AKI MINDEN PORCIKÁJÁBAN NŐ: MA 80 ÉVES ESZTERGÁLYOS CECÍLIA

Szeretik őt a nézők. Mindig is szerették. Elsősorban a férfiak, hiszen minden porcikájában nő. De a hölgyek is azt mondták róla: milyen csinos a Cilike! Az örök díva, Esztergályos Cecília immár 80 esztendős.

„Eddig, eddig, eddig vagyok…!” Ha ezt a mondatot hallja valaki, becsukja a szemét, s már látja is Szép Károlynét, ahogy mondja a magáét. A tűzről pattant, cserfes családanya, aki folyton perlekedett a világgal, s még inkább a gyermekeivel. Egy ország imádta a Família Kft-t, s benne Esztergályos Cecíliát. Az 1991 és 1999 között sugárzott sorozat milliókat ültetett a képernyő elé. Amikor évekkel  később megkérdezték Esztergályos Cecíliát, hogyan gondol vissza a forgatásra, a közös munkára, a szokásos angyali mosollyal az arcán csak ennyit mondott: „Élveztem, amit csinálok, jó hangulatban folytak a forgatások és teljesen elkápráztatott, hogy mennyire elkényeztettek bennünket…”

Aztán lelkesen  hozzátette, hogy életre szóló barátságok szövődtek ott, a sorozatbeli gyermekeivel, és persze Szép úrral, a férjével. De óvatosan a férj szóval, Esztergályos Cecíliával kapcsolatban, merthogy volt belőlük bőven, mármint a valós életben. Egészen pontosan hat. Az első Bácskai Lauró István filmrendező, a második Dvorák István táncművész, a harmadik Takács Sándor taxisofőr, egyben az Operaház énekkarának tagja. Majd jött negyedikként Dimulász Miklós színész, ötödikként pedig Incze József, ugyancsak kolléga. Szinte nem volt olyan interjú a művésznővel, amelyben ne kérdeztek volna rá, miért próbálkozott ilyen sokszor? És ő kapásból mondta a választ: „Úgy voltam vele, hogyha valaki rám nézett és azt mondta szeret, már össze is költöztem vele…”

Aztán a hatodik lett az igazi, a hatodik férj. 1985-ben egy bizonyos Fonyódi Péter felkapta és magához ölelte. A pszichológia és kommunikáció doktora lenyűgözte a művésznőt, aki lelkesen teli s tele szeretettel nyilatkozta: „Az én uram olyan csodálatos ember. Mindent neki köszönhetek, meg a családomnak, hogy itt vagyok és így vagyok…” És az elmúlt évek keserveiben, fájdalmaiban valóban sokat jelentett egy szerető társ, a mindig életvidám, nyüzsgő társasági életet élő Esztergályos Cecília szinte egyik pillanatról a másikra betegedett le, került kórházba, és műtőasztalra. A csípőjét operálták, majd hosszú pihenésre ítélték. Őt, aki szinte végigtáncolta, futotta, és játszotta az életét.

A szülei általános iskolás korában vitték el balettiskolába. Hét és fél éves korától járt balettórákra, esztendő múltán pedig bekerült a balettintézetbe. Akkoriban a Jurányi utcában élt a családja, és onnan a 12-es busz vitte őt az Oktogonig. Előfordult, hogy az édesanyja reggelente elkísérte. Szerette a balettet, a táncot, de tisztában volt vele, hogy kemény kiképzés, amit kap az órákon, és gyerekként az életben. Sikeresen diplomázott, majd Pécsre került és így aztán tagja lehetett a frissen megalakult és később legendássá vált Pécsi Balettnek. Csoda-e ha egyre többen felismerték, s egyre több férfinak akadt meg rajta a szeme? De nem csak a szépségét fedezték fel benne. Amikor Szabó István filmrendező a hatvanas évek legelején Pécsett járt, és betért a helyi színházba, a balettkar épp főpróbát tartott. Meglátta a kecsesen mozgó Esztergályos Cecíliát, és megkérdezte Vámos Tamástól, hogy ki ez a hölgy? Ő aztán bátran ajánlotta a figyelmébe. Így történt, hogy mire Esztergályos Cecília 1968-ban felvételt nyert a színművészeti főiskolára, már nagyjából tíz film forgatásán vett részt.

De hogyan lesz egy táncművészből színművész? Nos íme a válasz: „Az én apám orvos volt, de mindig színész akart lenni. A mama egy kiegyensúlyozott, művelt asszony volt, aki fotósként dolgozott. Szerintem tőlük örököltem mindent. Engem édesapám vitt el a Balett Intézetbe felvételire. Látták bennem a szüleim azt, ami vagyok. Talán az életemben ezt még tíz ember látta bennem, és nekem ez is elég volt. Többnyire rendezők…” Már fiatalon olyan filmekben láthatta a közönség, mint az Álmodozások kora, a Fiúk a térről, az Illatos út a semmibe, a Régi idők focija vagy éppen a A Pendragon legenda. S olyan sorozatokban bukkant fel, mint a Princ, a katona, vagy a Bors. Különleges volt és nem csak a vonzó külseje, sokkal inkább a tehetsége révén. Ezt bizonyítja, hogy 1980-ban a Boldog születésnapot, Marilyn! című filmszerepéért a San Remo-i filmfesztiválon megkapta a legjobb női alakítás díját. S az elismerések később is jöttek, mintha csak gyönyörű csokor virágokat vehetne át, Kossuth- és Jászai Mari-díj, állami kitüntetés.

Csúcsra jutott, színésznőként, és talán a csúcsot kereste magánéletben is. Sajnos soha nem lehetett gyermeke. Drámai monológban mondta el, hogy miért: „Éppen a terhességem alatt kaptam el a rubeolát és el kellett venni a magzatot. Ám olyan beavatkozásra került sor, hogy utána már soha többet nem lehetett gyermekem, amit akkor senki nem közölt velem. Mindez 1963-ban történt…” De az élet talán kárpótolta a hatodik férjével, az igazival, ahogy ő is fogalmazott. Közel negyven éve élnek együtt, jóban, rosszban, gyönyörű helyen, harmóniában.

Sokan tudják Esztergályos Cecíliáról, hogy a színészet mellett szenvedélyesen fest és kerámiákat készít. És még most, hogy nyolcvan szál gyertyát kell elfújnia a születésnapi tortáján, esténként játszik is. Ma este is fellép, de nála ez a világ legtermészetesebb dolga.

Boldog születésnapot, Esztergályos Cecília!