Zseniális szinkronhang és egy olyan karakter, amely hosszú évtizedeken át a nézők egyik kedvence volt. A nemesi származású és művészfamíliában született Balázs Péter holnap lesz 80 éves.
Balázs Péter esetében az út nem is vezethetett máshová, mint a művészvilágba. A nagynénje, Mednyánszky Ági, az Operettszínház művésze volt, akit még Fedák Sári fedezett fel egykoron. S akkor még nem beszéltünk a szüleiről. Az édesanyáról, Mednyánszky Henriett balettművészről és az édesapáról, Balázs János színész-rendezőről. Pedig az édesapja kezdetben építészmérnöknek szánta a fiát, csakhogy ő már kisgyerekként alkotni akart. Elsősorban a zene érdekelte, s ha később valahol gitárral látták szerepelni, akkor bizony megállapíthatták a nézők: remekül bánik a hangszerrel. Nem véletlen, hogy az autójában a mai napig Mozart, Bach és Beethoven zenéje szól. Gyerekként rendszeresen Kisújszálláson, a nagypapájánál nyaralt és boldoggá tette, ha a Berettyóban horgászhatott, és kis klottgatyában pancsolhatott.
Fotó: Arcanum/Film Színház Muzsika
Kinézetre sokak szerint olyan, mint egy őrgróf. A hasonlat annyiban is igaz, hogy Balázs Péter nemesi származású. Finom anyagból készült öltönyt és gyapjúpulóvert hord. Az ízlése kifogástalan, a hangja pedig… Sokáig ő adta a hangját Louis de Funés-nek, tegyük hozzá, egy másik szinkronzseni, Haumann Péter is megszólaltatta egy időben a francia komikust. Nekünk, magyaroknak felejthetetlen élmény a csendőrsorozat vagy a Horgász a pácban. Felejthetetlen élmény Funés parádés játéka és hozzá Balázs Péter orgánuma. Ezzel kapcsolatban egyszer azt mondta: „Louis de Funés volt az első komoly szinkronszerepem. Az ő habitusát átvenni, a nyelvtörőit, halandzsáit megszólaltatni, a francia hangsúlyokat a helyükre rakni, magyarba átültetni, nem volt könnyű feladat. Ugyanakkor ezt a hirtelenkedő figurát mindig élvezet volt megoldani, nagyon jól éreztem magam, ha az ő filmjein kellett dolgoznom…”
Balázs Péter az építészet helyett választotta a színházat. S milyen jól tette. A főiskola elvégzése után Veszprémbe került, onnan pedig vissza a fővárosba, a Vígszínházhoz. Elegáns, előkelő, klasszisokkal teli társulat volt az, gyönyörű teátrum, benne a legnagyobb színészekkel, a korszak kedvenceivel. De az ifjú Balázs Péter nem ijedt meg a feladattól és a lehetőségtől. Az évek múlásával lett egyre többet foglalkoztatott, egyre karakteresebb, egyre népszerűbb színész. Aztán 1989-ben a Vígszínházban már rendezőként is bemutatkozhatott. Akkorra már az ország egyik legnépszerűbb művésze volt, akit pályafutása során olyan filmekben láthatott a nagyérdemű, mint az Álmodó ifjúság, a 141 perc a befejezetlen mondatból, a Pókfoci, vagy az Égigérő fű. S persze felbukkant a legnépszerűbb sorozatokban is, a Princ, a katonában, a Borsban, a Fekete városban, a Vivát Benyovszky!-ban és a Lindában is.
Valósággal parádézott a rajzfilmekben: Kérem a következőt!, Mekk Elek, az ezermester, Vízipók-csodapók, Süsü, a sárkány, A nagy ho-ho-ho horgász. A közönség legtöbbször vidám darabokban láthatta őt, hol a színpadon, hol a televízió képernyőjén. Kabaréjelentek szinte állandó főszereplője volt és mindig megnevettette a nézőket. Állandóan forgatott, hol filmek, hol tévés munkák, hol színházi felkérések vártak rá. S ez így ment évek, évtizedek alatt folyamatosan.
Fotó: Fortepan/Szalai Zoltán
Színészként mindent elért, amiről csak álmodott. És mindehhez kellett a tehetség, a szorgalom, no meg Csilla, a társ, a szerelem, a feleség, akivel 1967 óta vannak együtt. Az évek múlásával talán jelzett a szervezet, talán csak a lassabb tempóra vágyott, mert már egyre kevesebbet játszott, viszont színházigazgatóként tovább alkotott. 2007-ben a szolnoki Szigligeti színház vezetését bízták rá, és 2021-ig töltötte be ezt a fontos pozíciót. Végül a visszavonultságot, a nyugalmat és emellett az írást választotta. Gyermeki, Bianka és Bence, no meg felesége, Csilla, a nagyközönséggel együtt már nagyon várja a készülő könyvét. Abban aztán benne lesz minden. Az arisztokrata múlt, a Berettyó, Louis de Funés és talán még Mekk Elek is.
Boldog születésnapot, Balázs Péter!
