Kék-fehér kockás ing, kitaposott, agyonnyúzott, szétfutott cipő. S egy furcsa karakter, aki csak mondja és mondja ott a padon, miközben emberek jönnek és mennek, és belehallgatnak a történeteibe.
De nem is így kezdődik ez a mese, hanem azzal a tollpihével. Ez a film legelső jelenete, és talán még a laikusok is láthatják, hogy vágatlan. A kamera folyamatos mozgással követi ezt a bizonyos tollpihét és a néző azt látja, hogy az jó néhány csavarral, kacskaringóval végül Forrest Gump lábánál landol. Ezt a bizonyos szálló szimbólumot ide-oda terelgették ventillátorokkal, ám nem ez landolt a főhős előtt, hanem egy már odakészített másik tollpihe… Utólag is elnézzük a stábnak, hiszen ragyogó filmet készítettek!
Mert, hogy kultikus film a Forrest Gump. Évtizedek múltán is ezt írják, ezt mondják róla. Lélekmelengető, sírásra, nevetésre késztető mozi, amelyet nem lehet megunni. 1994. július 6-án mutatták be az amerikai mozgóképszínházak és az első héten ugyan még visszafogottan nyitott, hogy aztán valóságos diadalmenetbe kezdjen. Winston Groom lehetett talán a legbüszkébb a film sikerére. Ő volt tudniillik a szülőatyja ennek a csodálatos történetnek. 1986-ban jelent meg az általa írott regény. Aki olvasta, talán arra gondolt, ebből gyönyörűséges film készülhetne és így voltak ezzel az Egyesült Államokban is, ám mégis hét esztendőnek kellett eltelnie, mire valóban filmmé formálták a papíron megjelent sztorit. Nem véletlenül kellett ilyen sokáig várni: tudniillik akkoriban imádták a nézők az Esőembert, Dustin Hoffman varázslatos alakításával, és a Warner Brossnál, amely eredetileg megszerezte a Forrest Gump, vagyis a regény megfilmesítési jogát, azt gondolták: elég egy, azaz egy furcsa főhős, a másik várjon csak a sorára. Így aztán a polcra tették az ötletet, majd (micsoda melléfogás…!) egyszerűen elcserélték a rivális Paramounttal a Tűzparancs című tucatakciófilm jogaira. A Paramount pedig nagyot kaszált vele.
Lehet-e különbséget tenni füge és füge között? Van olyan kifejezés, hogy ez a világ legfinomabb fügéje. Gyaníthatóan nincs. Vagy ha igen, azt csak a hangulat hozza, az ember épp egy tökéletes, édes gyümölcsbe harap bele. S lehet-e különbséget tenni film és film között? Az utóbbira már nagyobb az esély: vagy tetszik, vagy nem. Vagy felkavar, vagy nem, esetleg unjuk, elalszunk rajta, vagy épp napokig, hetekig ott motoszkál bennünk.
Mindenkinek van kedvence, talán több is, öt, hat, tíz, s jó esetben ott van közöttük a Forrest Gump. De ha azt gondolja bárki is, hogy Tom Hanks főszereplésével tökélyre vitt képsorok, tízből tíz embernek bejön, akkor az bizony téved. Sokan, nagyon is sokan legyintenek rá. A kritikusok elsősorban a szirupossága a valószerűtlensége miatt fújnak rá, de van ennél egy jóval keményebb, határozottabb érv is Amerikában: túlságosan konzervatív. Egy időben azt írták a Forrest Gumpról a tengerentúlon: ez a republikánusok legtökéletesebb kampányfilmje. Talán mást néztek… Mi legalábbis Európában egészen mást láttunk a gyönyörűséges képsorokban: rengeteg szeretetet, ragaszkodást, és emberiességet. Mert az is kell a léleknek, naná hogy kell! Rajongani a mellettünk élő férfiért vagy nőért, a zenéért, egy jó könyvért, valamelyik futballcsapatért, egy-egy kiváló színészi alakításért. Vagy rajongani Jennyért. Forrest Gump megmutatta nekünk milyen az a feltétlen szerelem. S mi irigyeltük tőle.
A Paramountnál rendezőt kerestek, Terry Gilliam is esélyes volt, de nem vállalta. Robert Zemeckis viszont igen és milyen jól tette: beírta a nevét jó vastag filccel a filmtörténelembe. Aztán jött a nagy kérdés, ki legyen a főszereplő? Az író Winston Groom azt mondta, hogy a könyv alapján ő leginkább John Goodmant tudná elképzelni Forrest szerepében, de a filmgyárban más karaktert kerestek. Szóba került Bill Murray, Chevy Chase, Sean Penn és John Travolta is, utóbbi később többször is nyilatkozta, hogy bárcsak rábólintott volna Zemeckis felkérésére, csak hát volt egy kis elfoglaltsága: épp Quentin Tarantinóval melózott…
Így lett Tom Hanksé a szerep. Ő akkorra már túl volt a korszakos műként emlegetett Philadelphia forgatásán, csakhogy azt a filmet még nem mutatták be. Tom Hanks Kaliforniában született és élt, apró szépséghibája volt a történetnek, hogy Forrest Gump alabamai és így déli akcentussal beszélt. Tom Hanksnek nem kevés munkájába került, hogy végül elsajátítsa ezt a sajátos kiejtést. Ebből persze a magyar mozikban mi semmit sem érzékeltünk, hanem élveztük Bubik István csodás szinkronját.
A filmet Észak és Dél-Karolinában, no meg Georgiában forgatták. Aki emlékszik Forresték házára, az nézze csak meg újra a Mel Gibsonnal forgatott Hazafit, és rájön: ugyanaz az épület. A forgatás 1993. augusztusától decemberéig tartott. A vietnámi háború jeleneteit dél-Karolinában vették fel, s hogy hihető legyen a helyszín, elültettek néhány pálmafát. Rengeteg technikai trükköt használtak a munka során. Dan hadnagy, akit Gary Sinise alakított tökéletesen, a történet szerint Vietnámban elveszítette a lábait, és a mozinéző így is látta őt tolókocsiban – valóban lábak nélkül. Trükk volt, tökéletes trükk: kékbe bugyolálták a lábait a jelenetekben, és a technika segítségével már nem is látszódtak a filmvásznon.
Forrest Gumpnak a filmben megannyi kalandban van része, például klasszis módon asztaliteniszezik, ám nem volt hozzá igazából tehetsége, ez a forgatások során kiderült, így a pingpongos jeleneteket úgy vették fel, hogy Tom Hanks ütöget villámgyors kézmozdulatokkal, de nincs előtte labda. Ezt is utólag varázsolták oda trükk segítségével. Fuss Forrest, fuss! A film másik kulcsmondata – Forrest futott gyerekként, aztán megállás nélkül trappolt felnőttként is. S mielőtt elismerően írnánk Tom Hanks fizikai állapotáról, felkészültségéről, légies mozgásáról, gyorsan javítsuk is a Tom nevet és írjuk át Jimre. Merthogy Jim Hanks, az öt évvel fiatalabb öccse, a sztár dublőre kocogott végig Amerikán.
Kék kockás ing, kitaposott cipő, és hetvenötös IQ-jú fiatalember. Olyan férfi, aki megmaradt tizenkét éves gyerek szintjén. Sokszor gondoltam rá, hogy következő életemben Forrest Gump szeretnék lenni, mert milyen jó, milyen varázslatos gyerekként leélni az életed. S ülni egy padon, a rákászhajóról mesélni, Bubbáról, akivel ezt közösen megálmodtuk. A filmben Forrest cégét Bubba Gump és shrimp.co-nak hívták és hiszik vagy sem, ez manapság egy nagyjából harminc étteremből álló nemzetközi étteremlánc neve és mindegyikben ott van sok-sok relikvia a filmből és persze Jennyről, a gyönyörű Jennyről. Érdekesség, hogy abban a jelenetben, amikor Forrest először száll fel az iskolabuszra, és meglátja élete szerelmét, Jennyt, a gyönyörű kislány előtt ott ül Tom Hanks lánya, Elizabeth is.
Jó lenne Forrest Gumpnak lenni. Talán könnyebb, egyszerűbb lenne minden. „Mindennap történnek csodák. Nem mindenki hiszi, de hogy történnek, az biztos.”
S milyen igaza van Forrestnek…
