyművészként, ki tudja milyen tehetséget magukban hordozva, egyszer csak megjelentek a színpadon. Óriási ötlet volt a Ki Mit Tud?, amelyben aztán Angyal Jánost szólították. Félszeg mosollyal meghajolt – hogy aztán elvarázsoljon mindenkit.
Kivételes utánzó-képességével azonnal a legnépszerűbbek közé emelkedett. Őt várta a közönség, miatta ültek le sokan a képernyő elé, már persze ahol egyáltalán volt televízió… A kulturális vetélkedő egyéb kategóriájában különdíjat kapott az akkor 21 esztendős fiatalember, de a nevét megjegyezte mindenki. Onnantól kezdve ahogy mondani szokták, sínre került az élete. S ő, az első osztályon utazva bejárta a világot, Moszkvában, New Yorkban és Montrealban is fellépett. Gyors karrier volt az övé, méghozzá egy olyan műfajban, amelyet addig itthon kevesen űztek.
„A paródia nem annyira fegyver, hanem karikatúra. Ha az előadó valakit bántani akar, az nem paródia…” Ezt mondta Angyal János évekkel később, amikor a titkáról kérdezték. Már persze ha titoknak lehet nevezni a tehetséget. Sorra kapta a felkéréseket. Dolgozott a Kamara Varietében, a Vidám Színpadon, és a Mikroszkóp Színpadon. Láthattuk őt kabaréjelenetekben a televízióban, szilveszteri műsorok fő attrakciójaként, és könnyed, lezser stílusa, sztárallűröktől mentes megjelenése hihetetlenül népszerűvé tette. Tulajdonképpen a hangjának köszönhetett mindent. Annak az orgánumnak, amellyel aztán nem csak a televízióban, hanem a rádióban is főszereplővé válhatott. S mindjárt a legnépszerűbb műsorban!
Merthogy évtizedeken át kapott fontos szerepet a rádiókabaréban. Hétfő esténként sok millióan ültek le a bumfordi külsejű asztali rádiók, később a Sokol kisrádiók mellé, és nevették, kinevették tiszta szívből a világot, amelyben éltek. Köszönhetően Angyal János paródiáinak is, aki Kádár János magyar hangjaként is szerepelhetett volna bármelyik pártkongresszuson. De hogy is mondta? „Az embereket nem bántani kell, hanem a modorosságaikra felhívni a figyelmet. Ahogy Karinthy tette korának legnagyobb íróival. Megbántás nélkül is lehet szórakoztatni…”
Fotó: Arcanum/Film Színház Muzsika
Ez volt az ars poeticája, és valóban sértődés nélkül vették tudomásul és hallgatták azok, akiket parodizált. Aztán egyszer csak mintha halványult volna a rivaldafény körülötte. Egyre kevesebbet hívták, a képernyő helyett az újságokban jelent meg. Folyamatosan írt. Szellemesen, szórakoztatóan. Hol a Ludas Matyiban, hol valamelyik közéleti lapban. Aztán különböző rádiócsatornáknál vállalt munkát, de ekkoriban már szó sem volt olyan mérvű népszerűségről, mint fénykorában. Olykor vendégként fellépett egy-egy irodalmi színpadon, ahol néha éles társadalomkritikát fogalmazott meg a Kádár-rendszerrel kapcsolatban.
Kétezerben átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. Ötvenkilenc esztendős volt ekkor, teli s tele tervekkel, ötletekkel, ám a sors az oly sok vidámságot szerző parodistának tragikus véget szánt. Mindössze 62 éves volt amikor meghalt. A fiatal generáció tagjai a halálhírénél csak úgy tudták beazonosítani, hogy ő volt az, aki szerepelt a Szeszélyes Évszakokban és ő volt az, akinek az a híres magánszáma volt, az Alkohólia. Angyal Jánost a felesége, megannyi kortársa és tisztelője gyászolta. Tizenkilenc esztendeje nincs közöttünk.
Nyugodjon békében!
